Nő a talajlakó kártevők kártételének veszélye a kapás kultúrákban

A talajlakó kártevők egyaránt károsítják minden kapás növényünket, így a kukoricát, a napraforgót és a cukorrépát is. Veszélyességüket fokozza, hogy az adott évjártban és növénykultúrában utólag, a kártétel megjelenését követően már nincs komolyabb lehetőségünk az ellenük való védekezésre. A kártétel elkerülése, mérséklése azonban nem várható el önmagában egyetlen növényvédelmi beavatkozástól, az csak az elővetemény helyes megválasztásával, a megfelelő talajműveléssel, valamint az okszerű tápanyagellátással együttesen tudja hozni a megfelelő hatékonyságot. A talajlakó kártevők elleni védekezés mindenképpen komplex szemléletet igényel, kizárólag ilyen módon lehet sikereket elérni.

A leggyakoribb talajlakó kártevők a drótférgek, a bagolylepkék lárvái, a mocskospajorok, valamint a cserebogár- és szipolypajorok. Kártételük nyomán a károsított növények sárgulnak, lankadnak, súlyosabb esetben elpusztulnak (1.-3. kép).

1.-3. kép: talajlakó kártevők kártétele nyomán lankadó, sárguló, pusztuló növények

Közülük a legveszélyesebbnek véleményem szerint a drótférgek tekinthetők. Ezek több pattanóbogár-faj lárvái is lehetnek, de legtöbbször a mezei (Agriotes obscurus), valamint a vetési pattanóbogáré (Agriotes lineatus), amelyek talajtípusonként és helyenként eltérő arányban lehetnek jelen. Kártételük minden kapás kultúrát érinthet, azok csírázó állapotától néhány leveles koráig. A csírázó magot gyakran károsítják, belerágnak, átfúrják azt, de magát a csírát is károsíthatják, aminek következtében az általában elpusztul. A nagyobb, néhány leveles növények esetében a föld alatti szárrészbe rágnak be (4.-5.-6. kép), ott -általában felfelé haladó – járatokat készítenek. Táblaszinten a kártételt többnyire foltokban találhatjuk meg, amely sokszor a táblaszélről indul. Olyan területeken, ahol a vetésforgóban magas a kalászosok részaránya, nagy valószínűséggel megtörténik a kártevők felszaporodása. Különösen kedvező számára a napraforgó-kalászos-kukorica forgó. Azokon a területeken, ahol a felvételezések jelentős drótféreg-egyedszámot mutatnak, mindenképpen védeni kell a növényállományt. Ez a rovarölő csávázó hatóanyagok és rovarölő talajfertőtlenítő készítmények egyidejű használatával valósítható meg a legeredményesebben. További lehetőség a kezünkben, hogy megfelelő, nedvességmegőrző talajműveléssel, pontos vetéssel, jó tápanyagellátással és fajtaválasztással elérhetjük az elvetett állomány robbanásszerű kelését, gyors és erőteljes kezdeti fejlődését. Ennek révén a növények gyorsan „kinőnek a kártevő foga alól” így azok kártétele mérséklődik. A lassan fejlődő, különböző okok miatt sínylődő állományban a kártétel lényegesen nagyobb lehet!

4.-5. kép Drótféreg által károsított napraforgónövények

6. kép:Drótféreg kártételének nyomai a fiatal kukoricán

Ugyancsak veszélyes kártevő a mocskospajor, amely több bagolylepkefaj hernyója is lehet, de a legtöbb esetben a vetési bagolylepke (Agrotis segetum) lárvája. Kártételével a kapás kultúrák közül elsősorban kukoricában (7. kép) és cukorrépában (8. kép) lehet találkozni. Az ellene való védekezés rovarölő készítményekkel nem egyszerű, igazából sem a csávázó, sem a talajfertőtlenítő készítmények sem rendelkeznek kellő hatékonysággal a megfelelő védelemhez. Állománykezeléssel van némi lehetőség a kártevő egyedszámának gyérítésére, de ehhez figyelembe kell venni, hogy ilyen módon kizárólag az esti, éjszakai órákban elvégzett permetezés lesz hatékony. A kártevő a nappali időszakban ugyanis a talaj felső rétegében, a talajrögök alatt tartózkodik, ahol nehéz a permetlével elérni. Erre az esti órák az alkalmasak, amikor aktív és táplálkozik, ilyenkor nagyobb a valószínűsége, hogy találkozik a kijuttatott hatóanyaggal. A szerválasztásnál érdemes olyan hatóanyagot választani, amely egyaránt rendelkezik kontakt és gyomorméreghatással. A legbiztosabb és egyben legegyszerűbb módja a védekezésnek az elővetemény tarlójának tisztán tartása. A gyomos területeken virágzó gyomnövények ugyanis vonzzák a bagolylepkéket, amelyek a területen rakják le tojásaikat, ezekből fejlődnek ki azok a lárvák, amelyek a következő év tavaszán a kártételt okozzák. Ugyancsak figyelni kell a zöldtrágyaként vetett növényekre, azokat még azt megelőzően be kell dolgozni, mielőtt bevirágoznának. A virágzó növények ugyanis odavonzzák a bagolylepkéket, amelyek a területen lerakott tojásaikkal megalapozzák a következő évi kértételt. Amennyiben feltételezzük, hogy jelentős tojásrakás történt a területen, akkor alkalmazzunk forgatásos talajművelést, amely képes nagymértékben csökkenteni a mocskospajorok egyedszámát.

        
7. kép Mocskospajor a kukorica gyökerei között 8. kép Mocskospajor által károsított cukorrépa

Ritkábban okoznak érzékelhető kártételt a pajorok, de bizonyos körülmények között akár jelentős tőpusztulás is előfordulhat a kártételük nyomán. Szántóföldi körülmények között a cserebogárpajorokra (Melolonthidae családba tartozó fajok), valamint a szipolypajorokra (Anisoplia fajok) lehet számítani. Az erdős részekhez közelebb eső területeken, erdőzugokban, erdősávok mellett inkább a cserebogarak (9. kép), míg a nyílt, szántóföldi körülmények között a szipolyok lárváinak kártételére kell számítani. Kártételük ellen nehéz hatékonyan védekezni. A jelenleg engedélyezett rovarölő csávázó hatóanyagok és talajfertőtlenítő készítmények leginkább rövid ideig fennálló riasztó hatással rendelkeznek ellenük.

9. kép Cserbogárpajor és az általa károsított cukorrépanövény

Szerző: AgrárUnió