EU mezőgazdaság 2040: nincs könnyű megoldás a környezeti és társadalmi-gazdasági szempontokra

A Scenar 2040 tanulmány a Közös Kutatóközpont (JRC) integrált agrárgazdasági árupiaci és szakpolitikai elemzési platformjának három agrárökonómiai modelljén alapul. Ez a modellezési keretrendszer házon belüli elemzési támogatást nyújt az Európai Bizottságnak azáltal, hogy a gazdasági, környezeti és társadalmi dimenziókat integrálja a szakpolitikai elemzésekbe. 

Az  új Közös Kutatóközpont-tanulmány „mi lenne, ha” forgatókönyveket kínál, amelyek segíthetnek megalapozni az EU közös agrárpolitikájának (KAP) jövőjéről szóló szakpolitikai vitát. Ezek a forgatókönyvek gondolkodásra késztető alapot kívánnak nyújtani, nem pedig szakpolitikai tervként szolgálnak. Céljuk, hogy gazdagítsák a KAP jövőjéről szóló folyamatban lévő szakpolitikai párbeszédet azáltal, hogy mennyiségi betekintést nyújtanak a KAP alternatív útjainak lehetséges következményeibe.

Két ellentétes forgatókönyv

A jelentés két alternatív forgatókönyvet mutat be, amelyek a KAP-finanszírozás elkülönült elosztásán alapulnak:

Termelékenység és beruházások:  Ez a forgatókönyv a KAP-támogatásokat elsősorban a termelékenységet és a versenyképességet javító beavatkozásokra irányítja. A 2040-es referencia-forgatókönyvhöz képest ez az EU mezőgazdasági termelésének 2,7%-os növekedését, az élelmiszerárak csökkenését, a kereskedelmi teljesítmény növekedését és az EU kereskedelmi mérlegének 2,7 milliárd euróval történő javulását eredményezi. Bár ennek a megközelítésnek minimális összességében lenne hatása a foglalkoztatásra, az EU-n belüli környezeti nyomás fokozódhat. Ez többek között a mezőgazdasági üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez (+0,5%) és a hektáronkénti nitrogéntöbblet 1,4%-os növekedéséhez vezethet.

Környezet és éghajlat: Ez a forgatókönyv a KAP támogatását a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásra összpontosító beavatkozások felé tereli. Ez jelentős környezeti előnyökkel járna az EU számára: az üvegházhatású gázok kibocsátása 1,7%-kal, a nitrogénszennyezés pedig 2%-kal csökkenne hektáronként, miközben növelné a növénytermesztés sokféleségét, és  90 000 új munkahelyet teremtene. Ezeknek az előnyöknek azonban gazdasági következményei vannak: a mezőgazdasági termelés 4%-kal csökkenne, az élelmiszerárak emelkednének, és az import növekedne , ami 1,8 milliárd euróval rontaná az EU kereskedelmi mérlegét.

A kompromisszumok: intenzifikáció vs. extenzifikáció, hazai vs. globális

A két forgatókönyv azt mutatja, hogy míg a szakpolitikai intézkedések befolyásolhatják a termelési és árdinamikát,  a piaci alapok továbbra is a termelési eredmények fő mozgatórugói. A jelentés azonban kiemeli az intenzifikáció és az extenzifikáció közötti kulcsfontosságú strukturális kompromisszumokat. A termelékenységre összpontosító stratégiák fokozzák az erőforrás-hatékonyságot, növelik a termelést és a gazdasági teljesítményt, valamint korlátozzák az állomány- és földterületek terjeszkedését. 

Ezzel szemben a környezetközpontú extenzifikáció csökkenti a hektáronkénti vagy állatonkénti környezeti terhelést, de gyakran több állatot és földet igényel a termelési szint fenntartásához, ami csökkenti a hatékonyságot és növeli az egységnyi kibocsátásra jutó terhelést.

A kereskedelmi hatások egy újabb réteget jelentenek a bonyolultság tekintetében. Míg a környezetközpontú forgatókönyv sikeresen csökkenti az EU mezőgazdasági kibocsátásait, ez akaratlanul is növelheti a globális kibocsátásokat. Saját termelésének csökkentésével az EU a keresletet a világ kevésbé szén-dioxid-hatékony gazdálkodással rendelkező régióiba terelheti – ezt a jelenséget kibocsátás-szivárgásnak nevezik. 

A termelékenységre összpontosító forgatókönyv azonban, bár kismértékben növeli az EU kibocsátásait, csökkentheti a teljes globális kibocsátást, mivel a kibocsátás-hatékony uniós termelők kiszoríthatják a kevésbé fenntartható versenytársakat külföldön.

Mi lenne, ha nem lenne KAP?

Ezen szakpolitikai pályák fontosságának hangsúlyozása érdekében a Scenar 2040 tanulmány egy hipotetikus „NoCAP” forgatókönyvet szimulál, amely további viszonyítási alapként szolgál az alternatív szakpolitikai forgatókönyvekhez. A KAP teljes megszüntetése (ami az uniós szerződésekkel összeegyeztethetetlen lehetőség) számos negatív következménnyel járna.

A mezőgazdasági jövedelem körülbelül 11%-kal csökkenne, a kisebb és kiszolgáltatottabb gazdaságok akár 21%-os veszteségekkel is szembesülnének. Az EU összességében 5%-kal csökkenne az élelmiszer-termelés, ami csökkentené az EU azon képességét, hogy kielégítse mind a belföldi, mind a globális keresletet. A fogyasztói élelmiszerárak emelkednének, aránytalanul sújtanák az élelmiszerkiadásokat az EU legkiszolgáltatottabb háztartásaiban, miközben az agrár-élelmiszeripari ágazatban a foglalkoztatottság körülbelül 250 000 munkavállalóval csökkenne. 

Végül, a kibocsátás-szivárgásra tekintettel az elemzés rávilágít a globális mezőgazdasági üvegházhatású gázkibocsátás nettó növekedésének potenciális kockázatára is, mivel a termelés az EU-n kívüli, kevésbé szén-dioxid-hatékony régiókba helyeződik át.

Ezek az eredmények együttesen hangsúlyozzák a KAP fontos szerepét stabilizáló erőként, amely támogatja a gazdasági ellenálló képességet, a társadalmi kohéziót és a környezeti egyensúlyt az uniós gazdaságokban, régiókban és ágazatokban.

A továbblépés útja: árnyalt és kiegyensúlyozott politikára van szükség

A Scenar 2040 nem javasol egyetlen KAP-pályát sem a másikkal szemben. Ehelyett eszközként szolgál a politikai döntéshozók számára, szemléltetve, hogy nincs „csodaszer”. A megállapítások intelligens, kiegyensúlyozott és árnyalt megközelítést sürgetnek a politikai tervezésben, amely képes eligazodni a gazdasági életképesség, az élelmezésbiztonság és a környezetvédelem közötti összetett kompromisszumok között mind helyi, mind globális szinten.

A jelentés egyértelművé teszi, hogy a KAP jövőjének a versenyző igények kifinomult megértésére kell épülnie annak érdekében, hogy biztosítsuk az európai mezőgazdaság és azon túlmenően is a reziliens és fenntartható jövőt.

Forrás: joint-research-centre.ec.europa.eu