Csirke

Haldokló csirkéket fogyasztunk?

A globális élelmiszeripar által feldolgozott csirkék 5–7 hetes korukban kerülnek vágóhídra. Ha „megkegyelmeznénk” nekik, akkor sem élnének sokkal tovább, hiszen a II. világháború óta megnégyszereződött tömegű testüket képtelenek lennének hosszabb ideig működésben tartani.

Az emberiség 66 milliárd csirkét vág le és fogyaszt el évente. A nagyüzemi tartás az 1950-es években kezdett igazán fellendülni, és hogy milyen szintre jutott el, azt jól mutatja, hogy sertésből „csupán” 1,5 milliárdot, birkából 550 milliót, szarvasmarhából pedig 300 milliót „falunk fel” minden esztendőben. Mindez azt jelenti, hogy 10 vágóhídra küldött szárazföldi állatból 9 csirke.

A számok pedig további emelkedésről tanúskodnak, különösen a fejlődő országokban válnak egyre népszerűbbé a szárnyasok – áll a Guardian összefoglalójában. A lap azt is megemlíti, hogy jelenleg Földünkön háromszor annyi háziasított baromfi él, mint vad madárfaj. Az általunk fogyasztott csirkék pedig az elmúlt évtizedekben meglehetősen távol kerültek vadon élő rokonaiktól, a tömegük például az új tenyésztési és takarmányozási technológiák révén megnégyszereződött 1950 és 2000 között – írja a Szántóvető blog.

Az erőltetett növekedés ellensúlyozására megemelkedett az antibiotikum-felhasználás a csirketartásban, egyedül az USA-ban közel 230 tonnát használnak fel ezekből a szerekből évente. Mindez az jelenti, hogy az Egyesült Államokban értékesített antibiotikumok 80 százaléka arra megy el, hogy a jószágaik egészségét fenntartsák, amíg vágóhídra nem küldik azokat. Ez azonban felgyorsítja a baktériumok rezisztenssé válását, vagyis a humán célú gyógyszerek kevésbé hatékonnyá válnak, és emiatt 700 ezer embertársunk veszíti életét évente különféle fertőzésekben és más betegségekben.

A napjainkban tartott csirkék 5–7 hetes korukban kerülnek levágásra és feldolgozásra, ám ha „megkegyelmeznénk” nekik, a felépítésükből következően akkor sem élhetnének sokkal több ideig. Egyre nagyobb gondot jelent a maradványok megfelelő elhelyezése is, a szeméttelepekre kerülő csontok az oxigéntől elzárt környezetben nem igazán bomlanak le, inkább „mumifikálódnak” a talajban. Miközben a vadakat a ragadozók szőröstül-bőröstül felfalják, mi évente 66 milliárd csirke csontjaival terheljük a környezetet.



Forrás: szantoveto.blog.hu

Tags: élelmiszer, baromfi, állattenyésztés, környezetvédelem, nagyüzem, hulladék

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom