A nemzeti park Észak-Magyarország karsztvidékén – a hajdani Gömör – Tornai- karszt részeként - a Sajó- és a Hernád folyó között, mintegy 20 000 hektár területen helyezkedik el – olvashatjuk az ANP Igazgatóság honlapján. – A térséget nagyrészt a földtörténeti középkor triász időszakában, mint­egy 230 millió évvel ezelőtt képződött kőzetek építik fel, melyek tulajdonságai szabták meg a táj arculatát, s bennük alakultak ki a térség világhírű barlangjai és egyéb karsztjelenségei. Ilyen alakzatok, kőzet együttesek, valamint földtani alapszelvényként szolgáló feltárásaik Magyarországon csak itt fordulnak elő.

A jégkorszaktól mindmáig tartó, mérsékelt övi karsztfejlődés

Az Aggteleki karsztvidék mai formája elsősorban a mészkő alapkőzet lepusztulásával kapcsolatos folyamatok és a karsztjelenségek eredménye. E viszonylag kis területen a jégkorszaktól mindmáig tartó, mérsékelt övi karsztfejlődés szinte valamennyi megjelenési formája megfigyelhető.

Az 1935. évi erdőtörvény által megindult hazai hivatalos természetvédelem működése során 1940-ben és 1951-ben a Baradla-, 1953-ban a Béke-, 1956-ban Szabadság-, 1958-ban a Vass Imre-barlang felszínét természetvédelmi területté nyilvánították. 1962. évben minden barlang természetvédelmi oltalom alá került (1961. évi 18. számú természetvédelméről szóló törvényerejű rendelet alapján). Ezt követően számos próbálkozás és javaslat történt a terület védelmi státuszának módosítására (nemzeti park kialakítása).

Bioszféra rezervátummá nyilvánították

1978-ban – egyeztető tárgyalások eredményeképpen – az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal elnöke 8/1978 OKTH számú határozatával létrehozta az Aggteleki Tájvédelmi Körzetet, amely a Bükki Nemzeti Park szervezetén belül működött. Az újonnan létrehozott Aggteleki Tájvédelmi Körzetet 1979-től az UNESCO illetékes hivatala a MAB (Ember és Bioszféra) program keretében bioszféra rezervátummá nyilvánította, melynek során két magterület jelöltek ki a Haragistya, illetve a Nagyoldal térségében.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait Világörökség rangra emelte

1983-ban az Esztramos-hegy egyes területei is természetvédelmi oltalmat kaptak, és a Tájvédelmi Körzethez kerültek.

1985. január 1.-én alakult meg az AGGTELEKI NEMZETI PARK, amelyet az OKTH elnöke 7./1984. (XII.25.) rendeletével hozott létre az Aggteleki Tájvédelmi Körzet helyén. Székhelye a Baradla-barlang fogadóterében található Turistaszálló épületében volt. Később a természetvédelmi jogszabályok változásával az Aggteleki Nemzeti Park I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört kapott, amit a hozzárendelt illetékességi területen lát el.

1995-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait Világörökség rangra emelte.

Az Aggteleki Nemzeti Park területét legutóbb 2001-ben bővítették, a teljes Esztramos-hegy védetté nyilvánításával. Az ANP területe ekkor érte el a 20 188 Ha-t. (Az ANP Igazgatóság adatai)

A Baradla-barlang 3 különböző mészkőben alakult ki

Baradla-barlang, Hucul ménes, Bodrogzug – kiemelt látnivalókként mutatja be ezeket az ANP a honlapján. Megtudhatjuk egyebek között, hogy a Baradla-barlang 200-230 millió évvel ezelőtt képződött triász mészkőben alakult ki. Ezt a területet a triász időszakban fokozatosan mélyülő tenger borította, amelyben a mélységtől és a szárazföldtől való távolság függvényében különböző minőségű meszes üledékek rakódtak le az itt élő, majd elpusztult mészvázú állatok maradványaiból. A triász időszak után a tenger visszahúzódott, a meszes üledék megszilárdult, a terület pedig kiemelkedett. A hegységképződés során a szilárd kőzetblokkok erősen összetöredeztek. Többféle mészkőformáció alakult ki az idők során, a Baradla-barlang 3 különböző mészkőben alakult ki.

A legidősebb mészkő a barlang jósvafői szakaszán található, a bejárattól az Óriások terméig. Ez a sötétszürke-fekete, vastagpados Gutensteini Mészkő erősen töredezett, így járatképződésre ugyan alkalmas, de szennyezettsége miatt cseppkő csak kevés van a barlang ezen szakaszán.

A Baradla főágának leghosszabb része világosszürke, jól karsztosodó, cseppkőképződésre kiválóan alkalmas kőzetben, a Steinalmi Mészkőben halad. A kőzetben ősmaradványok, például zöldalgák, ammoniteszek, tengeri liliomok maradványai is megfigyelhetők. A Vaskaputól az aggteleki kijáratokig sekély lagúnában képződött, zöldalgák, csigák, ammoniteszek maradványait tartalmazó, jól karsztosodó, viszonylag tiszta mészkő látható, a Wettersteini Mészkő.

A Baradla-Domica-barlangrendszer teljes feltárt hossza meghaladja a 30 kilométert.

(Baradla-barlang: 22 027 m, Domica-barlang: 8127 m, összesen 30 154 m.)

Tisztavérű hucul lovak

A két világháború – a többi lófajtához hasonlóan – a huculokat sem kímélte. 1919 után a monarchia központi tenyészeteit szétosztották az utódállamok között. A II. világháború után pedig a hucul fajta tenyésztésével Magyarországon senki sem foglalkozott. A hetvenes évektől dr. Anghy Csaba, a Fővárosi Állat-és Növénykert igazgatója gyűjtötte össze a még megtalálható tisztavérű hucul lovakat.

Később, 1986-ban ez a tíz kancából álló gyűjtemény került az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz. A kezdetben meglévő, összegyűjtött állományra és több külföldről vásárolt tisztavérű egyedre támaszkodva indult el újra a fajta hazai tenyésztése, mely napjainkban is eredményesen folyik. A 200 egyedet számláló hucul ménes központja Jósvafőn található.

Bodrog-ártér Tokaj mellett

Hazánkban, sőt Európában is egyedülálló vadregényes természeti terület a Tisza és a Bodrog folyók által határolt Bodrogzug. A vidéket a tavaszi áradások idején teljes egészében elöntheti a víz, tengerré változtatva a tájat. Az áradások levonulása után előtűnő csatornák, morotvák, mocsarak, mocsárrétek páratlan gazdaságú élővilágnak adnak otthont. Ezen kincsek megóvását hívatott biztosítani az 1986-ban alapított, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozó Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet.

Forrás:  anp.hu és bodrogzug.hu