Alma és fája

Alma és fája – Giricz Mátééknál Gyomaendrődön

Giricz Máté életének szinte minden percét a mezőgazdaságban töltötte. Tapasztalatait, tudását unokájának adja át, aki továbbviszi nagyapja munkásságát.

Ismeretségünk Giricz Mátéval az idei szarvasi búzakonferencián egy életkorbecslési fogadással kezdődött. Amikor kiderült az eredmény (nem publikus!), akkorát nevettünk, hogy majd leestünk a sörpadról. Nálunk jobban csak unokája, Giricz Petrik lepődött meg, hiszen a huszonéves fiatalember számára az elhangzott nagy számok valószerűtlennek tűntek. Ez a közjáték meggyőzött arról, hogy jó humorú, vállalkozó kedvű emberekkel találkoztunk, akik lapunk Apa és fia – ezúttal nagyapa és unokája – sorozatában riportalanyaink lehetnek. Nemrég Gyomaendrődön töltöttünk velük egy délelőttöt.

A mindent eldöntő levél

A nagyapa, Giricz Máté tizenhat éves koráig édesapja Szarvas határában lévő tanyáján dolgozott. Tizenhárom holdat műveltek, volt lovuk és a kornak megfelelő felszerelésük. Közben tanult, 1961-ben végzett Szentesen a mezőgazdasági technikumban, utána a Csabacsűdi Állami Gazdaságban dolgozott, majd következett a katonaság. Ott kapott egy levelet.

 

Nagyapa és unokája:  Giricz Máté  és Giricz Petrik

Nagyapa és unokája: Giricz Máté és Giricz Petrik 
(fotó: Szabó Ákos)

 

„Ha leszerelsz, keress meg! Ennyi volt a levél, amelyet csabacsűdi főnököm, Nagy M. Lajos írt, akit időközben 
a Körösi Állami Gazdaság igazgatójává neveztek ki – emlékezik vissza Giricz Máté. – Rossz munkát nem végezhettem, ha visszahív, gondoltam, és megkerestem. Harminc évig dolgoztam ott. Azután hét éven át a békéscsabai Agrimill termeltetői szférájában tevékenykedtem Gyomán, ezzel párhuzamosan vittem 
a vállalkozásomat is, amelyet 1993. november 8-án alakítottam meg Giricz Máté vállalkozó néven. Ezt a nevet nem is akarom megváltoztatni, lehetne kft. vagy zrt., de így jó, ahogy van. Egyébként is, minden névváltoztatás veszteséget termel.”

Az endrődi városrész szélén kialakított telephely pedáns, rendezett (megérdemelné a hajdani Tiszta udvar, rendes ház mintájára az elismerést), mindennek megvan a helye – és a története is. Az első beruházás, 23 évvel ezelőtt, egy Valmet 665-ös, 80 lóerős finn traktor volt, amely ma is megvan. Megépült az első, 30 méter hosszú, 10 méter széles szín ott, ahol nem sokkal előtte még búzatábla volt. Azután 
jött az első kombájn, ennek külön sztorija van.

Nem kártyázta el a pénzt

 „A kombájn vásárlásához 1998. május 8-án nyolcmillió forint hitelt vettem fel – emlékezik Giricz Máté a történetre. – Fél év múlva jött egy levél, fizessem be az esedékes 220 ezer forint kamatot. Befizettem. Néhány hónap múlva újabb levél érkezett, fizessek be 630 ezer forint kamatot. Ezt is lerendeztem. Ősszel eladtam a rizst, és ahogy mondani szokták, nem kártyáztam el az árát, hanem felhívtam a pénzintézetet, hogy holnap szeretnék befizetni egy kis pénzt. Bevittem a nyolcmilliót azzal, hogy köszönöm szépen, nem kérem. Majdnem megharagudtak rám. Azóta se veszek fel hitelt.” 
A vállalkozás bővült, szárító épült, 
a színekben terményt raktároznak, illetve magtisztító, két rizshántoló dolgozik – némelyik árát a csillagos egekből alkudta le Giricz Máté. Amit megtermelnek, azt fel is dolgozzák, a saját szükséglet felettit értékesítik; nem ő keresi a vevőket, hanem őt a vevők. Az üzletkötés bizalmi alapon megy. A tároláshoz kétszáz konténer sorakozik, amelyekben húsz vagon termény fér el. Az udvaron nagy értékű traktorok állnak, köztük egy korosodó Lamborghini, a legújabb pedig szintén egy Valtra, továbbá kombájnok (Claas Mega, Lexion), talajművelő és vetőgépek (Güttler, Horsch) sorakoznak katonás rendben, térfigyelő kamerák őrizetében.

A legújabb traktor, a Valtra előtt Giricz Máté, Giricz Petrik, Csalah Sándor és Tímár Béla
A legújabb traktor, a Valtra előtt Giricz Máté, Giricz Petrik, Csalah Sándor és Tímár Béla

A papírmunka nem kenyere

 „A gazdasághoz tartozik saját és bérelt föld, összesen 240 hektárnyi, és van egy 67 hektáros családi gazdaság, ebben benne van a fiam, Giricz László is, bár ő az üzleti élet felé ment el – sorolja Giricz Máté. – Vannak olyan termelők, akiknek minden munkáját elvégezzük, és a végén számla ellenében fizetnek. Én csak úgy hívom, integrált termelők. Mi őszi búzát, tavaszi kalászost, kukoricát, napraforgót, indián rizst, fehér rizst, borsót, cirkot, repcét termesztünk. Egyszer egy polgármester azt mondta, az a baj, hogy sokan csak búzával, kukoricával, napraforgóval foglalkoznak, de más kultúrákat nem mernek vállalni. Üzentem neki, jöjjön el, itt láthat másokat is. Még mindig várom.”

