Növényvédelem - 2022.06.05
Az őszi búzában fellépő kalászfertőzés, a kalászfuzáriózis rendszeresen okoz gondot a gabonatermesztők számára. A veszély folyamatosan fennáll, a megbetegedést okozó kórokozók állandóan jelen vannak környezetünkben, csak a körülmények határozzák meg az általuk okozott fertőzés és kár mértékét.
A kalász fuzáriumfajokkal történő fertőződése a leggyakrabban őszi búzában jelentkezik, ami egyes évjáratokban járványos mértéket is ölthet. A fertőzés szinte minden esetben a virágzás időszakában történik meg, de a fogékony időszak ennél lényegesen hosszabb ideig, a kikalászolástól egészen a viaszérés állapotáig áll fenn. A megbetegített kalászok vagy kalászrészek fakulnak, kifehérednek (1. kép), majd felületükön rózsaszínű vagy narancsos színű elszíneződés jelenik meg (2. kép).
1. kép: Kalászfertőzés miatt kifehéredő kalászok a búzaállományban
A kórokozók számára kedvezőek a nedves és mérsékelten hűvös időjárási körülmények, amikor a gyakran hulló csapadék vagy az erőteljes harmatképződés miatt hosszan tartó felületi vízborítás alakul ki a kalászok felületén.
2. kép: Kalászfuzáriózis tünetei a búzakalászon
A megbetegedés mennyiségi és minőségi kárt egyaránt okoz. A megbetegített kalászkák gyakran meddők maradnak, a kalászorsó fertőződésekor a fertőzési pont feletti kalászrész sok esetben elhal, így szemet már nem nevel. A megbetegedett, de kifejlődő szemek gyakran aszottak, töppedtek lesznek (3. kép), súlyuk kisebb, mint az egészséges szemeké, így azok nagy részét a kombájn tisztítóberendezése vagy a szárítóüzemi rostálás eltávolítja a terményből.
3. kép: Fuzáriumfertőzés miatt aszott, töppedt búzaszemek
A minőségi kárt a szemet megfertőző fuzáriumfajok által termelt káros és veszélyes mikotoxinok felhalmozódása jelenti. Ezek közül a legfontosabbak a zearalenon, a fumonizinek, valamint a deoxinivalenol (DON). Ezek határérték feletti mennyisége a termény felhasználásnak lehetőségét, így értékesítését megnehezítik, az áru értékét rontják, az vevőre csak alacsonyabb árszinten talál. A szemmel látható fuzáriumfertőzés önmagában nem jelenti biztosan a magas toxinszint kialakulását, mint ahogyan arra sincs garancia, hogy mérsékelt fertőzési szinthez nem párosul magas toxintartalom, ugyanis a kettő között nincs szoros összefüggés.
Az őszi búzát betegítő összes kórokozó közül a kalászfuzáriózis az, amely a leggyakrabban és legnagyobb mértékben veszélyezteti a termelés jövedelmezőségét, ezért az ellene történő eredményes védekezés minden gabonatermesztő alapvető érdeke. Ez a munka azonban nem egyenlő a kalászvédelmi beavatkozással, annál sokkal összetettebb. Vegyük sorra a kockázatokat, valamint a védekezés elemeit.
A fuzáriumfajok az előző évi szármaradványokon telelnek át, a fertőzés minden esetben ezekről indul el. Könnyű megtalálni az összefüggést a talajfelszínen maradó, fertőző anyagot nagy mennyiségben tartalmazó szármaradványok tömege és a kalászok fertőződése között. Minél több ilyen szármaradvány található a területen, a veszély annál nagyobb. Amennyiben ezeket szántás során leforgatjuk, vagy más művelőeszközzel földdel letakarjuk, a fertőzés bekövetkezésének esélyét jelentősen mérsékeljük. Vitathatatlan, hogy a forgatás nélküli vagy minimális talajmunkával járó technológiáknak számos előnyük van, azonban azokat a kalászfuzáriózis szempontjából kiemelt kockázatként kell kezelnünk.
A megbetegedést okozó gombafajok jelentős része a kukoricát is fertőzi, így szaporítóképleteik a kukorica szármaradványain is fellelhetők. Ezért kukorica elővetemény esetén különös figyelmet kell fordítani a szármaradványok letakarására, bomlásának elősegítésére. A vetésforgó szűkülésével az előbbiekben említett növényi sorrend mind gyakoribb, de az még inkább, hogy a kalászosok önmaguk után vagy a vetésforgóban gyakran kerülnek elvetésre. Mindezek fokozzák a kalászfuzáriózis által jelentett veszélyt, egyben kiemelt fontosságúvá teszik az ellene történő, több agrotechnikai elemre kiterjedő, komplex védekezést.
