Növényvédelem - 2022.05.17
A cím, annak ellenére, hogy tudományos fantasztikus képeket idéz fel bennünk, nem arra utal, hogy a megnevezett kártevőket ne találhatnánk meg a búzaállományokban. Inkább arra, hogy veszélyességük ellenére a gabonapoloskákról kevés szó esik, a növényvédelem csak esetlegesen foglalkozik a kártételükkel, mintha nem is léteznének. De léteznek és károsítanak!
Ahhoz, hogy a gabonapoloskák veszélyességét megítéljük, elegendő elővennünk a Magyar Szabvány búzaminősítéssel kapcsolatos előírásait. Azok szerint a poloskaszúrt búzaszemek aránya malmi búzában nem haladhatja meg a 4%-ot, de a javító minőségű tételek egyáltalán nem tartalmazhatnak ilyet. A durumbúza esetén a károsított szemek aránya maximum 2% lehet. Ezek az értékek a gabonapoloskák számára kedvező évjáratokban növényvédelmi beavatkozás nélkül nehezen tarthatók. Felesleges kockázatot jelent annak felvállalása, hogy a terményfelvásárló vizsgáltatja-e majd ezt a paramétert, avagy sem.
A gabonapoloskák kártétele összetett módon jelentkezhet a búzatáblákban. Az a növény minden zöld részére kiterjedhet, azonban valós kárt a kalász, valamint a szemek károsításával okoz. A táplálkozásuk során ejtett szúrások a fejlődő kalászon látványosan megmutatkozó tünetet váltanak ki, ez pedig a „zászlós kalász” (1. kép) jelensége.
1. kép A zászlós kalászok gabonapoloskák kártételére utalnak
Ennek kialakulásához a kártevők által a kalászorsón ejtett sérülések szükségesek, amely felett az érintett kalászrész kivilágosodik, elhal, messziről mutatva a kártételt. Ezeken a részeken a növény szemeket már nem nevel, az elvész a termés szempontjából. A búzatáblákon más okból is előfordulhatnak a leírthoz hasonló tünetek, amelyeket nem szabad összekeverni a rovarkártétel következtében kialakuló zászlós kalásszal. Amennyiben a búzaállományban a kalászok csúcsi része, felső harmada, esetleg fele tömegesen világosodik ki és marad terméketlen (2. kép), az vízhiányra, tápanyagfelvételi zavarokra utal.
2. kép A táblaszinten jelentkező kalászfehéredés többnyire vízhiányra utal
A számunkra veszélyesebb kártétel érheti a fejlődésben lévő búzaszemeket is, amelynek következménye attól függ, milyen fejlődési állapotban érte a károsítás. Amennyiben ez a tejesérés időszakában történik meg, a károsított szem nem fejlődik ki, töppedté, aszottá válnak. Ha a poloskaszúrás a viaszérés állapotában éri a búzaszemet, az kifejlődik ugyan, de a táplálkozás során bekerülő enzimek a malomipari felhasználhatóságát megnehezítik, mivel a sok szúrt szemet (5-6%) tartalmazó tétel esésszámát lerontják. Az ilyen módon károsított szemeken jól látható módon világos foltok alakulnak ki, amelyekben sötét színű pontként a szúrási csatorna is megtalálható (3. kép).
3. kép Poloskaszúrt búzaszemek, annak jellegzetes tüneteivel
A gabonapoloskák kártételére kevés figyelem irányul, azonban okozhatnak kellemetlen meglepetéseket.
A kártevőket eddig összefoglaló néven gabonapoloskákként említettük, de valójában több faj károsíthat a búzatáblákon. Ezek közül a leggyakoribb a mór (4 kép) és osztrák poloska, valamint a közönséges szipolypoloska (5. kép).
4. kép Mórpoloska a búzakalászon
5. kép Közönséges szipolypoloska
E kártevők közös jellemzője, hogy évente egy nemzedékük fejlődik. Áttelelésük kifejlett alakban történik az avarszinten, ahonnan általában áprilisban-májusban, a melegedő időjárás hatására települnek be a búzatáblákba. Ugyancsak mindegyik fajra igaz, hogy a kifejlett egyedek és a lárvák (6. kép) egyszerre károsítanak a területen. A lárvastádium általában 30 napig tart, de a közönséges szipolypoloskánál ez akár 45-60 napig is elhúzódhat. A lárvák fejlődéséhez elengedhetetlenek a fejlődő búzaszemekből származó tápanyagok, ezért elsősorban azokon táplálkoznak.
6. kép Poloskalárva a búzakalászon
A gabonapoloskák melegkedvelő kártevők, fejlődésüknek és felszaporodásuknak a meleg és száraz viszonyok kedveznek. A fajok hőigénye kis mértékben eltér, a legkevésbé melegigényes a közönséges szipolypoloska, a leginkább melegkedvelő az osztrák poloska. Mindegyik kártevő esetében igaz, hogy hűvös és nedves időjárási körülmények között számuk drasztikusan lecsökken, amely a következő évi egyedszámra is hatással van. Felszaporodásukra a meleg és száraz, a nagy mennyiségű, intenzíven hulló csapadékot nélkülöző évjáratokban kell számítani. Amennyiben több ilyen évjárat követi egymást, számuk olyan magas szintre juthat, amely már növényvédelmi szempontból is problémát okozhat.
A gabonapoloskák ellen abban az esetben kell célzott rovarölőszeres beavatkozást végeznünk, ha egy négyzetméteren kettőnél több kifejlett egyedet és lárvát találunk. Ekkor az okozott kár mértéke már elérheti azt a szintet, amikor a védekezés költségei megtérülnek. Szerencsére erre nagyon ritkán van szükség arra, ugyanis a búzatáblákon más kártevők -pl. vetésfehérítő- kártétele elleni védekezés egyúttal kellő mértékben gyéríti a gabonapoloskák számát is. Ezek a kártevők sokszor tartózkodnak a kalászon, ahol a permetlével könnyen elérhetjük őket, ezért a legegyszerűbb kontakt hatású, piretroid-típusú rovarölő szerekkel is hatékony védekezést tudunk megvalósítani.
A gabonapoloskák kissé elfeledett kártevői a búzatermesztésnek. Azonban azok a gazdálkodók, akik egy-egy hosszan tartó száraz periódust követő aratáskor szembesültek már azzal, mekkora tömegük kerülhet be a tarlóról a szárítóüzembe, saját szemükkel látták, amint a lebillentett termény „fele szétmászik a placcon”, pontosan tudják, hogy ezekre a kártevőkre bizony figyelni kell. A jelenleg látottak alapján száraz év elé nézünk, tartsuk szemünket a gabonapoloskákon.
Szerző: AgrárUnió
LEGOLVASOTTABB HÍREK
