Átadták a 2000. Güttler-gépet

A német Güttler GmbH céget – amely családi vállalkozásként az 1970-es évek elején jelent meg a piacon első mezőgazdaságimunkagép-újdonságaival, a direkt vető egységgel, majd a prizmahengerrel – ma már hengerspecialistaként, a Güttler-hengert a hengerek Mercedeseként említik. 1996-ban a Güttler házaspár hazánkban is céget alapított: Hódmezővásárhelyen létrehozta a Güttler Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Kft.-t.
A Magyarországon eladott 2000. Güttler-gép díját április 6-án vehette át a Győr-Moson-Sopron megyei Rétalap határában gazdálkodó Kanyó család képviseletében Kanyó András. Vele készült a következő interjú.
– Kérem, mutassa be röviden a családi gazdaságot; mivel foglalkoznak, mekkora a földterület, milyen a vetésszerkezet, a géppark?
– Sokadik generációs mezőgazdász család a miénk. A ma is javarészt a család tulajdonában lévő, egyébként összesen 260 hektárra növő terület számottevő részét még a dédnagyapám – aki nemesi ranggal bírt – vásárolta, miután Délvidékről, a mai Szerbia területéről kénytelen volt családjával együtt 1928-ban az akkorra már kiteljesedő magyarellenes politikai viszonyok miatt áttelepülni és elhagyni a szülőföldjét. Ilyen örökséggel számomra sem volt túl sokáig kérdéses, hogy a mezőgazdaságot válasszam hivatásomnak, ezért a gödöllői Szent István Egyetemen szereztem meg a diplomámat, majd teljes elánnal vetettem bele magamat a növénytermesztés egész életen át tartó tanulásába.
A vetésszerkezet döntő hányadát a búza, kukorica, őszi káposztarepce trió teszi ki, azonban ezek bizonytalan piaci környezete miatt, alternatívaként termelünk még mákot, mézontófüvet és idén először olajretket.
A gépesítettségünk teljes egészében fedi a szükséges eszközöket. 2013 óta igyekszünk a precíziós gazdálkodás fogalmát minél inkább megvalósítani, bár annak léteznek olyan részei – például a gyomfeltérképezés táblabejárással –, amelyek érdemben egyelőre nem adaptálhatóak az üzemi termelés keretei közé.
– Milyen talajadottságokkal kell számolniuk a Kisalföldnek ezen a vidékén?
– Területeink túlnyomó többsége mély fekvésű réti öntéstalaj, ahol, ha az átlagosnál több csapadék hull, vagy annak éven belüli eloszlása szélsőséges, akkor valószínűsíthető az időbeli elcsúszás a talajmunkákkal vagy akár még a betakarítással is. Ugyanakkor az aszályos időszakok ennek következményeként kisebb gondot okoznak a terméskiesést illetően. A változatosság kedvéért rendelkezünk harminc hektár laza, homokos területtel is, amelynél nem is annyira a talajmunka, mint inkább a rentábilisan termeszthető növények kiválasztása okoz fejtörést.
– Hogyan ismerték meg a Güttler-gépeket, és miért esett a választásuk ennek a gyárnak a hengerére?
– A kétezres évek elején édesapám nagyobb volumenű gépbeszerzést hajtott végre a gazdaságban, és annak részeként vásárolta meg az első Güttler-gépet, amely egy első szériás henger volt. Elsősorban a sokak által ismert IH-tárcsa utáni talajlezárás volt a feladata, de a vetések utáni, majd a bokrosító hengerezés is ezzel volt megoldva.
– A minap vették át a Güttler-hengert, amely a Magyarországon eladott kétezredik darab. Milyenek a tapasztalataik?
– Egyértelműen jók. Az első Güttler-hengerünk még a német piac által támasztott igényeknek készült, azonban a magyarországi, sokszor mostohább használati körülmények indokolttá tették a henger továbbfejlesztését. Ebbe tartozik az erősebb csapágyazás, a nagyobb teherbírású vontatórész és talán ami a legfőbb: a tagonkénti talajkövetés. E három tulajdonság továbbgondolása győzött meg minket arról, hogy újra bizalmat szavazzunk a prizmacsúcsos hengernek. Egyébként a mostani géphez már készítenek simítót is, amely alkalmassá teszi jó minőségű szántáselmunkálására. Ezzel az opcióval egy jól kihasználható, masszív munkagépet tudhat magáénak az ember.
– Tervezik-e további Güttler-gépek beszerzését, és saját tapasztalataik alapján kiknek ajánlja ezeket?
– A mostani beszerzés három gépre terjedt ki, így anyagilag egyelőre ezeknek a kigazdálkodásán lesz a hangsúly, azonban a folyamatos fejlesztés nélküli versenyhátrányban végérvényesen lemaradhatnak a termelési oldalon állók, ezért aztán mindig akad egy-két újító gondolat a fejemben, amely megvalósításra, kipróbálásra vár. Kinek tudnám ajánlani? Bárkinek. Egy henger a növénytermesztésben hasonlóan sarkalatos pont, mint a műtrágyázás. Forgatásos vagy forgatás nélküli a technológia, szántóföldi vagy kertészeti a kultúra, teljesen mindegy, bármelyiknél tudok olyan momentumot említeni, amikor hasznos eszközként funkcionálhat.
– Három gépet említett, mi a másik kettő?
– Az egyik egy frontfüggesztéses duplex magágykészítő, a másik pedig egy Moreni forgóborona. Tőlünk nyugatabbra már-már hagyománya van a frontfüggesztéses gépkapcsolatoknak, így amit meg lehet oldani egy menetben, ott törekedni is kell erre. Évről évre szűkösebbnek érzem a talajmunkákra fordítható időoptimumot, ezért a lehetőségeimhez mérten igyekszem minél jobban kihasználni a rendelkezésre álló időt.
A forgóborona ugyan nem képezi a termesztéstechnológiánk szerves részét, azonban a már említett, csapadékban bővelkedő évek jó néhányszor predesztinálnak tavaszi munkavégzést, amikor a betonkeménységűre száradt kötött rögök esetében az apró morzsás talajfelszín elérésére, káros taposás és túlzott tömörödés nélküli áthidalására ez a gép egy járható útnak tűnik.

 

Szerző: T. I.

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom