A mezőgépek veteránjai – Fordson-sztori

Henry Ford (1863 – 1947) nagyon racionális gondolkodású, gyakorlatias ember volt. Ő tette kerékre Amerikát, többek között a 20 millió sorozatnagyságú T-modellel, azóta a gépkocsi az amerikai ember lába. Kérdezték tőle, ki fogja megvenni ezt a rengeteg autót? Azt válaszolta, hogy egy részét jól fizetett dolgozói vásárolják meg.

Ford nemcsak furikázásra gondolt, hanem a nehéz munkára kényszerült farmerekre is: 1907-ben kihozta Fordson traktorját, mai szemmel nézve kezdetlegesnek tűnik, de az első volt, amely megfelelt a traktor-elvnek: a hajtómű külső öntvényei képezték a vázát, a kisebb első kerék kormányzott, és a nagyobb hátsó kerék hajtott. Máig így néz ki egy átlagos traktor. Addig csak lóval vontatták a mezőgazdasági gépeket, és stabil motorral hajtottak például cséplőgépeket. Tehát a Fordson szinte valamennyi modern traktor mintája.

Hirdetés

Az első volt, amely megfelelt a traktor-elvnek: a hajtómű külső öntvényei képezték a vázát, a kisebb első kerék kormányzott, és a nagyobb hátsó kerék hajtott.

Világosan látszik, hogy a Fordson szinte valamennyi modern traktor őse: csak a motor és a hajtómű háza a gerince. Az első kerék azért kisebb, hogy jobban elfordítható legyen

A Galamb−Farkas duó

Kifejlesztése jórészt két kiváló magyar mérnök érdeme: a T-modell létrehozásában oroszlánrészt vállaló Galamb József és Farkas Jenő.

Jól felismerhető, hogy a keresztlaprugójú első futómű és a kormányrendszer az autó megfelelő részeinek rokona. A gyújtást átvették a T-modellből. A motor petróleummal működik, az Egyesült Államokban a „fuel” volt népszerű, még néhány évtized eltelt, mire a dízelmotor teret nyert a tengerentúlon.

A motor feletti tartály nem benzintank, hanem petróleumot kell tölteni bele. A múlt század elején jóval hozzáférhetőbb volt a petróleum, lámpákban és gyorsfőzőkben is használták

A petróleum anno nálunk feleannyiba kerül, mint a benzin, a fogyasztás pedig körülbelül ugyanannyi. A petróleum a gép felső részén elhelyezett 80 liter űrtartalmú tartályból saját nyomásánál fogva kerül a karburátorba. Ameddig a gép hideg, petróleummal csak nehezen és körülményesen lehetne az első gyújtást elérni. Ezért az indítást mindig benzinnel kezdik. Ebből a célból egy kicsiny, 2 literes űrtartalmú benzintartály található a petróleumtartály mellett elhelyezve. Induláskor mindig innen tápláljuk a porlasztót, majd miután a gép körülbelül egy percig dolgozott, s így a karburátor felmelegedett, átváltják a beeresztő csapot petróleumra. Hidegindítása még így is sokkal könnyebb, mint egy dízelé; erre vall a Fordson egyszerű kurblija. Kézzel be lehetett röffenteni. A négyhengeres soros motor sokkal simábban járt, mint egy egyhengeres kétütemű gép, például a HSCS. És tegyük hozzá: nem gyötörte a gépkezelőt erős vibráció.

A kormánymű a korabeli autókéhoz hasonlított. Valószínűleg könnyű volt forgatni a nagy átmérőjű volánt. Az első kerék középső éle biztosan vezette a traktort földutakon

Teljesítménye megfelel egy mai kistraktorénak: 20 lóerő. Mekkora ménest kellene befogni, ilyen számú állatot gyakorlatban nem lehet kihasználni! Mégis húzta az ekét, a súlyos pótkocsit. Volt laposszíjhoz való sima szíjtárcsa, lehetett vele „masinázni”, régebben így hívták a cséplést. A sebességváltó 3 előremeneti fokozatú, 1 pedig a hátramenet. A sebességtartomány 2,5 – 12 km/óra, ez akkoriban tökéletesen megfelelt az igényeknek. Területteljesítménye a föld minősége szerint, kettes ekével 5-7 kataszteri hold (kh) 10 órai munkaidővel. Az alváz elhagyásával jelentős súlycsökkenést értek el: a traktornak mindössze 1200 kg-os az önsúlya. A 710 mm-es első kerekek hosszanti, középső éle benyomódott a földútba, biztossá tette a kormányzást. A 1070 mm-es hátsó kerekek is acélból készültek, kapaszkodó körmökkel, és a legnehezebb terepviszonyokat is leküzdötték.

Világszám

Nem véletlen, hogy Amerikában és sok országban nagyon népszerű lett. 1,2 millió készült belőle, gyártották az Egyesült Államokban és Írországban. Magyarországon is elterjedt, országszerte nagy volt az érdeklődés a gépek iránt, így 1930-ig több, mint ötezer darabot adtak el. A Budapesti Királyi József Műegyetem mezőgazdasági gépkísérleti intézet 1923-ban végezte el az első hivatalos Fordson traktorvizsgálatot Budafokon, amely két részből – szántóföldi és laboratóriumi (fékezési) próbákból — állt.

A kapaszkodó körmökkel ellátott hátsó kerék csúszás nélkül adta át a motorteljesítményt a talajra. A sebesség szerény volt: 2,5-12 km/óra, de a területteljesítmény jóval meghaladta az állati vontatásét.

Mivel nagyjából tíz lovat lehetett venni az árából, elsősorban uradalmi birtokok állították rendszerbe, és módos gazdák vásárolták. Tehát főképp nem tulajdonosok, hanem alkalmozottak voltak a gépkezelők. Túlságos kényelmet nem lehet a Fordson hibájául felróni. Acéllemez ülése az emberi ülep formájának megfelelt, minden kemény, dudoros volt, a traktorista ki volt téve az időjárás kellemetlenségeinek. Később megjelentek fülkés változatok is.

A gödöllői Mezőgazdasági Eszközés Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum két Fordson traktora. A jobb oldali kicsit hiányos és néhol kivágtak egy darabot, hogy lássék a szerkezet

Henry Ford 1907-ben készítette első traktorát, a Ford K önjáró szántógépet, a Fordson 1915-ben jött létre, 1917-től 1964-ig gyártották. Kevesen tudják, hogy a világhírű gépkocsigyáros, üzemében született a cég első traktora, megelőzve a világhírű Ford T-modell gépkocsi szériagyártását. Sajátos történelmi szerepet játszott hazánkban és Székelyföldön. A második világháború után berendezkedett kommunista rendszer, kötelezte a korábbi tulajdonosokat, hogy adják be traktorjaikat kollektív a gépállomásra. Mégis sok darab maradt meg, manapaság gyűjtők kincseik.

A mezőgépek veteránjai – Próbakörök két Landini traktorral

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: Karlovitz Kristóf