Növényvédelmi helyzetkép május elején

Az őszi búzában, árpában a száraz időjárásnak köszönhetően a gombabetegségek fertőzése, terjedése lelassult. A március végi időjárást követően, az előző évek tanulságaiból kiindulva, sokan tartottunk a sárga rozsda (Puccinia striiformis) ismételt járványszerű fellépésétől, ami úgy tűnik a száraz időjárásnak köszönhetően április végén megtorpant. Május elején többfelé ismét felütötte a fejét, eltérő intenzitással. Amennyiben a május eleji időjárás csapadékos vagy legalábbis nagy napi hőingadozással folytatódik, kedvező feltételeket teremthet a járványos felszaporodás számára, ezért mindenképp odafigyelést igényel. A lisztharmat (Blumeria graminis) az április eleji fertőzöttségi állapotban, az alsó levélemeleteken, és ott is jellemzően beszáradva maradt, de a májusi eleji időjárás és a zárt állomány ismét kedvező feltételeket teremthet a fertőzéshez. A fejlettebb állományokban a Helminthosporium fajok fertőzése május elejére felerősödni látszik.

A rovarkártevők tekintetében már egy kicsit változatosabb a kép. A vetés fehérítő (Lema melanopus) csak alacsony számban volt megtalálható az állományokban: az előző években „megszokott” átlagos vagy annál gyengébb kártételt tapasztaltunk. Más a helyzet a levéltetvekkel, melyek az állományokban megbújva egyre jobban terjednek. Mivel a kolóniák jellemzően a 2. nódusz magasságában találhatók meg, ezért megjelenésük nem szembetűnő. A kalászoló állományokba több helyen is megfigyelhető a gabona poloskák betelepedése.

Sárga rozsda fertőzés őszi búzában (a szerző felvétele)

Levéltetvek őszi búzában (a szerző felvétele)

A későn vetett állományokban, valószínűleg a „szellősebb” soroknak köszönhetően, a T1 életformájú árvacsalán (Lamium sp), tyúkhúr (Stellaria media), veronika fajok (Veronika sp), a T2 életformájúak közül a ragadós galaj (Gallium aparine) és sok helyen az előző évi (IMI vagy Express toleráns!) napraforgó árvakelés tömeges megjelenése okoz problémát.

A kukorica esetében az április végén vetett állományok szenvednek legjobban a csapadékhiánytól, mivel a talajnedvességet alig tudják követni. Szinte minden táblán érzékelhető a kukorica barkó kártétele, egyes táblákon a kukorica vontatott fejlődése miatt indokolt lenne (illetve lett volna) a rovarölő szeres kezelés.

A neonikotinoid hatóanyagú csávázószerek kivonását kezdi elfogadni a szakma, mivel ez évben már alig lehet találni olyan táblát ahol nem használtak talajfertőtlenítő szert, az idén valószínűleg ezért nem tapasztaltunk jelentősebb drótféreg kártételt. A pneumatikus vetőgépeken a termelők elmondása alapján (az agrárkamra, a növényvédő szer és vetőmag forgalmazók ill. a gépkereskedők tanácsára) használták a deflektort. Érdekes tapasztalat, hogy ennek ellenére csak kevés termelő tudta, hogy a vetőmagos zsákokon hol és hogyan tüntették fel a deflektor használat kötelezettségét.

Megyénkben a kukoricában vélhetően a csapadékhiány miatt az évelő mezei acat (Cirsium arvense) és az aprószulák (Convolvulus arvensis) mellett a magról kelő kétszikű selyemmályva (Abutilon theophrasti) szik-2-4 levél, a parlagfű (Ambrosia elatior) 2-4 levél, és a csattanó maszlag (Datura stramonium) szik-2-4 leveles fejlettségű példányai voltak május elején tömegesen megfigyelhetők. A magról kelő egyszikűek közül május elején a termesztett köles (Panicum miliaceum) 1-3 leveles példányai voltak a táblákon tömegesek, míg a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) és muhar fajok (Setaria sp.) 1-3 leveles fejlettségben és csak alacsony számban voltak jelen. A termelők többsége az idén is posztemergens kezelés mellett döntött és annak az elvégzését is a magról kelő egyszikűek tömeges megjelenését követően kívánja elvégezni. A száraz áprilisi időjárás miatt az elvégzett preemergens és korai posztemergens gyomirtások hatékonysága kérdésessé vált.

A napraforgó a jobban viseli a csapadékhiányt a kukoricánál, amit a korábbi vetésének és agresszív gyökérzetének köszönhet. A napraforgóban is megtalálható a barkókártétel, de elenyésző mértékben. Az idén néhány táblán (valószínűleg a fajtának köszönhetően) tömegesen megjelent a fekete répalevéltetű (Aphis fabae). A gyomnövényekre a kukoricánál leírtak érvényesek azzal kiegészítve, hogy a napraforgóban többek között a parlagfű probléma miatt jelentős területen vetnek IMI és tribenuron-metil toleráns hibrideket. Az IMI-s hibridekben a termelők jelentős része szintén az egyszikű kelésre vár a imazamox kezeléssel, megfeledkezve arról, hogy a kétszikűek elleni hatékonysága jellemzően csak 2-4 leveles fenológiai állapotban megfelelő.

A repcében az ormányos fajok elleni védekezések a becőormányossal véget értek, szerencsére az időjárás a kórokozók terjedésének nem kedvez.

A kertészeti kultúrák közül a megyénkben még jelentős területen megtalálható almában az április 20 körüli fagyok csak a fagyzugos ültevényekben okoztak jelentősebb károkat. A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) az ültetvényekben néhány %-ban, jellemzően továbbra is csak primer fertőzések formájában van jelen. A varasodás (Venturia inaequalis) fertőzése számára kedvező feltételek adódtak az április 7-10 közötti meleg párás időszakban, ezért a termelők azt követően elvégezték az első védekezést. A heti rendszerességgel átvonuló időjárási frontok csak több napos szelet, és szitáló esőt hoztak, ami kedvezett a varasodás fertőzésének, de az azt követő száraz, szeles idő visszavetette a kórokozó terjedését. A tűzelhalás (Erwinia amylovora) fertőzésének szintén kedvezett, az előbb említett párás időszak, igaz a MaryBlyte program több napon keresztül csak közepes fertőzési szintet jelzett.

Március végétől, április elejétől nagy számban jelent meg a bundásbogár (Epicometis hirta) az ültevényekben, és ültetvényenként eltérő, de helyenként jelentős, 20% körüli virágkárt okozott. A termelők elmondása szerint egyik méhekre nem jelölésköteles rovarölő szer sem volt ellene kellően hatékony. Az április elején kihelyezett almalevél-aknázómoly (Lithocolletis blancardella), almalevél-sátorosmoly (Lithocolletis corylifoliella) feromon csapda a hónap második hetében már nagy számban fogott lepkét. Mivel a fent említett aknázómolyok több nemzedékesek, és a nemzedékek is összefolynak ezért a védekezések időzítése nehézkes. Az első nemzedék rajzása vélhetően mindkét lepkénél április végére befejeződött, a következő nemzedék rajzása május végére tehető. Célszerű a védekezést elvégezni, ha a csapda 2- 3 nap alatt teljesen telítődik lepkével. Áprilisban lombosfa fehérmolyt (Leucoptera scitella) csak a Debrecen-Szepesi feromon csapda fogott, nem túl nagy egyedszámban, a következő nemzedék rajzáscsúcsa itt is május végére tehető. A kártevő ellen célszerű védelezni, ha fogás száz fölé megy 2-3 nap alatt. Az almamoly (Cydia pomonella) a hónap második dekádjában jelent meg a szexferomon csapdában néhány példánnyal. Általában az első nemzedék rajzás csúcsa május közepén várható, ezért fokozott figyelmet igényel a csapdák értékelése. A múlt hónap közepét követően megfigyelhető volt a zöld alma-levéltetű (Aphis pomi) és a levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta) megjelenése, betelepedése az ültetvényekbe. Gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) csak néhány ültetvényben jelent meg, és ott is csak alacsony fertőzöttségi szinten.

A megyében az őszibarackot szintén károsította az áprilisi fagy. Az ültetvényekben, azon belül is a nektarinokban, 5-10% körüli tafrina (Taphrina deformans) levélfertőzöttség tapasztalható. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta ) április 14-ét követően folyamatosan, de alacsony egyedszámban jelen van a Debrecen-Pallagi csapdában. A barackmoly (Anarsia lineatella) április 27-én jelent meg Pallagon néhány példány erejéig, a tömeges megjelenését még nem tapasztaltuk.

A meggyben is okozott károkat az április 20-i fagy: mi Debrecen-Apafán, Debreceni bőtermő fajtában a 20-30% körüli kárt tapasztaltunk. A száraz időjárás ellenére, mivel a virágzás idején volt egy-két párás, szitáló esős nap, a termelők jellemzően elvégezték a monilinia elleni védekezést. Az ültetvényben monilinia okozta virágfertőzést nem tapasztaltunk. A virágzást követően, a hajtásokon a fekete meggy levéltetű (Myzus cerasi) tömeges megjelenése volt tapasztalható. A május első napjaiban kihelyezett zöldessárga „csalétkes” ragacslapok május 6-án még nem fogtak cseresznyelegyet (Rhagoletis cerasi).

A megyénkben a szőlő termesztése csak a hobbi kertekben jellemző, mégis érdemes megemlíteni az egyéb szőlő kártevők mellett az amerikai szőlőkabócát. A kabóca közvetlen kártétele mellett a zárlati károsítónak nyilvánított, a szőlő kipusztulását okozó Aranyszínű sárgaság fitoplazmát (Flavescence dorée, FD) terjeszti. Az amerikai szőlőkabóca lárvakelése időjárástól függően elhúzódó: május közepétől egészen július első dekádjáig tarthat. Fontos tehát az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés, és annak is a lárva legérzékenyebb, L3 fejlődési alakja elleni időzítés. A lárvák begyűjtése és a fejlődési alakok meghatározása szakértelmet igényel, ezért, ha a kártevő jelenlétét már az előző években észleltük, célszerű a kezelés jó időzítése végett a fejlődési alakok megjelenésének időpontját a Nebih által üzemeltett internetes felületen nyomon követni:

https://karositomonitoring.nebih.gov.hu/Terkepek/AmerikaiSzolokabocaMap.aspx

Szerző: Nagy László MNMNK Hajdú-Bihar megyei területi szervezete