Növényvédős szemmel – teendők jégverés után

Elhárító rendszer hiányában egyetlen dolgot tehetünk, reménykedünk, hogy elkerül minket. De mit tehetünk, ha a területeinket jégkár éri?

A szőlőt és a gyümölcsösöket érő jégverés utáni teendőkről viszonylag gyakran hallani, olvasni. Viszonylag kevés információ áll viszont rendelkezésre a szántóföldön gazdálkodók számára. Ahogyan az álló kultúrákban is, itt is azt mondhatjuk, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a növényeket milyen fejlődési állapotban, milyen intenzitású és milyen időtartamú jégeső éri. Amennyiben a fejlődő növények növekedési pontja sérül, az komoly kihatással lehet a majdani termésre. Viszont növényeinket akár a későbbi, a cikk írásának idején látható fejlettségében is komoly veszély fenyegeti egy jégverés után. Természetesen teendőnk csak akkor van, ha a jég által okozott kár nem túl nagy, összedőlt állománnyal, földön fekvő növényekkel, eltört szárral vagy csupaszon meredező szárcsonkokkal nem tudunk mást tenni, mint küldeni a tárcsát, vagy a szárzúzót. Kisebb kár esetén azonban fontos teendőink vannak!

A jégverés elsődleges hatása, ami minden egyes növényt egyformán érinthet, az a lombvesztés, az asszimilációs felület csökkenése, esetleg elvesztése. Bizonyos fejlettségi állapot után ezt a növények már nem tudják pótolni, míg pl. egy cukorrépa levélváltással képes új lombozatot fejleszteni, addig egy csövet nevelő kukorica, vagy citromérésben lévő napraforgó már nem fog tudni reagálni erre. A másik nagyon fontos hatás, hogy nagy számú fizikai sérülés keletkezik a növényeken, a levélzeten, a száron, és a termő részeken egyaránt. Ezeket óriási stresszhatásként éli meg a növény. A jégverés utáni időszakban minden energiáját a sebek „begyógyítására” fordítja, ami létfontosságú a sebzéseken keresztül történő vízvesztés megállítására, valamint az azokon keresztül történő fertőzések megakadályozására. Egyes kórokozók – gombák és baktériumok egyaránt - ugyanis előszeretettel lépnek be a növénybe a sebzéseken keresztül.

Legfontosabb növényeink egyike, amely érzékeny a jégverésre, a kukorica. Legérzékenyebb időszaka a virágzás, terméskötődés, illetve a szemfejlődés kezdeti időszaka a tejesérésig. A bibeszálat érő ütés, amit a jégszemcsék okozhatnak, annak elhalását, így kötődési problémákat eredményeznek. A csuhélevélen is átható ütés hatására a szemkezdemények is sérülhetnek, amelyek később barnulnak, akár be is penészedhetnek a kórokozók másodlagos fertőzése miatt. Az is előfordulhat, hogy ezek a szemek nem fejlődnek ki, a cső foghíjas lesz. A jég által okozott sérüléseken keresztül több kórokozó is fertőzheti a kukoricát, így a golyvásüszög, egyes Fusarium-fajok, és Aspergillus-fajok. Túl azon, hogy ezek a fertőzések mind a termés mennyiségét, mind annak beltartalmi értékeit is befolyásolják, a golyvásüszög a vetőmag-előállításban, az utóbb említett gombafajok pedig mikotoxintermelő képességükkel okoznak további gondokat.

A napraforgó esetében túl az esetleges levélvesztésen, a legnagyobb gondot a vastag és lédús tányéron keletkezős sérülések okozzák. Ezeken a sérüléseken keresztül egyes gombafajok, így a fehérpenész és a szürkepenész könnyen megfertőzheti a tányért. Ez szerencsétlen esetben a későbbiekben annak teljes széthullását is okozhatja, ami jelentős termésveszteséget jelenthet. Ennek esélye függ attól, hogy milyen fejlődési állapotban éri a növényünket a jégkár. Amennyiben a kórokozók tömegesen fertőzik a betakarításhoz közeli állapotban az állományt, egy diquat hatóanyaggal elvégzett deszikkálással a folyamat megállítható, a veszteség csökkenthető. Ilyen esetben lehetséges, hogy az olajtartalom alacsonyabb lesz, viszont lényegesen kevesebb lehet az elszenvedett mennyiségi kár.

A jégvert szója esetében érdemes figyelembe vennünk, hogy a növénynek jelentős baktériumos betegségei vannak, amelyek komoly terméskiesést képesek okozni. Ezek a talajról könnyen felverődnek egy-egy nagyobb, csapós eső hatására, a jég által okozott sérülések pedig megnyitják előttük az utat a növény megfertőzéséhez. Így a szója jégverés utáni kezelésekor mindenképpen tegyünk réztartalmú készítményt a permetlébe, a baktériumos betegségek kordában tartására.

Ebben az időszakban, amikor már túl vagyunk a kalászosok és a repce betakarításán, a fenti fontosabb szántóföldi növényeken túl még a cukorrépa az, amelyet jégkár érhet. Ez a növényünk képes a regenerálódásra a jégverést követően, amennyiben az nem megsemmisítő erejű. Ilyen esetekben viszont számítanunk kell arra, hogy ha közel vagyunk a betakarításhoz, akkor ezzel a levélváltással a cukortartalom akár jelentősen alacsonyabb is lehet. Törekedjünk a növény élettevékenységeinek felpörgetésére, hogy minél gyorsabban mehessen végbe a levélváltás. A sérült répatest esetleges baktériumos megbetegedéseit elkerülendő, használjunk réztartalmú készítményt is a védekezés során.

A jégverést követően az első teendőnk, hogy ha még menthetőnek ítéljük az állományt, akkor amint rá lehet menni a földre, tűzoltás jelleggel azonnal végezzünk egy permetezést a sebgyógyulás elősegítésére, illetve a növények sebzéseken keresztül történő fertőződésének megakadályozására. Erre alkalmasak lehetnek az egyszerű, kontakt hatású készítmények is, így a mankoceb, folpet, kaptán és réztartalmú gombaölő szerek, amennyiben azok az adott kultúrában rendelkeznek felhasználási engedéllyel. A gombabetegségek ellen természetesen használhatjuk az adott növénykultúrában engedélyezett felszívódó készítményeket is, azonban egyes esetekben (pl. szója) vegyük figyelembe, hogy azok nem feltétlenül rendelkeznek baktériumölő hatással, így egészítsük ki a tankkeveréket.

A másik nagyon fontos teendőnk a jégverést követően a növényeinket ért sokkszerű stresszhatás oldása. A levélvesztés, a levelet, a szárat, stb. ért sérülések és sebzések, a jég által okozott hideghatás rendkívüli stresszt okoz a növényben. Az életfolyamatok ilyenkor lebontó jellegűvé válnak, a növény a túlélés érdekében csökkenti anyagcseréje aktivitását. Tömegével termelődnek a növényi sejtre káros hatással bíró vegyületek. Ezért elsődleges célként kell kezelni, hogy a növényeinket minél előbb igyekezzünk kihozni ebből a stresszelt állapotból. Ezt elsősorban olyan anyagok felhasználásával érhetjük el, amelyek a növények életfolyamataira, tápanyagfelvételére, a stresszoldásban fontos enzimek és hormonok termelésére hatnak. Erre a célra leginkább a biostimulátorok alkalmasak. Az egyszerűbb lombtrágyák használatával segítünk ugyan valamit, de az alapvető célt nem fogjuk elérni velük, ugyanis ilyen helyzetben nem tápanyaghiányt kell kezelnünk, hanem a növényi életfolyamatokat kell „felpörgetnünk”. Nagyon fontos, hogy ne várjunk ki a kezeléssel, a növény a stresszhatást követően kb. 24 órával már képes a hatóanyagok felvételére, így azok hasznosulása biztosított.

Bár lassan már túl vagyunk az év azon időszakán (június, július) amikor a legjellemzőbb a jégverés, de az utóbbi évek tapasztalata, hogy augusztusban is szinte bármikor felépülhet egy szupercella, amelyből jeget kaphatunk. Ne felejtsük el, ha nem megsemmisítő erejű a jégverés, akkor van teendőnk, amivel segíthetünk növényeinknek, az okozott kárt pedig mérsékelhetjük.

Szerző: AgrárUnió