A magyar gazdálkodók szakmai közössége
Corteva Pioneer 15 éves nyeremény
AgroMashExpo
Corteva 2023 jan TEFLIX

Búzahelyzet: tanuljunk meg termeszteni és tárolni

Hírek - 2019.08.30

A szélsőségekkel tarkított, sokszor kedvezőtlen időjárás ellenére a gazdák nem lehetnek elégedetlenek az idei búzaterméssel. Vajon mit gondolnak erről a feldolgozók? Dr. Lakatos Zoltánnal, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatójával beszélgettünk.

Búzahelyzet: tanuljunk meg termeszteni és tárolni


– A keservesen megtermelt búza számottevő része válik minden évben eladhatatlanná, használhatatlanná a szakszerűtlen tárolás miatt. Mit lehet ez ellen tenni?

– A kereskedők, takarmányosok, malmosok képviseletében a közelmúltban kezdeményeztünk erről egy beszélgetést Győrffy Balázzsal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnökével, amelyet a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) is támogatott. Arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy nem elég csak learatni a búzát és betenni a raktárba, de utána folyamatosan gondozni, mozgatni is kell. Ez régen nem a termelő, hanem a feldolgozó feladata volt, ezért a gazdák jelentős része ma nem ért a raktározás igen komoly „szakmájához”. Mindenkit arra kérünk, hogy ne keverje a jó búzát a rossz búzával, mert egy-egy fertőzött tétel tönkre tudja tenni a mellette tárolt összes búzát. Javasoljuk azt is, hogy a termelők minél hamarabb szerezzenek certifikátot egy minősítő cégtől, ezáltal ugyanis biztonsággal meg tudják mondani, milyen portékájuk van, ami jobb alkupozíciót jelent a tárgyalások, eladások során.

– Milyen minőségi problémák adódtak idén?

– Mivel a búza betakarítása 1,5–2 héttel később kezdődött az utóbbi évekhez képest, sok esetben megindult a gyomosodás, emiatt pedig szemetessé vált a termény. Problémát jelent az is, hogy a kalász kialakulása idején nem esett elegendő eső, ezért a kalász nem lett elég hosszú, a felső része nem termékenyült meg kellőképpen, több apró szem lett benne. A virágzás idején viszont nagy mennyiségű csapadék érkezett, ami megakadályozta a vegyszerezést, így jelentős gombafertőzés alakult ki az ország bizonyos részein. A nagyobb piaci szereplők számára ez egy határig kezelhető probléma, két malmunkban nekünk is van egy-egy szeparátorunk, amelyek fajsúly alapján ki tudják válogatni a fuzáriumos szemeket, de a kisebb cégeknél már problémásabb a helyzet. Különösen a teljes kiőrlésű termékekre igaz, hogy csak egészséges alapanyagból volna szabad elkészíteni őket, mert a fuzárium és a belőle képződő toxin döntően a héjszerkezetben található, nem a mag belsejében. Idén ráadásul az az érdekes helyzet alakult ki, hogy bőven határérték alatti fuzáriumfertőzés mellett akár 2000 mikrogramm toxinnal is találkozhatunk, márpedig 1250-nél több nem lehet a lisztben, vagyis az ilyen gabona már eleve használhatatlan. Nagy kérdés, hogy mi lesz ezekkel a tételekkel, ugyanis a kereskedők sem veszik meg. Érthető: ha például egy kocaállományt ilyen termékkel etetnek be, az még a megtermékenyülésükre is károsan hat, és ez alighanem az emberre is hasonló veszélyt jelent, mert a toxin nem bomlik el a szervezetben, hanem felhalmozódik.

– Rég volt ilyen hektikus búzaszezonunk. Milyen tanulságokat vonhatnak le belőle a termesztők?

– A kezdeti aszály, majd a túlzott mennyiségű csapadék ellenére a korai-középkorai fajták jobban és biztonságosabban teljesítettek. Érdemes volt a hazai – martonvásári, szegedi – fajtákat választani, amelyek a mi viszonyainkra lettek tervezve, hozzáedződtek a klímánkhoz, ezért most sem okoztak csalódást. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy nagyobb tervszerűséggel a termésmennyiség – ugyanekkora vetésterületen – akár 30–40 százalékkal is megemelhető lenne. Látszik, hogy a hibrid fajtákkal magasabb termésmennyiség érhető el, de azok bizonytalansága is nagyobb, és a malomipar sem örül nekik, mert vastagabb a héjuk, nehezebben őrölhetők, és rosszabb a kihozatal, azaz a fehérliszt aránya. Pár év múlva a gazdáknak alighanem határozottabban el kell majd dönteniük, hogy milyen céllal termelnek búzát. Takarmánynak akarják, vagy étkezési célra, esetleg prémium minőséget állítanának elő exportra. Véleményem szerint nem lehet cél, hogy a legolcsóbb takarmány- vagy euro minőséget produkáljuk, mert ennél többre vagyunk képesek. Elkeserítő látni azt is, hogy a kenyérgabonát sokan szinte csak a vetésforgó miatt termesztik. Hajdú-Biharban tavaly már az a szégyen esett meg, hogy a napraforgó termésterülete megelőzte a búzáét. Pedig az 1980-as évek vége felé még hozzánk járt a fél világ, mert arra volt kíváncsi, hogyan tudunk olyan magas termésátlagot és minőséget termelni. Egyszerű volt a képlet: nagy táblákon gazdálkodtunk, gazdaságos szakember- és gépkihasználással. A földosztással mindezt elrontottuk, és visszaléptünk 20–25 évet. Tudomásul kell venni, ha nem állunk össze gazdaszövetkezetekké, nem hozunk létre nagyobb, egységes termőterületeket, amelyek gazdaságosabban működhetnek, akkor nehezen tudunk visszakerülni a régi helyünkre, Európa élmezőnyébe a termésátlagok tekintetében. Jelenleg ott tartunk, hogy nem tudunk kiállítani egy 3000 tonnás egységes uszályszállítmányt, mert nincs olyan terület, ahol egységes vetőmagból ezt meg tudnánk termelni.

– Hogyan lehetne redukálni a fajtaválasztékot?

– Napjainkban valóban túl széles a fajtaválaszték, 171-féle búza szerepel a köztermesztésben. Kanadában például hatóságilag 2-3 fajta búzavetőmag van engedélyezve. Nálunk is drasztikusan szűkíteni kellene a fajtaválasztékot. A minőséget pedig úgy lehetne javítani, ha az étkezési búzának érezhetően magasabb ára lenne, mint a takarmánybúzának. Érthető, ha a termelők a gyengébb minőség felé fordulnak, hiszen abból is ki tudnak hozni hektáronként 7-8 tonnát, és tonnánként csak 2000 forinttal kapnak kevesebbet érte. Nyilván, ezért nem lehet bántani a gazdákat, hiszen ők is számolnak. Hosszú távon azonban ez a rendszer fenntarthatatlan. Míg Magyarországon a jobbak közé tartozó, 35–40 aranykoronás földek 60 centiméteres humuszréteggel rendelkeznek, Ukrajnában a 2-3 méteres sem ritka. Ha megtanulnak még jobban búzát termeszteni, akkor egész Európát képesek lesznek ellátni, vagyis nem akármilyen versenytársainkká válnak. Nekünk most Olaszország a legnagyobb partnerünk, a kivitt búza 40 százalékát ők vásárolják meg. A közelmúltban azonban a románok és bolgárok is rájöttek, hogy a Fekete-tengeren ők is tudnak olcsón Olaszországba szállítani, és már most érezhetően megcsapolták a magyar exportforgalmat.

– Mindenki attól fél, hogy a túl drága kenyeret majd nem veszik meg a hazai vásárlók. Árérzékenyek még egyáltalán a magyar fogyasztók?

