Európa jövője: a növényvédelem jövője, ahogy a jelen problémáinak szemszögéből látható

A kiindulási pont a döntéshozatal kérdése. Minden döntésünk két részből áll: a döntés várható haszna az egyik, a döntéssel járó rizikó a másik oldalon. A döntés hasznaként bekövetkező előnyökkel szemben állnak a az esetleg bekövetkező nehézségek, amelyek megoldására megfelelő eszközökkel képesek lehetünk. Ez a megállapítás a növényvédőszer-hatóanyagok fejlesztésének, piacra juttatásának és piacon tartásának jelenlegi kérdéseit feszegeti. Az EU növényvédőszer-engedélyezési politikájának egyik alappillére az 1107/2009-es EU-rendelet, amely az unió által engedélyezett, rendszeresen felülvizsgált és/vagy újra engedélyezett, különböző korlátozásokkal sújtott vagy éppen a forgalomból kivont hatóanyagokra vonatkozik.

Ezt számos objektív, valamint sajnos a növényvédőszer-használat ellenzőinek objektívnek tűnő, de valójában – ha nem is szubjektív – semmiképpen sem kellően megalapozott véleménye és lobbiereje is befolyásolja. Az unió vezető szervei egyre inkább figyelembe veszik a növényvédőszer-alkalmazás ellenzőinek véleményét, anélkül hogy komolyan számolnának azzal, hogy a növényvédőszer-hatóanyagok kivonásának milyen gazdasági és szociális következményei lehetnek. A növényvédelemben használt anyagok engedélyezéséhez olyan politikai döntésekre lenne szükség, amelyek valós, tudományos alapokon nyugszanak és amelyek a rizikótényezőket és a várható hasznot is megfelelően mérlegelik. Ezek kockázatbecslésen alapulnak, de a felhasználással járó, a felhasználót, fogyasztót, környezetet és valamennyi, a felhasználás során érintett tényezőt, továbbá a növényvédő szer alkalmazásából származó veszélyeket egyaránt figyelembe veszik. Szükséges lenne a tudomány eredményeit, a kutatóintézetek, valamint a gyártók felelősségtudatos kutatóinak összesített véleményét figyelembe vevő vizsgálatok kibővítése a döntéshozatal során.

A bevezetőben említett, politikai szempontokkal terhelt növényvédőszer-engedélyezési politika miatt kialakult kedvezőtlen körülmények hatására a növényvédő szer kutatás-fejlesztés egyharmada Európából áttelepült Észak-Amerikába, Dél-Amerikába és Ázsiába. Ezeken a területeken még nem olyan hektikus a növényvédő szerek megítélése, mint az EU-ban, a termékek forgalomba hozatalának esélye nagyobb és „életkilátásaik” hosszabb távra és biztosabban becsülhetők, mint Európában. A megszigorodott feltételek miatt a ténylegesen új termékek kutatására és kidolgozására fordított kiadások a 30 évvel ezelőttiekhez képest körülbelül 70%-kal megnövekedtek, ami az ipart arra ösztönzi, hogy a nagyobb, Európán kívüli piacokon keresse a kedvezőbb feltételeket.

Az EU-n belül szükséges lenne a növényvédő szerek engedélyezésével és alkalmazásával kapcsolatos kockázatok becslése és a rizikófaktorok megítélésében a fokozott együttműködés. Létre kellene hozni egy jobban előre jelezhető, a kutatási eredményeken alapuló engedélyezési rendszert. Ehhez szükség van az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatalra (EFSA) és a rizikók megítélésének megfelelő rendszerére az Európai Bizottság és a tagországok hatóságai részéről. Az európai mezőgazdasági és élelmiszerszektor jelenleg 30 millió ember (a teljes népesség 13,4%-a) megélhetését biztosítja, ez az EU28-ak teljes termelési értékének 3,5%-át adja. Az elkövetkező időszakban az EU és a tagországok jelentős erőfeszítése kellene ahhoz, hogy Európa megtarthassa mezőgazdasági és élelmiszeripari potenciálját, amely jelenleg a világ termelésében a vezető helyét biztosítja.

Az EU-nak rendszeresen felül kellene vizsgálnia, megfelelnek-e a szabályozói a növényvédőszer-ipar területén. Ehhez szükséges lenne felmérni, hogy az engedélyezési törvénykezés figyelembe veszi-e a gyakorlati szempontokat, mennyire hatékony, milyen hatással van a fejlesztésekre, és fel kellene mérni az elsődleges és másodlagos engedélyezési rendszereket és azok kölcsönhatásait. A felülvizsgálatok eredményeként kialakulhatna egy arányos, hatékony, költséghatékony és a kutatás-fejlesztést támogató rendszer. A törvényhozóknak célszerű lenne megfontolni politikai, törvényhozói és engedélyezési döntéseik gazdasági és környezeti hatásait. A hatásvizsgálatot független szervezeteknek kellene elvégezniük a részvételi elv és az átlátszóság elve alapján, így a döntéshozó testületek jobban felmérhetik valamennyi döntésük hatását.

Európának átláthatóbb módon és elővigyázatosabban kellene döntenie. Ez az EU-egyezmények és szabályozások megerősítését szolgálná, amelyek célja a lakosság egészségének és a környezetnek a védelme. Az EU-nak biztosítania kellene, hogy politikája és a nemzetközi egyezmények értéknövelő hatása folyamatos legyen, valamennyi fél számára előnyös és biztonságos módon.

Szerző: Dr. Kádár András