Egy ideig a könyvelést is Giricz Máté végezte, de amikor elnézett valamilyen rendeletet, amely miatt elesett egy adócsökkentéstől, megharagudott. „Szoktam ilyet csinálni, nincs ebben semmi” – mondja némi öniróniával. A papírmunkát azóta a lányára bízza. Nagy segítség a négy gépész. Közülük ketten, Tímár Béla és Csalah Sándor kezdettől fogva itt dolgoznak. „Ezen a helyen, ahol állunk, én még arattam” – mondja egyikük. Ez év nyarától egy ifjú agrármérnök, Giricz Petrik, a 23 éves unoka is belépett 
a vállalkozásba. A gyerekkorban megcsodált kombájnból munkaeszköz, a „játszásiból” végzett munkából napi feladat lett. Beérett a gyümölcs.

Tudás és rálátás a világra

 „Emlékszem, kisgyerekkoromban nagyon szerettem volna kombájnozni, kijártam a rizsföldekre nézelődni – idézi fel Petrik. – Már középiskolásként itthon voltam nyári munkán, mégiscsak jobban szerettem nagyapámmal dolgozni, mint idegen helyen. De igazából az egyetemi évek végén érett meg a döntés, hogy hazajövök. Idén február 8-án vettem át a Corvinus Egyetemen az agrármérnöki diplomámat, másnap pedig dolgozni kezdtem itthon.” Azt mondja, jók voltak az egyetemi évei, minden ágazatról naprakész tudást szereztek, és rálátást kaptak a világra. Gyakorlaton a Földművelésügyi Minisztériumban volt, akkor folytak 
a földárverések. Három főosztály munkáját ismerte meg, tudja, hogyan épül fel a hivatali rendszer. Világossá vált, hogy másként gondolkodik valaki termelőként, mint hivatalnokként. „Azért nem semmi 
a Parlamenttel szemben dolgozni” – nosztalgiázik. Az igazi tapasztalatot azonban 
a gyakorlat adja. Ebben most lesz része.

Jön a második diploma

 „Nincs munkaköri leírásom, azt csinálom, amit kell, most éppen zsákokat rakodtam  – mutat a szín felé az ifjú mérnökember. 
 – A papa az irányító, én a vevőkkel építgetem a kapcsolatot. Egyébként az élet adja a feladatokat. Készülünk a rizsaratásra (mire ezek a sorok megjelennek, már tudják, hogyan fizetett az indián rizs és a fehér rizs  
 – szerk.), ismerkedem a gépekkel, hamarosan meglesz a traktorvezetői jogosítványom. Írom a szakdolgozatot is, októberre készen kell lenni vele.

Merthogy tanulok is, tavasszal vetőmag-gazdálkodási mérnöki képesítést is szerezhetek a Szent István Egyetemen, ahol édesapám is végzett.”

Világos beszédet kérünk

Határszemlére indulunk, a rizsföldeket nézzük meg. Ezek jó vízzáró, de alacsony aranykorona-értékű földek; kifejezetten rizsnek valók. A Kettős-Körös gátja mentén haladunk, a folyóból átemelt vízzel árasztják el a területet. A fehér rizst 65 hektáron termesztik, 40-50 centire emelkedik ki a növény a vízből. Néhány száz méter után elérjük az indián rizst, két méter fölötti a magassága, emiatt többen mondják, hogy sok veszteséget „termel”, pedig a szára is hasznosítható. Giriczék ötven hektáron termesztik. Ottjártunkkor ennek aratására készültek, a betakarítása vízben, lánctalpas kombájnokkal történik. A visszaúton kicsit nosztalgiázunk.

„A hetvenes, nyolcvanas évekre nőtt fel nálunk egy komoly szakembergárda, amely magas szintre hozta fel a mezőgazdaságot – mondja Giricz Máté. – Nem kellett volna szélnek ereszteni őket. Ma is jobban mennének a dolgok, ha figyelembe vennék a termelők véleményét. Ne ilyen-olyan támogatásokat adjanak, hanem garantáljon a kormány normális felvásárlási árakat, hogy az ösztönözze a termelőt a több, jobb áru előállítására. 
A másik fontos dolog a kiszámíthatóság: legyenek egyértelműek a rendeletek, ne mondják utólag, hogy ezt nem így kell érteni, hanem amúgy. 
A parasztember a világos beszédből ért” – mondja, és ezt a mondatot elhozzuk magunkkal.

Indián rizs

Magyarországon nem egészen háromezer hektáron termelnek rizst. A szakma több ezer fajtát ismer, az adottságok alapján választják ki, hol és melyiket termelik. Az utóbbi évtizedben egyre inkább elterjedt az indián rizs (Zizania aquatica), amely Amerikából, a Nagy-tavak környékéről került Közép-Európába. Nem tartozik a fehér rizs családjába, vadvízi fű, amelynek magja inkább hasonlít 
a zabra vagy a rozsra. Könnyen emészthető létfontosságú tápanyagokat, ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz, egykor az indiánok kedvenc eledele volt. Többszöri nemesítéssel, keresztezéssel vált népszerűvé. Magyarországon is kinemesítettek az adottságainknak megfelelő fajtát, a Prérit.

Szerző: S. F.–T. I.

Tags: rizs, Gyomaendrőd, Alma és fája

  • 15
  • 29
  • 33
  • 35
  • 39
  • 4
  • 40
  • 5
  • LAT-logo
  • amazone
  • benedeczki
  • cont-eco
  • dupont
  • gepkozvetito_logo
  • stihl_logo

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom