Kártevők a virágzó kukoricában, avagy mit figyeljünk, hol keressük őket?

Egyes kártevők ugyan megjelentek már korábban a fejlődő állományokban, azonban mások kifejezetten a virágzó növényeket, a kötődő és majdan a növekvő csöveket és szemeket károsítják. Melyek azok a kártevők, amelyekre figyelnünk kell ebben az időszakban?

Kukoricamoly:

Bár már a virágzást megelőzően megjelenik a kukoricában, azonban igazán látványos kártételére csak ezek után számíthatunk. Az első nemzedék lárvái részben a címeren fejlődnek, jelenlétükre látványos módon utal a címert körülvevő leveleken lévő „lyukszerű” rágások, valamint a kártétel miatt a későbbiekben a címertörés jelensége. Már az első nemzedék lárvái is berágnak a szárba. A következő nemzedék hernyói is berágnak a szárba, majd később a csövekbe is. Jelenlétének látványos jele a száron a szárcsomók feletti rágásnyomok, illetve az ott felhalmozódó rágcsálék és ürülék. A kukoricamoly kártétele összetett módon jelentkezhet. Amennyiben az első nemzedék már nagy számban jelenik meg, a címer károsításával akár kötődési problémákat is okozhat, ám ezzel a gyakorlatban ritkán találkozhatunk. Ettől már komolyabb kártétele a szár szállító-edénynyalábjainak a károsítása, amellyel zavart okoz a növény víz- és tápanyagforgalmában. Ez már közvetlen befolyással van a termés mennyiségére. A fejlődő lárva kártétele kiterjed a csőre is, ott a fejlődő szemeket rágja, amivel egyrészt közvetlen mennyiségi kárt okoz, másrészt elősegíti a sérüléseken egyes gombafertőzések megjelenését, a cső és a szemek fertőződését, így a betakarított termés toxintartalmának növekedését. A szárban történő rágás meggyengíti azt, sok esetben eltörik a betakarítást megelőzően, így a cső a vágóasztal által nem lesz elérhető. A kártevő felszaporodására elsősorban a meleg, párás időjárású évjáratokban számíthatunk. Amennyiben a növényállomány 10%-ka fertőzött, védekezni kell.

Amerikai kukoricabogár:

A kukoricabogár esetében a fő kártételt annak lárvája okozza, de a kifejlett egyed is képes károkat okozni, leginkább a virágzás időszakában. Bár fő kártétele ebben az időszakban a bibék (a kukoricabajusz) visszarágása, amely a terméskötődést jelentős mértékben ronthatja, a levelek hámozgatásával is képes károkat okozni. Mivel a bibe a teljes hosszán képes fogadni a virágport, a kukorica viszonylag jól tolerálja a kártételt, azonban ha a visszarágás miatt annak hossza 1,5 cm alá kerül, már komoly esély van a kötődési zavarra. Későbbiekben a csővégeken szabadon álló, de akár csuhélevelek alatt fejlődő szemek rágásával is károsít. Ebben az időszakban különösen akkor érdemes járni a kukoricatáblát, ha a következő évben is ezt a növényt szeretnénk termelni a területen.

Amennyiben tövenként átlagosan 1-3 db kukoricabogarat találunk, akkor már a következő évi fertőzést megalapozó tojásszám csökkentése miatt is érdemes védekeznünk a károsító ellen, túl az adott termelési év kötődési problémáinak elkerülésén. Ha tövenként átlagosan 1 db kukoricabogarat találunk, ezért nem tervezünk védekezést állományban, akkor is számításba kell venni, hogy a területen lerakott tojások száma miatt a következő évi újbóli kukoricavetéskor talajfertőtlenítést kell végeznünk a vetéssel egy menetben. A kukoricabogár kifejlett egyedei elleni védekezést sokszor megnehezíti, hogy különösen száraz, aszályos évjáratokban a bogár aktívan keresi a számára minél jobb életfeltételeket nyújtó területeket. Így ha egy adott körzetben csak a mi táblánk öntözött és a környékbeliek nem, és ráadásul csakmi védekezünk a bogár ellen, akkor jelentős újbóli betelepülés várható, ami akár többszöri beavatkozást is igényelhet. Fő rajzása július első dekádjában várható, így figyeljük a kukoricatáblákat.

