Vadászati károk (2. rész) – Az igényérvényesítés lehetőségei és polgári jogi aspektusai

A vadászati kár megtérítésére a 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 76. § igazít el minket, mely ekként fogalmaz: „A vadászatra jogosult köteles a károsultnak megtéríteni a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, a gyep területen, valamint a gyümölcsösben másnak okozott kárt (a továbbiakban: vadászati kár).” Ez a rövid paragrafus mindössze a jogalapot teremti meg számunkra a vadászati kár megtérítése vonatkozásában, a konkrét igényérvényesítés átfogóbb elemzést igényel.

A kár megtérítésére kötelezett személye, akivel szemben a kárigény érvényesíthető nem feltétlenül esik egybe a károkozó személyével.

Az érintettek köre

Elsődlegesen annak a tisztázása lényeges, hogy a vadászati kárigény érvényesítése során kik lehetnek az érintettek. Ennek a körnek a meghatározásban a Vtv. segít minket. A kár megtérítésére a jogszabály egyértelműen a vadászatra jogosultat kötelezi. A jogszabály szerint önálló vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát kell tekinteni. Abban az esetben, ha a vadászatra jogosultak tulajdonközösséget alkotnak, a felelősségük egyetemleges, tehát a teljes igény a közösség bármelyik tagjával szemben érvényesíthető. A harmadik eshetőség, hogy a vadászati jog haszonbérbeadásra kerül, ekkor vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni.

Hirdetés

Tehát a kár megtérítésére kötelezett személye, akivel szemben a kárigény érvényesíthető nem feltétlenül esik egybe a károkozó személyével. Károkozónak a vadászati jog gyakorlásában résztvevőt tekinthetjük, így a bérvadász és a vendégvadász is e körbe sorolható.

Károsultnak pedig azt lehet tekinteni, akinek a vadászati jog gyakorlója kárt okozott a tevékenységével.

A károkozás tárgya

Abban a tekintetben, hogy pontosan mely vagyontárgyakban okozott kár esetében beszélhetünk vadászati kárról a jogszabály rendkívül konkrét, egy taxatív, azaz kimerítő felsorolást tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, a gyepterületen, valamint a gyümölcsösben keletkezett kár esetében formálhatunk igényt a megtérítésre. A felsorolás rendkívül széles körű, mégis látható, hogy a mező- és erdőgazdálkodói tevékenységek köré csoportosul, így konkrét példát említve többek között a gazdasági épületben, eszközökben vagy személyi sérülés esetében nem a Vtv. szabályai hívhatók fel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a felsorolt vagyontárgyakon – vagy időszakon – kívül történik károkozás, akkor már minden esetben a konkrét károkozót terheli a felelősség a Ptk. kárfelelősségi szabályai szerint.

Megkülönböztetjük azt, amikor a vad a terményben okoz például kárt, míg a másik tipikus esete a vadak országúton történő károkozása.

Kártérítés jellege

A bírói gyakorlat és a jogelmélet legfontosabb vizsgálandó kérdése abban áll a téma vonatkozásában, hogy a vadászati kár esetében milyen jellegű kártérítési felelősségről beszélhetünk.

Hirdetés

A kártérítési felelősségi alakzatok szükségképpeni feltételei minden esetben a kár bekövetkezése, a károkozás jogellenessége és a kár bekövetkezése és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggés. Ezen belül általános és objektív felelősségi alakzatokat különíthetünk el. Az általános kártérítési felelősség jellemzője, hogy a károkozó kimentheti magát a felelősség alól annak a bizonyításával, hogy a kár elhárítása, megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel szemben az objektív felelősség esetében ilyen kimentésre nincs lehetőség, csak akkor mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy a károkozás az ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan okra vezethető vissza, és nem volt tőle elvárható, hogy a körülményt elhárítsa vagy elkerülje, melynek legtipikusabb esete vis major.

A bírói gyakorlat leginkább a vadkárok vonatkozásban elemezhető, vadászati kár megtérítése esetében nem áll rendelkezésünkre kiterjedt jogesetállomány, melyből egyértelmű következtetést vonhatunk le. A vádkárok esetében a jogszabály két esetkört említ. Megkülönböztetjük azt, amikor a vad a terményben okoz például kárt, míg a másik tipikus esete a vadak országúton történő károkozása. A Vtv. és a Ptk. a második esetet egyértelműen szabályozza, ezt speciális felelősségi alakalzatnak tekinti, ahol az objektív felelősség szabályai szerint kell eljárni, tehát kimentésre szűk körben van lehetőség.

