Aktuális növényvédelem – a napraforgó állományszárításáról

A napraforgókat járva most még valóban nehéz eldönteni, hogy lesz-e szükség az állomány szárítására. A nagyfokú csapadékhiány az alföldi régiókban inkább a kényszerérést vagy természetes érést valószínűsíti, ami az állományszárítást feleslegessé teszi, de országosan is inkább ez a jellemző. Jelenleg még a helyenként megtalálható gombabetegségek sincsenek azon a szinten, amely valószínűsítené ennek a nem éppen olcsó beavatkozásnak az elvégzését. Mégis vannak helyzetek, amelyek szükségessé teszik a deszikkálást, vagy állományszárítást.

Melyek ezek?

A napraforgó területek gyomirtási szempontból meglehetősen vegyes képet mutatnak. Vannak nagyon szép táblák, ahol a gyomirtás szemmel láthatóan sikeres volt, viszont nagy számban találhatunk felgyomosodott állományokat is. Ezeken a területeken nem lehet eltekinteni az állományszárítástól. Hiányában a nagy tömegben burjánzó gyomnövények a betakarítást megnehezítik, a betakarításkori veszteséget növelik, sőt kiszámíthatatlanná tehetik az állomány érését. Ezeken a területeken a gyomösszetételtől függően kell megválasztanunk a deszikkáló készítményt. Amennyiben magról kelő növények (parlagfű, libatop-félék, disznóparéj-félék, szerbtövis-félék, kakaslábfű) miatt kell kezelnünk, akkor a diquat hatóanyagú készítmények elegendőek. Abban az esetben azonban, ha a fő problémát az évelő egy- és kétszikű gyomnövények (évelő fenyércirok, nád, mezei acat) jelentik, a glifozát hatóanyagú készítmények közül kell választanunk. Ezzel ugyanis a gyomnövények föld alatti szaporító részeit is támadjuk, ennek hatása akár több évre is megkönnyítheti a dolgunkat.

Szükségessé teheti az állományszárítás elvégzését, ha a keléskori kedvezőtlen időjárás vagy technológiai hiba miatt egyenetlen fejlettségű az állományunk. Ez azt eredményezheti, hogy ha megpróbáljuk kivárni az egyenletes beérést, az túlságosan soká következik be, így akár egy korán érkező őszi csapadékos periódus is megnehezítheti a betakarítást. Ilyen állományokban általában a madárkár is nagyobb, ami egyértelmű és akár jelentős mennyiségi veszteség is lehet. Ha viszont túlságosan korán kezdünk el aratni, akkor egyenetlen nedvességtartalmú, és arányaiban rosszabb olajtartalmú termést takarítunk be.

Sok esetben a napraforgó területekre kalászos kerül elvetésre az ősz során. Ez a helyzet mindenképpen szükségessé teheti a deszikkálás elvégzését, ugyanis ha jó magágyat akarunk készíteni és időben akarjuk elvégezni a vetést, akkor nincs időnk megvárni a természetes beérést. Amennyiben nagyobb területen termesztjük a napraforgót, akkor a területek részbeni kezelése is segítségünkre lesz, ilyen módon könnyebben ütemezhető a betakarítás.

Milyen készítményeket választhatunk, és mikor kell elvégeznünk velük az állományszárítást?

A fentiekben már említettük a felgyomosodott területek kezelését. Amennyiben a gyomösszetételben évelő egy- és kétszikű gyomnövények is találhatók, érdemes a glifozát-tartalmú készítmények közül választanunk. Ilyen körülmények között ugyanis ki tudjuk használni a hatóanyag évelő gyomnövények föld alatti szaporító részeire kifejtett, éven túli hatását. Ezeket kaszatok 20-30%-os nedvességtartalmánál kell kijuttatnunk. Tudni kell, hogy a hatóanyag hatáskifejtése viszonylag lassú, időjárástól függően 12-14 nap múlva kezdhető meg a betakarítás a kezelést követően. Az ilyen készítmények engedélyokirata lehetővé teszi napraforgóban a légi kijuttatást, de az esetleges elsodródásra nagyon oda kell figyelni, ugyanis minden növényi kultúrát károsítanak. Ilyen esetekben cseppnehezítő használata kötelező. Ilyen adalékanyag felhasználása abban az esetben is kötelező, ha olyan hidas permetezővel történik a kijuttatása, amelynek hasmagassága meghaladj a 150 cm-t. Fontos tudni, hogy a glifozát hatóanyag felszívódó hatása miatt a csírát károsíthatja, így vetőmagcéllal termesztett állományban tilos használni az ilyen készítményeket.

A napraforgó állományszárításra talán legszélesebb körben a diquat hatóanyagú készítményeket használjuk. Ezek alkalmasak a nagy tömegű, robusztus állományok gyors leszárítására. Hatásukat kizárólag kontakt módon fejtik ki, ezért a jó fedettség feltétlenül szükséges a jó hatáskifejtéshez. Kijuttatásukat a napraforgó kaszatok 25-30%-os nedvességtartalmánál kell elvégezni. Hatáskifejtésük gyors, a kezelt terület betakarítása az időjárástól függően kb. 7 nap múlva elkezdhető. Légi kijuttatásra általában engedélyezettek az ilyen hatóanyagú készítmények, de ebben az esetben cseppnehezítő adalékanyagok használata kötelező. Vetőmagtermesztésben a hatóanyag felhasználható, ugyanis a biológiai beérést követően a csírára nincs hatásuk.

Fontos említést tennünk a különböző adalékanyagokról, amelyek segítségünkre lehetnek. Több alkalommal is szóba kerültek a cseppnehezítő adalékanyagok. Ezek között vannak olyanok, amelyek a finom cseppek képződésének magakadályozásán túl elősegítik a hatóanyagok növénybe való bejutását is. Segítségükkel ez gyorsabban és hatékonyabban történhet meg, ami sok esetben a hatáskifejtést alapjaiban határozza meg. Olyan adalékanyagokat is találhatunk, amelyek a fenti hatásokon túl még további szolgáltatást is nyújtanak azzal, hogy egyfajta védőréteggel vonják be a tányért. Ennek jelentősége az esetleg elhúzódó betakarítás során a pergési veszteség csökkentésében áll, illetve abban, hogy ez a védőréteg korlátozza a tányér újranedvesedését párás, csapadékos viszonyok között.

A jól időzített és jól megválasztott készítménnyel végzett állományszárítás sokat segíthet a betakarításban, és az azt követő munkákban. Érdemes megfontolni az elvégzését!

Szerző: AgrárUnió