kutya

Megéri játszani a tűzzel?

Ami sokaknak múló mulatság, az állatoknak tartós szenvedés

Szilveszter táján évről évre egyre komolyabban lángol fel a vita a pirotechnikai eszközök használatával kapcsolatban. A tiltott petárdázás mellett egyre inkább célkeresztben van a tűzijátékok ügye is.

Az év többi napján a hangos durranásokkal, intenzív fényhatásokkal járó szórakozás nem véletlenül tiltott, mivel maga a magatartás egyébként tényállásszerűen állatkínzás, illetve garázdaság is lehet, nyilvánvaló ugyanis, hogy az állatok szenvednek tőle, az emberek egy jelentős részében pedig félelmet, megbotránkozást kelt az ilyen jellegű hangoskodás.

Egyre többen ellenzik

A bírói gyakorlat szerint az utcán hangoskodva veszekedő, autó ajtaját csapkodó, szélvédőt betörő, visszapillantót letördelő, kukát rugdosó emberek magatartása akkor is garázdaságnak minősül, ha történetesen senki nem látja, hallja (tehát nem ijed vagy botránkozik meg), mert a magatartás „alkalmas” arra, hogy megbotránkozzanak rajta. Emellett látjuk országos nyilvánosságot kapott ügyben is, hogy a garázdaság megállapításához elegendő akár az is, ha valaki egy vízfestékkel megtöltött lufit dob el. A 2018-as szilvesztert követő petíciógyűjtésen hamar összejött a negyvenkétezer aláíró, aki tiltakozva követeli a tűzijátékok házilagos használatát – megbotránkozó emberben tehát nincs hiány. Emellett mindannyian láthatjuk, hogy a közösségi oldalakon mennyire és milyen módon feszülnek egymásnak az indulatok. A tűzijáték természeti környezetre gyakorolt hatását ismerve okkal merül fel a természetkárosítás lehetősége is, hiszen ilyen bűncselekményt nemcsak az követ el, aki védett állatot elpusztít, hanem az is, aki a védett állat élőhelyét teszi tönkre, vagy akárcsak megzavarja azt.

Nézzük tehát, hogy érdemes-e ezeket a cselekményeket szilveszter napján legalizálni, milyen érvek merülnek fel pró és kontra. A tűzijáték hívei „régi hagyományokra” hivatkoznak. Igaz, hogy Kínában már a 12. században zajlottak a maihoz hasonló tűzijátékok, illetve hogy Mátyás király és Beatrix esküvőjét (1476, Székesfehérvár), valamint Budavár visszafoglalását (1686) is tűzijátékkal ünnepelték, a II. világháborút követően pedig (majdnem) mindig augusztus 20-át is, de annak, hogy a magánemberek otthon saját szórakozásukra tűzijátékoznak, egyáltalán nincs régi hagyománya. Egy új keletű és szerintem meglehetősen átgondolatlan szabályozás engedi ezt meg.

Elfogadott, de biztosan jó?

Akik szeretik a tűzijátékot, azok komoly érvként hivatkoznak a tradíció „szépségére”. Az, hogy mi a „szép”, ízlés kérdése, amiről nem érdemes vitatkozni, biztos viszont, hogy jogi szabályozást nem lehet ízlésre alapozni. A valódi kérdés az az, hogy egy tradíció, amely sokak ízlésének megfelel, meddig tartható fenn a kultúra, valamint az emberek ízlésének, elvárásainak változására is figyelve. Egy régóta fennálló, esetleg sokaknak tetsző tradíció erősen megváltozhat, megszűnhet a társadalmi viszonyok változása következtében. Attól még, hogy valami tradicionális, és sokaknak tetszik, még később tűnhet kegyetlenségnek, esztelenségnek, hülyeségnek. Az emberevés, az isteneknek adott emberáldozat, a kínvallatás, a látványosságként végrehajtott köztéri kivégzések nem állták ki az idő próbáját. A kifejezetten állatkínzó látványosságok sem. Nincs már bikaviadal, kakas-, vagy pitbull harci játék, egyre élénkebb a tiltakozás a cirkuszi állatmutatványok ellen is. De jól látható, hogy a kevésbé bántó, sőt kifejezetten nagy gonddal ápolt hagyományok is átalakulnak a józan ész elvárásainak megfelelően. Nem véletlenül locsolkodnak a legények kölnivízzel és nem jéghideg vödör vízzel, s egyre többet hallani a csak Európában évről évre kivágott 60 millió (!) fenyőfa kapcsán arról, hogy a műfenyőket kellene előnyben részesíteni karácsonykor.

Mindig az állat sínyli meg

A vita érdemi részét megkerülő tűzijátékhívők gyakran hivatkoznak arra, hogy a tiltakozók valójában „hüppögő, felelőtlen állattartók”, akik saját elkóborolt kutyájuk, megszökött macskájuk miatt bánkódnak, és igyekeznek a felelősséget másokra hárítani.

Tény, hogy valóban vannak felelőtlen állattartók. Kérdés azonban, hogy ez mennyire jogosít fel bárkit arra, hogy azt az állatot, akinek nem elég lelkiismeretes, tudatos a gazdája, megkínozza. Szerintem ehhez nincs joga senkinek. Van elég baja annak a szerencsétlen állatnak a gazdájával, nem hiányzik neki a kínzás. (Az elhanyagolt gyermekkel szemben egy cseppet sem etikusabb bűncselekményt elkövetni, mint egy jó családból származó gyerekkel szemben.) A kóbor állatoknak egyáltalán nincs gazdájuk, de ugyanúgy állatkínzás a velük szembeni magatartás, mint amennyire emberölés az árva vagy a hontalan emberrel szemben elkövetett emberölés.

Ugyanakkor tény, hogy a valóban felelős állattartók állatai is gyakorta szenvednek. A láncon lévő, az ólba, előszobába zárt állat is szenved a hanghatásoktól (bár kétségtelenül nem szökik meg). Nem érzem korrekt megoldásnak azt sem, ha nyugtatókkal szedálják le a házi kedvencet.

A vadon élő állatoknak nincs gazdájuk (se „felelős”, se „hüppögő felelőtlen”). Pontosabban mi mindannyian vagyunk a vadon élő állatok gazdái. A valóban felelős állattartó nemcsak a saját kedvencéért visel felelősséget, hanem a gazdátlan állatokért is. A védett állatokat ráadásul szigorú törvények védik, nemcsak az állatot magát, de még az élőhelyét is, tehát az állam a törvény szigorával kéri rajtunk számon ezt a felelősséget!

A vadon élő állatok kapcsán szoktak hivatkozni a lelkes tűzijátékozók arra, hogy „a vadonban nem szokás tűzijátékozni”. Ugyanakkor a vadon élő állatok igen nagy számban vették birtokba a városokat (pl. a lakótelepek komoly denevérkolóniák is egyben), emellett nagyon sok Natura 2000-es védett terület van városokon belül vagy ahhoz közel is. (Jó példa erre a debreceni Nagyerdő a Békás-tóval, vagy az idei szilveszteren bevezetett forradalmi tűzijáték tilalmával világhírűvé vált Tata az Öreg tóval.) Nem kell tehát ahhoz a vadonba menni, hogy a tűzijáték a vadon élő állatokat irritálja, elpusztítsa, élőhelyüket megbolygassa.

Tudni kell, hogy az állatok nem azért félnek, mert a gazdájuk felelőtlen, hanem azért, mert a prédaállat (például a szarvas vagy a ló) így fejlődött ki a törzsfejlődés során. Hallása kifinomultabb. Aki ült már lóháton, az tudja, hogy néha elég egy ágreccsenés, egy váratlanul felrebbenő fácán ahhoz, hogy az állat megbokrosodjon. Ezek az állatok nem maradtak volna fenn, ha nem lennének ilyen éberek, és nem ilyen élesek a pánikreakcióik. A vadászó állatok receptorai pedig arra szakosodtak, hogy felfigyeljenek akár egy picike egér neszezésére is. Nem csupán jobban, hanem sokkal szélesebb spektrumon hallják a hangokat. Ők nem ugyanazt a robbanást hallják, nem ugyanattól ijednek meg, mint mi, emberek. Elképzelni is rossz, hogy egy denevér a maga kifinomult hallásával mit élhet át egy tűzijáték idején.

Humán-egészségügyi hatások

Tudnunk kell továbbá, hogy az emberek – főleg a csecsemők – számára is rendkívül megterhelő lehet egy ilyen zajhatás. A szív- és érrendszeri betegek, a légzési problémákkal küszködő idős vagy beteg emberek számára pedig az ilyenkor a légtérben rendkívüli mértékben felszaporodó, ráadásul különösen veszélyes anyagokat tartalmazó szállópor jelenthet súlyos problémát. Németországi felmérések alapján ez a mennyiség (5000 tonna!) az év első öt hónapjának gépkocsi-eredetű szállópor-mennyiségének felel meg.

Ráadásul erre a robbantgatásra magyar viszonylatban évente 20 milliárd forintot költünk el (ez körülbelül két „stadion” ára, illetve a becsült éves orvosi hálapénz mennyiségének csaknem fele).

Ennek megfelelően érdemes átgondolni a szilveszteri tűzijáték problémáját. Hiszem, hogy az együttérzésben, empátiában megjelenő humánum tesz minket emberré, s különböztet meg bennünket az állatoktól. Ha ugyanis nem vagyunk humánusak az állatokkal, akkor az emberekkel szemben is állatiasan, empátia s együttérzés nélkül viselkedünk.

 

Szerző: Dr. Zeke László

Tags: szileszter, tűzijáték, petárda, pirotechnikai eszközök

Kapcsolódó cikkek

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom