Növényvédelem - 2022.03.20
Az őszi kalászosoknál az előző szezonban tapasztaltak összegzését 2020 őszén kell kezdenünk. Kis túlzással azt is mondhatnánk, több minden történt akkor az őszi vetésekben, mint a tavaszi szezon egészében. Növényvédelmi szempontból ugyanis kevés kihívással kellett szembenézniük a gabonatermesztőknek.
Ezeken az oldalakon is sokszor szóba kerültek már az őszi vetésű növényeinkkel együtt kelő, majd azokkal együtt telelő gyomnövények. Mely fajokra kell gondolnunk? Elsősorban a tyúkhúrra, a veronika- és árvacsalánfajokra, a zsombor-, helyenként az árvácskafélékre, valamint néhány egyszikű gyomfajra. Előtérbe kerülésük okai sokrétűek, ebben a változóban lévő éghajlati viszonyaink ugyanúgy szerepet játszanak, mint a művelési módszerek változása. 2020 őszén kedvező viszonyok alakultak ki e gyomnövények számára, így helyenként óriási egyedszámban keltek és fejlődtek (címképünk: az őszi gabonában tömegesen tenyésző tyúkhúr).
Visszagondolva 2020 őszére, sokan emlékeznek talán arra, hogy – az októbertől eltekintve – komolyabb csapadékmennyiség nem érkezett. Ennek ellenére a többször is kialakuló „légpárnajelenség” miatt gyakorta volt párás, ködös az időjárás, aminek következménye a szinte folyamatosan nedves levélfelület volt. Ez, párosulva a nem túl alacsony hőmérséklettel, elősegítette több kórokozó megjelenését, főként az árpaállományokban. Ezek a gombabetegségek a hálózatos (1. kép)
1. Hálózatos levélfoltosság tünetei árpalevélen
és barna levélfoltosság, valamint a gabonalisztharmat (2. kép), amelyek tünetei az állományokban a tél során sok helyen megtalálhatók voltak.
2. Erős lisztharmatfertőzés tünetei
A szinte állandóan nedves levélfelület hatása az őszi búzában sem maradt el. Már a tél során is megtalálhattuk a szeptóriás levélfoltosság tüneteit (3. kép), azonban a betegség a kora tavaszi időszakra vált járványossá.
3. Szeptóriás megbetegedés miatt száradó levelek
Hatására tömegesen száradtak le az alsó levelek az érintett állományokban, az asszimilációs felület jelentős elvesztését okozva. A szárazabbá váló viszonyok később a fertőzést megállították, elvétve lehetett csak megtalálni a kórokozó tüneteit a felső leveleken.
Az árpatáblák „sárgulása”, ami megszokott jelenség, gyakran a relatív tápanyaghiány vagy tápanyagfelvételi zavarok következménye. Azonban a háttérben sok esetben a talajok vízzel való túltelítődése, a mélyebb táblákon, táblarészeken kialakuló belvízborítás áll. Ezt a jelenséget 2020/21 telén is több helyen megtapasztalhattuk, gyakori látvány volt a sárguló árpatábla (4. kép).
4. Gyakori látvány, sárguló árpatábla
A tavasz során a talaj felmelegedésével, száradásával a tünetek megszűntek, az állományok visszazöldültek.
Ritka az olyan évjárat, amikor a vetésfehérítő és a kalászfuzáriózis károsítása egyaránt elmarad.
Éghajlatunk változásával a téli időjárásunk egyre enyhébbé válik, gyakran komolyabb fagy nélkül múlik el a tél. Ezért könnyen lehet, hogy már el is szoktunk az olyan, őszi kalászosokat érő fagykártól, amely február második dekádjában következett be. Hatására a levélvégek elhaltak (5. kép), néhány nappal a fagyhatás bekövetkezte után mindenfelé barnuló, vörösödő (őszi búza) és fakuló, fehéredő (őszi árpa) lombozatú gabonatáblákat láthattunk.
5. Fagykár a búzaleveleken
Szerencsére a fagy nem érintette a tenyészőcsúcsi részt, így komolyabb kárt nem okozott.
Visszatekintve az előző évi szezonra, az ország jelentős részén bátran jelenthették ki a gabonatermesztők, hogy a komolyabb rovarkártétel ezúttal elmaradt. A szinte minden évben gondot okozó vetésfehérítő, amely ellen esetenként nem is elegendő egyetlen védekezés, az elmúlt évben csak kis egyedszámmal jelentkezett. A hűvös májusi időjárás nem kedvezett e kártevőnek, és bár találkozhattunk az állományokba betelepedő egyedekkel, sőt az általuk lerakott tojásokra is rábukkanhattunk, a kártétel minimális maradt. Nagyobb számban jelentek meg ugyanakkor a gabonapoloskák, a korábbi évhez viszonyítva több károsított, „zászlós” kalászt (6. kép) találhattunk a búzatáblákon.
6. Zászlós kalászok, poloskakártétel
Ugyanez volt igaz a gabonaszipolyokra is. Amíg 2020-ban szinte alig lehetett látni a búzaföldeken ezekből a feltűnő bogarakból, addig 2021-ben egyes területeken kifejezetten nagy számban voltak megtalálhatók (7. kép).
7. Gabonaszipolyok a búzakalászon
Összességében azonban e két utóbb említett kártevő kártétele sem érte el a gazdasági küszöbértéket, nem volt szükség célzott védekezésre ellenük.
Fogalmazhatunk úgy, hogy az elmúlt évben a kalászoskultúrákban a gombabetegségek számottevő fertőzése egészen egyszerűen elmaradt. Kora tavasszal még bőven láthattunk az állományokban szeptóriás és lisztharmatos tüneteket, azonban fertőzésüket az országszerte száraz március, valamint a legtöbb termőtájon szintén kevés csapadékot hozó áprilisi időjárás megállította. Annak ellenére, hogy a május csapadékosan alakult, nem történt változás ezen a téren, a leveleket megbetegítő kórokozók tüneteiből alig lehetett találni a növényeken. Szerencsére ez igaz volt az őszi búza egyik legveszélyesebb gombabetegségére, a kalászfuzáriózisra is. A kórokozó fertőzésére utaló kifakult kalászokból (8. kép) táblaszinten is csak elvétve lehetett találni, így a gabonatermesztőknek ezúttal nem kellett tartaniuk attól, hogy a betakarított termés toxintartalma problémát okozna.
8. Kalászfuzáriózis
Visszatekintve a kalászos gabonák elmúlt évi termesztésére, meg kell állapítanunk, hogy az növényvédelmi szempontból szinte eseménytelen volt, a problémát inkább az időjárási körülmények alakulása jelentette. Sorozatunk következő részében a napraforgó-termesztés előző szezonjában felmerülő növényvédelmi problémák bemutatása kerül sorra.