A kalászfuzáriózis elleni sikeres védekezéshez a probléma komplex kezelésére van szükség.
Bár jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre a kalászfuzáriózis kórokozóival szemben rezisztens fajták, vannak olyan különbségek, amelyeket érdemes a fajtaválasztás során figyelembe vennünk. Tapasztalati tény, hogy az alacsonyabb (60-70 cm) fajták könnyebben és nagyobb mértékben fertőződnek, mint a nagy szalmájúak. Természetesen a nagyobb növénymagassághoz jó szárstabilitásnak kell párosulnia, mert a megdőlt állományban a fertőzés valószínűsége ugyancsak magas.
Ezen túl a kalász szerkezetében meglévő különbségek is befolyásolják a fajták fogékonyságát, ha az „lazább”, az eső és harmat gyorsabb felszáradása lerövidíti a fertőzésre rendelkezésre álló időt. A kalászfuzáriózis kialakulása szempontjából ugyancsak fontos tulajdonság a virágzás hossza és az egyes kalászkák bevirágzásának egyenletessége. A hosszú virágzási periódus, az időben elnyúló pollenszórás segíti a fertőzés kialakulását.
Látva a hazai gabonatermesztés gyakorlatát, bátran kijelenthetjük, hogy a gazdálkodók döntő többsége végzi el a kalászvédelmi kezelést, amellyel a fertőzés bekövetkezését kívánják elkerülni. Sokszor tapasztalható ugyanakkor, hogy a szemlélet „szerközpontú”, azaz túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítanak a felhasznált készítménynek, miközben a kezelés időzítése vagy annak minősége már kevesebb figyelmet kap. Természetesen alaposan meg kell választani, hogy mivel védekezünk, ugyanakkor más szempontoknak is nagy figyelmet kell kapniuk.
Az egyik ilyen a védekezés elvégzésének időzítése. Gyakori a szándék, hogy a zászlós levél védelmét és a kalászvédelmi kezelést egy menetben oldják meg. A két védekezési cél azonban sajnos nem vonható össze. A zászlós levél hatékony védelmét biztosító kezelés túlságosan korai az eredményes kalászvédelemhez, ugyanakkor a kalász fertőződését biztosan megakadályozó permetezés már nem fogja kellő mértékben védeni a számunkra oly fontos zászlós levelet. A kalászfuzáriózis elleni kezelést teljes virágzásban vagy azt közvetlenül megelőzően kell végrehajtani. Kijelenthető, hogy a korábban elvégzett védekezés jelentősen mérsékli a látható tünetek arányát, de a toxinfelhalmozódásra a teljes virágzásban elvégzett permetezés lesz nagyobb hatással.
A kalászvédelmi kezelés pontos időzítése és minőségi kivitelezése a hatékony védekezés két kulcseleme.
A kalászvédelmi kezelés kivitelezése alapvetően befolyásolja a védekezés hatékonyságát. Az a gazdálkodó, aki ugyanazon szórófejjel végzi el a zászlós levél, majd a kalász védelmét szolgáló permetezést, hibát követ el. A zászlós levél permetlével történő optimális fedettségét olyan fúvókával érhetjük el, amellyel a permetszert kellő mélységig be tudjuk juttatni az állományba. Ilyen a normál lapos sugarú, egyréses fúvóka. A kalászon megfelelő fedettséget ennek használatával nem tudunk elérni, erre a célra a kettős réses, „előre-hátra dolgozó” fúvókára van szükség. Ennek oka, hogy a zászlós levélből vagy a búza bármely zöld részéből még a legmodernebb, felszívódó hatásmódú hatóanyagok sem szállítódnak olyan mértékben a kalászba, hogy ott kellő hatékonysággal védjenek a kalászfuzáriózist okozó kórokozókkal szemben. Az elvárt hatás csak akkor érhető el, ha ezeket a hatóanyagokat közvetlenül a kalászra permetezzük, biztosítva annak teljes, de legalább minél nagyobb felületének permetlével való bevonását. Ezért is kell a fúvóka megválasztásánál jó döntést hoznunk, mert ez akár alapjaiban határozhatja meg a védekezés hatékonyságát.
A kalászfuzáriózissal, valamint a káros mikotoxin-felhalmozódással szembeni hatékony védekezés komplex megközelítést követel meg a gabonatermesztőktől. Az nem korlátozódik kizárólag a kalászvédelmi permetezésre, a munka már az előző évi elővetemény betakarításakor kezdődik, akkor kell helyesen megválasztanunk a talajművelés módját, amely a sikeres védekezés alapjául szolgálhat.
Szerző: AgrárUnió
LEGOLVASOTTABB HÍREK