– A sütőipari termékek hazai és külföldi árai között még legalább 100 százalékos különbség tapasztalható. Ha tehát meglódulna a kenyér ára felfelé, annak a haszna a termelőkhöz is eljutna, meg lehetne emelni belőle az étkezési búza felvásárlási árát. Úgy gondolom, a fogyasztók egy jelentős része ma már nem annyira árérzékeny, hogy ezt ne viseljék el. A nagy áruházláncoknál még tapasztalhatunk versenyt a sütőipari termékeknél, de a kisebb boltokban, ahová magánpékek szállítanak, a vásárlók lényegében bármilyen áron megveszik a kenyeret. A nyugati példát kellene követnünk abban a tekintetben is, hogy ott a gazdák éves megállapodásokat kötnek a malmokkal, a malmok és sütősök pedig az áruházláncokkal, az induló áraknál magasabb áron, amihez a felek tartják is magukat. Így bátran lehet előre tervezni.

– Beszélgetésünk idején, augusztus közepén cégük már több, mint 100 ezer tonna búzát vizsgált meg. Mik az idei tapasztalatok?

– Jó erősek a búzák, a sikértartalmuk 30 százalékon felüli, és nem ritka a 34–35-ös sem. Nyersfehérjében is kimagaslóak, 14–16 százalékosak, vagyis akár takarmány-alapanyagnak, a szója kiváltására is alkalmasak. A 250–300-as esésszám is megfelelő, és hektolitersúlyban is utolérték magukat a búzák (77-78 kg/hl), egyedül a gombásodás okoz gondot. Biharban, Békésben és Csongrádban találni fuzáriumot „rendesen”, illetve a szemközti román terület is teljesen fertőzött. Összességében azonban kiemelném, hogy az idei termés kiváló alapanyag a sütőiparnak, ebből nagyon jó kenyeret lehet sütni.


Ne keverjük a jó búzát a rosszal

– A kalászos gabonáknál már sok éve ismétlődik a fuzáriumprobléma, a búzák egy része a több ezer mikrogrammos dezoxinivalenol (DON) tartalom miatt humán fogyasztásra és takarmányozásra sem alkalmas – mondta el az AgrárUniónak Ádám Jenő is, a mezőgazdasági gépek, berendezések nagykereskedelmével foglalkozó Ádám és Társa Kft. ügyvezetője. – Hogyan lehetne ezt kiküszöbölni? Elsősorban nemesítéssel, ellenálló fajták létrehozásával, amelyek ugyanakkor magas minőséget adnak, hogy akár exportra is eladhatók és feldolgozhatók legyenek. Nemcsak a betárolásnál, de már a betakarításnál is ügyelni kellene a különböző minőségek elkülönítésére, és a megfelelő tisztításra, a jó búza ne keveredjen a rosszal. Egyelőre nem nagyon tudjuk minőség szerint elkülöníteni a gabonát, ami komoly piaci problémát jelent számunkra, rontja az alkupozícióinkat.

Hiba az is, hogy ritkán történik meg a tárolók fertőtlenítése, szellőztetése, a síktárolók nincsenek berendezkedve a hűtve tárolásra, pedig a bejövő gabonák hőmérséklete 30–35 Celsius-fok, ami már az ideálisnál némileg magasabb nedvességtartalomnál is számos gomba szaporodását indíthatja el, közöttük igen veszélyes toxintermelőkét is. Megoldást jelentene, ha lehűtenénk a gabonát 7–9 Celsius-fokra, mert azzal lényegében hibernáljuk, a bogarak sem szaporodnak benne. A problémákat idehaza sok esetben a szőnyeg alá söprik, azzal az indokkal, nehogy veszélybe kerüljön az export, vagy más érdekek sérüljenek, pedig ehelyett inkább a megoldásra kellene törekedni. Magas minőségű, biztonságos, egészséges, vegyszermentesen tárolt, szinte toxinmentes gabona létrehozása volna a cél, és ebben a folyamatban a megelőzés lenne a legolcsóbb megoldás.

A témát folytatni kívánjuk további gabonaipari szakemberek megszólaltatásával.

 




Szerző: AgrárUnió


Címkék: búza, búzatermés, liszt, Hajdú Gabona Zrt., Lakatos Zoltán, sikértartalom