Az első esetben egy ehhez hasonló, kártalanítási jellegű felelősségi alakzattal találkozhatunk, mely kimentési lehetőséget nem ad. A kármegosztást a jogszabály egyértelműen meghatározza, ez alapján a vadászatra jogosult az okozott kár 90 százalékának viselésére köteles felelősségétől függetlenül.

A vadászati kár esetében nem ad iránymutatást a jogszabály abban a tekintetben, hogy speciális felelősségi alakzatról beszélünk vagy az általános szabályok szerint kell eljárni. Mindösszesen a jogszabály értelmezéséből következtethetünk arra, hogy a jogalkotói szándék egy kártalanítási jellegű, objektív, így speciális felelősségi alakzat kialakítása volt.

Hirdetés

Erre egyrészt abból következtethetünk, hogy a jogalkotó – ahogyan azt az érintettek körének vizsgálata során megállapítottuk – kártelepítést alkalmaz, tehát bérvadász vagy vendégvadász esetében is a vadászati jog jogosultja köteles a kár megtérítésére. Másrészt egyértelműen megállapítható, hogy a vadászati tevékenység veszélyes üzemi tevékenység, mely szintén indukálja a szigorúbb, objektív felelősség alkalmazását. Harmadrészt a jogalkotó kármentési, kárelhárítási kötelezettséget sem telepít ebben az esetben a károsultra, míg a vadkár esetében kimerítően taglalja ezen kötelezettségeket.

A jogszabály értelmezése alapján, nem kártalanításról, hanem kártalanítás jellegű felelősségről beszélhetünk, így a kár megtérítése nem azonnali, teljes és feltétlen. Az objektív felelősségi alakzat alkalmazása mindösszesen azt jelenti, hogy a kártérítésre kötelezett kimentési lehetőségére szűk körben van lehetőség és – mint minden kártérítés esetében – a bizonyítási teher őt terheli, tehát a károsultnak mindösszesen a kár bekövetkeztének tényét kell hitelt érdemlően igazolnia.

A jogszabály is a békés vitarendezés és a megegyezés irányába igyekszik terelni a feleket, melynek oka, hogy egy ilyen eljárásban a bizonyítási lehetőségeknek az idő múlása egyáltalán nem kedvez.

Igényérvényesítés módja

Az igényérvényesítés eljárásjogi szempontjai tekintetében szintén a Vtv. rendelkezései irányadóak.

A bírósági úton történő igényérvényesítést megelőzi egy egyezség létrehozására vonatkozó eljárás a károsult és kötelezett között. Az eljárás sikertelensége esetén a megszüntető végzés jogerőre emelkedését követően 30 nap áll rendelkezésére a károsultnak, hogy bírói úton szerezzen érvényt igényének, mely határidő jogvesztő jellegű, tehát 30 nap elteltével a kereshetőség lehetősége már nem áll fenn.

A megelőző eljárásban a kár bekövetkeztét, az azt követő 5 napon belül írásban köteles a károsult bejelenteni a vadászati jog jogosultjának. Ez egy szubjektív határidő, tehát a kár észlelését, tudomásulvételét követően számítjuk az 5 napot. Ha a megkeresés nem vezet eredményre, egyezség a felek között nem jön létre újabb 5 nap elteltével, úgy a károkozás helye szerint illetékes jegyző előtt írásban vagy szóban kérelmezheti a károsult az egyezség létrehozására irányuló kárfelmérési eljárás lefolytatását, melyben már szakértő kirendelésére kerül sor. Ekkor az eljárási költségek a feleket terhelik, ha egyezség nem jön létre, vagy azt a jegyző nem hagyja jóvá, úgy az eljárás megszüntetésre kerül. Ebben az esetben már csak peres úton érvényesíthető az igény.

Konklúzió

A fenti rövid áttekintés célja az, hogy az érintettek számára bemutassa a vadászati károk igényérvényesítésének lehetőségeit. Azonban megállapítható, hogy a jogszabály ezt a területet koránt sem szabályozza olyan részletességgel, mint a vadkár során keletkezett kár igényérvényesítési lehetőségeit. Maga a jogszabály is a békés vitarendezés és a megegyezés irányába igyekszik terelni a feleket, melynek oka, hogy egy ilyen eljárásban a bizonyítási lehetőségeknek az idő múlása egyáltalán nem kedvez. Valamint lényeges szempont, hogy a vadászatra jogosultak és az erdő- és mezőgazdálkodással foglalkozó szakemberek szempontjából az együttműködés, a megelőzés és a racionális vadgazdálkodás megvalósítása fontosabb, mint egy elhúzódó, költséges, kétes kimenetelű bírósági eljárás szorgalmazása. 

A cikket készítette:
a Dr. Czére-Réti Ügyvédi Iroda
info@drreti.hu,
Tel.: 06-20-210-9939, www.drreti.hu,
www.osztatlanfold.hu