Nagyító alatt a napraforgóhibridek betegség-ellenállósága – Kórtani vizsgálatok a NÉBIH növényfajta-kísérleti állomásain

A napraforgó növényvédelmének egyik legkényesebb kérdése a kórokozók elleni harc. Minden tenyészidőszak elején felmerülnek ugyanazok a kérdések, amelyek közül néhányra csak a szezon végén kapunk választ, pedig a döntéseket sokkal hamarabb meg kell hozni. Vajon esős év lesz? Mennyire ellenálló a hibridem a fellépő betegségekkel szemben? Mikor és hányszor kell védekezni, hogy megvédjem az állományomat? Kell egyáltalán védekeznem? Időjóslásra nem vállalkozunk, de a fontosabb kórokozókról, a napraforgóhibridek ellenállóságáról vagy éppen fogékonyságáról, a betegségek várható káros hatásáról szeretnénk megosztani néhány gondolatot Török Dénes növényvédelmi szakmérnök, a Székkutasi Növényfajta-kísérleti Állomás vezetőjének a közreműködésével.

dp1Török Dénes (37)
növényvédelmi szakmérnök
állomásvezető
NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság
Székkutasi Növényfajta-kísérleti Állomás

 

– Mik a fajtakísérleti állomások alapvető feladatai?
– A NÉBIH az ország különböző pontjain működtet növényfajta-kísérleti állomásokat, ezek egyike található Székkutason. Alapvető feladatunk a fajták, hibridek állami elismeréséhez szükséges regisztrációs vizsgálatok végzése, majd a vizsgálatok során mutatott teljesítményük alapján megítéljük, hogy köztermesztésre alkalmasak-e. Ezek a vizsgálatok kiterjednek a fajta alapvető tulajdonságainak meghatározására, termőképességének, a termés minőségének felmérésére, a betegségekkel szembeni fogékonyságának megítélésére. Ezek a vizsgálatok a fajták, hibridek engedélyezése előtt fontos szűrőt jelentenek, amely biztosítja, hogy a termelőkhöz már csak azok juthassanak el, amelyek megütik a mércét. Az értékelések a fajták engedélyezése után is folytatódnak. Ezeket nevezzük posztregisztrációs vizsgálatoknak: képet adnak arról, hogy egy-egy fajta teljesítménye hogyan alakul a saját éréscsoportjában. Itt a frissen engedélyezett hibridek összemérhetik a tudásukat a régi, jól bevált genetikákkal.
– Hány napraforgóhibridet vizsgáltok évente? A vizsgálatok eredménye hozzáférhető a termelők számára?
– Összesen hatvan-nyolcvan hibriddel állítjuk be a kísérleteket, amelyek lefedik valamennyi érésidőt, a „hagyományos” és herbicid-ellenálló, a linolsavas és olajsavas hibrideket. A már engedélyezett fajták eredményei publikusak, minden évben közzétesszük, például a NÉBIH honlapján is.
– Hogyan képzeljünk el egy napraforgó összehasonlító vizsgálatot?
– Kisméretű, huszonöt négyzetméteres parcellákon sorakoznak egymás mellett a napraforgóhibridek, amelyek gyomirtását, rovarölő szeres védelmét, tápanyag-utánpótlását egységesen végezzük. Egy gondos üzem technológiájának megfelelően járunk el. Gombaölő szeres védelmet azonban nem kapnak, hogy objektíven megítélhessük a fajták fogékonyságbeli különbségeit az egyes betegséggel szemben, valamint ezzel is szeretnénk ösztönözni a rezisztenciára nemesítést, amely a fenntartható gazdálkodás egyik alapfeltétele. Gyakorlatilag minden betegséget felmérünk a vizsgálatban, amelynek a tünetei értékelhető mennyiségben megjelennek az adott évben. Felmérjük a fehérpenészes szártő- és tányérbetegséget, az alternáriás levél- és szárfoltosságot, a hamuszürke szárkorhadást, a fómás szárfoltosságot, de ha például rozsdajárvány üti fel a fejét a napraforgó között, akkor azt is értékeljük.
– Mennyire gyakori ezeknek a betegségeknek a fellépése?
– A fehérpenészes szártőbetegség hűséges visszatérő minden évben: kisebb-nagyobb mértékben bármelyik évjáratban előjön. A tányérrothadás fellépése erősen függ a nyári csapadéktól. Vannak olyan betegségek, amelyek nagyon súlyos gazdasági kárt okoznak, mint például a diaportés szárfoltosság 1997-ben, az utóbbi években viszont szinte teljes mértékben eltűnt, helyette azonban gyakoribbá vált a hamuszürke szárkorhadás. Az alternáriás és fómás szárfoltosság általánosan előforduló napraforgó-betegségek, szerencsére ez utóbbi hazánkban nem okoz különösebb gazdasági kárt.
– Milyen a jelenlegi hibridek ellenállósága a betegségekkel szemben?
