NapiKép 2023.03.17.

A gyapottok-bagolylepke a szántóföldi növénytermesztés egyik, károkozás szempontjából nagy potenciállal bíró kártevője! A legnagyobb problémát a kukoricatermesztésben okozza, de lárváit egyre gyakrabban találhatjuk meg a napraforgótányérokon is, sőt, ősszel akár a repcevetésekben is, bár ez utóbbi esetében kártétele nem jelent túlzott kockázatot.

Mindenképpen figyelemre méltó kártevő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a fauna állandóan jelen lévő tagjaként csupán alig néhány évtizede érkezett meg hazánk területére. Ez a mediterrán faj sokáig csak vándorlóként jelent meg évről évre az ország déli megyéiben, ugyanis a téli körülmények kedvezőtlen volta miatt áttelelésre nem volt képes. Az éghajlatunk változása azonban erre is lehetőséget teremtett és bár sokáig élénk szakmai vita zajlott arról, hogy áttelel-e hazánk területén, ez végül bebizonyosodott. Mára már országos jelentőségű kártevővé vált, de a legnagyobb károkat továbbra is az ország déli részén okozza. A gyapottok-bagolylepke mediterrán fajként kifejezetten kedveli a meleg, sőt forró, egyben száraz időjárási körülményeket, melyek között döbbenetes mértékű felszaporodásra és károkozásra képes. Hűvösebb és csapadékosabb évjáratokban egyedszáma alacsonyan marad, mivel érzékeny az ilyen körülmények között fellépő baktériumos és gombás fertőzésekre, amelyek jelentős elhullást okozhatnak a lárvák esetében.

A kártevő veszélyességét részben az adja, hogy tápnövényeinek köre rendkívül széles, így lárvái megtalálhatók a szántóföldi növénykultúráktól kezdve a zöldségféléken (paprika, paradicsom) át egészen egyes gyomnövényekig. Mivel fejlődésükhöz a növények generatív részeiben lévő anyagokra van szükségük, ezért a lárvák főként a virágokon és a terméseken fordulnak elő. Extrém mértékű felszaporodáskor a zöld növényi részeket is pusztíthatják ugyan, de elsősorban a termő részeket károsítják. 

A kártevő a legnagyobb veszélyt, egyben a legkomolyabb károkat egyértelműen a kukoricatermesztésben okozza. Bár a lárvák a hímvirágzatot, a címert is károsíthatják, azonban legtöbbször a kukoricacsöveken, azok csúcsi részén, a csuhélevelek védelmében találhatjuk őket, egy egy csövön akár többet is. Kiterjedt rágásukkal közvetlen mennyiségi veszteséget okoznak, de legalább ennyire jelentős a termés  minőségében okozott, közvetett kártételük is. A csuhélevelek alatt, ezen a nehezen kiszáradó, szinte mindig nedves helyen felhalmozódó rágcsálék és ürülék ideális táptalajt jelent egyes gombabetegségek számára, amelyek a kukoricaszemeken ejtett sérüléseket is kihasználják a növény megfertőzésére. Ezek a kórokozók a körülményektől függően lehetnek fuzárium- vagy aszpergillusz-fajok, de esetenként egyszerre akár mindkettő is jelen lehet. Sajnos, ezek a gombabetegségek toxintermelő kórokozók, így sokszor szennyeződik a termés gombatoxinokkal, amelyek súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetnek a termény állati takarmányozásra, vagy humán célra történő felhasználása esetén.