Gyapottok bagolylepke:

A gyapottok bagolylepke évjáratonként eltérő kártétellel jelentkezik. Elterjedését és kártételét nagyban segítik a száraz, aszályos évek, a legnagyobb károkat ilyen körülmények között okozhatja. Az átlagosnál csapadékosabb években kártétele alig jelentkezik, ilyen körülmények között állománya összeomlik. A kártevő legfontosabb jellemzője, hogy kártétele kizárólag a kukorica reproduktív részeire, így a címerre, de leginkább a csőre korlátozódik. Minden esetben a cső vége felől rág be, a bibéket, illetve a fejlődő szemeket károsítja rágásával. Ezzel közvetlen mennyiségi kárt is okoz, azonban kártételének fontos hangsúlyt ad, hogy rágásával utat nyit egyes gombabetegségek számára, amelyek felelősek –többek között – a betakarított termés toxintartalmának növeléséért. A táblán járva érdemes a csővégeket figyelnünk, amennyiben a bibék visszarágását tapasztaljuk érdemes a csuhéleveleket megbontani. Amennyiben nem kukoricabogár kártétele a rágás, akkor a csővégben hamar megtalálhatjuk a gyapottok bagolylepke hernyóját. Nem szabad, hogy megtévesszen minket, hogy színben ezek nagyon változatosak (a zöldtől a barnáig különböző árnyalatok), ez az egyik jellemzője a kártevőnek. Mivel a károsító hernyója rejtett életmódot él, nagyon nehéz növényvédő készítményekkel elérni, így igazán eredményesen a tojásrakáskor lehet ellene védekezni, tojás- és lárvaölő hatású készítményekkel.

A kukorica esetében a fenti három kártevő lesz a meghatározó a következő időszakban. A viszonylag csapadékszegény évjáratokra jellemző, hogy egyes nem tipikus kártevők is megjelenhetnek a kukoricatáblákon. Így az idei évben is megjelentek a vetésfehérítő bogarak. Különösen a táblaszéleken jelentkezhet kártételük, amely a levelek hámozgatásából áll. Jelenlétük védekezést nem igényel.

A kukorica főbb rovarkártevői ellen, így a kukoricamoly, a gyapottok bagolylepke és a kukoricabogár valamelyike ellen a csemegekukoricában, illetve a vetőmagcéllal termesztett kukoricában szinte biztosan védekezni kell. Viszont erős fertőzés esetén meg kell ezt fontolni az árucélú termesztésnél is. Kontakt hatásmódú készítményekkel van ugyan lehetőség védekezni a kártevők ellen, de amíg ezek a kukoricabogár ellen hatékonyak lehetnek, addig a két molykártevő esetében kevésbé lehetnek eredményesek. Azoknál ugyanis kizárólag a lepkék ellen lehetnek hatásosak, a rejtett életmódot folytató lárvák ellen hatékonyságuk nem kielégítő. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kukoricát virágzó kultúrává minősítették, ami miatt méhveszélyesség szempontjából csak a megfelelően minősített termékeket szabad felhasználni. Így vagy a „méhekre nem jelölésköteles” termékeket használhatjuk, vagy méhkímélő kijuttatással a „méhekre mérsékelten kockázatos” vagy a „méhekre mérsékelten veszélyes” besorolású termékeket. Ezeket a kitételeket minden esetben ellenőrizzük le az adott termék engedélyokiratában. Molykártevők ellen a legjobb hatékonyságot a tojás- és lárvaölő hatással egyaránt rendelkező hatóanyagokkal érhetjük el, amelyeket lehetőleg előrejelzésre alapozva a tömeges tojásrakás időszakában juttassunk ki. A hatás szempontjából legjobbnak mondható permetléfedettséget nagy vízmennyiség felhasználása mellett a sorközökbe belógatott szórófejekkel érhetjük el, amelyekkel közvetlenül a csövekre juttathatjuk a készítményeket. Ilyen berendezés hiányában alkalmazható a légrásegítéses kijuttatási technológia is, viszont ott érdemes meggyőződni arról, hogy a kijuttatott permetlé eljut-e a megvédendő felületre.
A majdan betakarított termés mennyisége szempontjából meghatározó időszak következik, figyeljük a kukoricáinkat, ugyanis az évjárat magában hordozza egyes rovarkártevők felszaporodásának lehetőségét.

Szerző: AgrárUnió