– Óriási különbségek vannak a hibridek között az egyes betegségek tekintetében: ugyanabban az évben egy adott betegségre fogékonyabb hibriden ötször, kirívó esetben tízszer gyakoribb lehet a fertőzés előfordulása, mint egy ellenállóbb hibriden. Színesíti a képet, hogy az egyes évjáratok között szintén ég és föld a különbség… Vegyük példaként a fehérpenészes tányérrothadást! 2013-ban a legellenállóbb hibrideken két százalék körül, míg a kevésbé ellenállókon húsz százalék körül alakult a betegség gyakorisága. A csapadékos nyarat hozó 2014-es évben a „legegészségesebb” hibrideken is tíz-húsz százalékos fertőzés volt, több hibriden pedig elérte a negyven-ötven százalékot. Tavaly viszont annyira nem kedvezett ennek a betegségnek az időjárás, hogy értékelni sem lehetett.
– Milyen hatással vannak a betegségek a napraforgó termésére, betakaríthatóságára?
– A fehérpenészes szártőrothadás, illetve a számos egyéb szárbetegség a növény korai pusztulását, csökkent mennyiségű és értékű termést eredményezhet, vagy szártörést előidézve lehetetlenné teszi a betakarítást. A tányérbetegségek a kaszatok kényszerérését, idő előtti kihullását, valamint a tányéron megtelepedő gombák révén erősen minőségrontó toxinszennyezést okozhatják, súlyos esetben a tányér szétesését eredményezhetik. A veszteség tehát egyrészt a kényszerérés okozta terméscsökkenésből, minőségromlásból, másrészt a földre került kaszatok, tányérok betakaríthatatlanságából adódik.
– A kísérletek elhelyezésében is be kell tartani a „vetésforgót”, és az adott évben „pihentetett” területen árutermelést végeztek. Itt milyen technológiával véditek meg a napraforgót?
– A napraforgó betegségeinek féken tartásában meghatározó szerepe van a prevenciónak. Sok betegség forrását a talajban vagy a hátrahagyott szármaradványokon lévő kitartó képletei jelentik, ezért a vetésváltásra nagyon oda kell figyelni. A napraforgót önmaga után négy-öt évig nem tanácsos visszavetni, de azok után a növények után, mint a káposztarepce, szója, mustár, stb., is célszerű kihagyni néhány évet, amelyekkel közös betegségei vannak. Soha ne feledkezzünk meg róla, hogy a kémiai védekezést kiegészítő helyes agrotechnika és fajtaválasztás komplex együttese, az integrált növényvédelem jelenti az igazán eredményes növénytermesztést! A gombaölő szeres védelmet szintén preventíven kell alkalmazni. Amikor foltos a szár vagy rothad a tányér, akkor már nem sokat tehetünk.
– A megelőzés sajátos esetét alkalmazzák napraforgó-peronoszpóra és a napraforgón élősködő szádor esetében…
– Igen, ezek ellen a hibridekbe épített rezisztenciával tudunk igazán hatékonyan védekezni. Magyarországon csak olyan napraforgóhibridek hozhatók forgalomba, amelyek a hazánkban előforduló jelentős peronoszpórarasszokkal (100, 700, 730, 710, 330) szemben ellenállók, valamint a szádor E rasszával szembeni rezisztenciát is tudjuk tesztelni. Ezt provokatív vizsgálatokkal ellenőrizzük, vagyis üvegházi körülmények között mesterségesen fertőzzük a napraforgót, hogy megtudjuk, valóban megfelel-e az elvárásoknak.
– Visszatérve a kémiai védekezésre: ti hogyan végzitek a napraforgó gombaölő szeres védelmét?
– Egyszeri kezelést alkalmazunk, legkésőbb csillagbimbós állapotban. Egyrészt a műszaki hátterünk ezt engedi meg, másrészt egy kezelést elegendőnek tartok: jó egészségi állapotban tudjuk tartani az állományt. Az üzemi napraforgónk termésátlaga stabilan 35-40 mázsa között alakul hektáronként, ami arra utal, hogy a gombaölő szeres védelemnek köszönhetően egyik évben sem tudnak nagy vámot szedni a betegségek.
– Mi alapján választasz fungicidet?
– A kezeléshez olyan készítményt szoktam választani, amelynek a gombaölő hatásán túl zöldítő hatása is van, illetve a kezelést összekötjük bóros levéltrágya kijuttatásával.
– Milyennek látod a kezelés megtérülését?
– A gombaölő szer és a kijuttatás költsége körülbelül másfél mázsa napraforgó árába kerül. Negyven mázsa körüli termésszinten két-három mázsa hiányt a gazdálkodó nem is érzékel igazán, hiszen általában nincs lehetősége pontos összevetésre a kezelt és kezeletlen állomány között. Pedig ha csak ennyit meg tudunk menteni a kezeléssel, már akkor is bőven megtérül. Az a véleményem, hogy a jól időzített gombaölő szeres védelem a termésbiztonság lényeges javulását szolgáló technológiai elem: legalább egy kezelés szükséges és kifizetődő.

 

Szerző: Dávid István

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom