Célkeresztben a növényvédelem

dr. Tarcali Gábor, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara (NMNK) elnöke

Sajnos igaz az az állítás, hogy a növényvédelem, a kémiai eredetű hatóanyagok felhasználásának megítélése a laikusok között rossz, akár hazai, akár európai viszonylatban vizsgáljuk. Ez legtöbbször pusztán előítéleteken, illetve egyesek által megalapozatlanul terjesztett, téves információkon alapul, amelyekkel nagyon nehéz szakmai alapon szembeszállni. Mégis ezek azok a hatások, amelyek a jogalkotókat, különösen európai szinten, leginkább befolyásolják, nem a „szakma” állásfoglalása lesz igazán 
a mérvadó. Arra sokszor csak rálegyintenek, hogy a „vegyszerlobbi”. Pedig ez messze nem így van, a növényvédő szakma, azok, akik ezen a területen dolgoznak, egyértelműen elkötelezettek abban, hogy az élelmiszer-termelés során felhasznált kémiai anyagok a lehető legkisebb környezeti terhelést okozzák, és a lehető legminimálisabb kockázatot jelentsék a fogyasztók számára.

Illúzió a vegyszermentes védekezés

Az integrált szemlélet alkalmazása a növényvédelmi tevékenység során ma már olyan elvárás, amelyet a szakmai igényességünk, de a jogszabályok egyre szigorodó előírásai is megkövetelnek. Azonban azt mindenkinek tudnia kell, és el is kell fogadnia, hogy a kémiai eredetű növényvédő készítmények felhasználásától ma még nem lehet eltekinteni. Számos olyan növényvédelmi probléma létezik, amelynek megoldásában ezek kulcsszerepet játszanak, nélkülük sok esetben komoly kár érné a gazdálkodókat, de akár az élelmiszer-előállítás biztonsága is veszélybe kerülhetne. Ráadásul az invazív károsítók egyre erőteljesebb megjelenése újabb, esetenként akár kezelhetetlen problémát is okozhat, amelynek leküzdésére egyszerűen nem készült fel a természeti környezet, így egyedül a kémiai megoldások állnak rendelkezésünkre. Ezért a kamara álláspontja az, hogy bár mindent meg kell tennünk a kémiai növényvédelem esetleges káros hatásainak kiküszöbölésére, ma még illúzió az ilyen hatóanyagokat mellőző mezőgazdaságról beszélni.

Kevesebb hatóanyag, csökkenő eszköztár

Ezért is hozza nehéz helyzetbe a gazdálkodókat, a növényvédelmi szakembereket 
az az óriási ütemben zajló hatóanyag-kivonás, amelynek Európában ma tanúi vagyunk. Ez máris oda vezetett, hogy egyes –jelentős kártételre képes – kártevőkkel szemben szinte eszköz nélkül maradtunk, sőt ez a folyamat még gyorsulni látszik a közeli jövőben. A folyamat kárvallottjai az európai gazdálkodók, az alternatívákat mellőző korlátozások és tiltások végső kockázatát ők viselik. Az élelmiszer-előállítás biztonságát veszélyeztető történések a fogyasztók számára is kockázatot jelentenek, ami a jövőben az egyes áruféleségekhez való korlátozott hozzáférésben, a növekvő fogyasztói árakban nyilvánulhat meg. Ezt felismerve az egyes országok érdekképviseletei és szakmai szervezetei, így a kamaránk is, szorosan együttműködnek abban, hogy a mezőgazdaság érdekeit megfelelően, egyeztetett módon képviselhessék. Ebben fontos partnerünk az agrárkormányzat, amely európai szinten is határozottan képviseli a magyar gazdálkodók érdekeit.

Szigorú szabályok

Sokan, akik a növényvédelem területét nem ismerik közelebbről, nem viszik figyelembe azt a tényt, hogy a növényvédelem az egyik legszigorúbban szabályozott terület mind Európában, mind Magyarországon. A jelenlegi jogszabályok is garanciát jelentenek környezetünk védelmére, a fogyasztók egészségének megóvására. A növényvédő készítmények által ennek ellenére előidézett problémák – akár 
a környezetünket érő káresemény, akár esetleges mérgezés – egyes felelőtlen emberek gondatlan munkavégzéséből, az előírások be nem tartásából fakadnak. Az okokat ezekben az esetekben nem a növényvédelem rendszerében kell keresnünk, hanem az egyén szintjén. Sokkal hatékonyabban működő hatósági rendszernek kellene fokozott ellenőrzésekkel kiszűrnie és szankcionálnia azokat, akik a szabályokat áthágják. 
A jogszabályok további szigorítása érdemi javulást ebben nem fog tudni elérni, ugyanis azok, akik eddig sem vették figyelembe a jogszabályok és szakmai közösségünk által megfogalmazott szempontokat, ezután sem fogják. Azonban a munkavégzés további nehezítése jelentős károkat okozna azon gazdálkodóknak is, akik felelősséggel végzik munkájukat! A kamara szakmai alapokon nyugvó álláspontja az, hogy a meglévő jogszabályok kellő garanciát nyújtanak a növényvédelem veszélyeinek kiküszöbölésére, további szigorításra nincs szükség.

A jövő nem sok jót ígér

Mit hoz vajon a jövő? Jogosan teszik fel a kérdést a növényvédelemben dolgozó szakemberek és az érintett gazdálkodók. Európai szinten a jogalkotók elkötelezettnek tűnnek abban, hogy a kémiai növényvédelmi megoldások alkalmazását visszaszorítsák vagy akár teljes mértékben száműzzék a mezőgazdaság eszköztárából. Ezt mi, szakemberek nem tartjuk kivitelezhetőnek, amit a kamara szakmai szervezetként minden fórumon igyekszik kihangsúlyozni. A folyamat káros hatásai máris érzékelhetők, egyes területeken végletesen beszűkültek a gazdálkodók lehetőségei az eredményes és hatékony védekezésre. Vannak olyan növényvédelmi problémák, amelyek kezelésére ma már egyáltalán nincs hatékony növényvédő szerünk. Fontosnak tartjuk, hogy ebben a helyzetben is próbáljuk támogatni a gazdálkodók munkáját. Ezért a növényvédelmi hatósággal együttműködve, élve a teljesen legálisan alkalmazható megoldással, szakmailag indokolt esetben szükséghelyzeti engedélyek kérelmezésével is igyekszünk segíteni.

Ez szigorúan szabályozott keretek között lehetőséget adhat olyan fontos vagy éppen nélkülözhetetlen növényvédő szer ideiglenes felhasználására, amelynek már nincs érvényes engedélyokirata. Tesszük ezt környezetünk védelmével, a fogyasztók egészségének megóvásával, valamint a gazdálkodók munkájával szembeni felelősségünk teljes tudatában.

Mi a helyzet a beporzókkal?

A növényvédelmet gyakran azzal támadják, hogy a beporzó rovarok számának csökkenése mögött a mezőgazdaságban felhasznált kémiai rovarölő hatóanyagok állnak. A valóság az, hogy ezeket a rovarokat számtalan ismert vagy még azonosításra váró olyan hatás éri, amely egyedszámuk csökkenését okozza. Szakmai közösségünk egyértelmű álláspontja az, hogy a beporzást végző fajok rendkívüli fontossággal bírnak az ökológiai rendszerekben, megóvásuk elsődleges fontosságú. Védelmüket a ma is érvényben lévő előírások hatékonyan garantálják. Kívülállók talán nem is tudják, mennyire szigorúan szabályozott területe ez a növényvédelemnek, jogszabályi előírások szabják meg, hogy egy rovarölő készítmény mikor, milyen körülmények között használható fel. Azt, hogy a hazai növényvédő szakma mennyire komolyan figyelembe veszi ezeket, mennyire tartja magára nézve kötelezőnek, jól mutatja, hogy Magyarországon soha ennyi méhcsalád nem volt, soha ennyi méhész nem dolgozott.

A növényvédő szakemberek és a méhészettel foglalkozók együttműködésre vannak ítélve, nagyon káros, ha a szembenállásukat hangsúlyozzuk. A növényvédősnek figyelnie kell a méhészekre, a méhekre, a méhészettel foglalkozónak pedig tudatnia kellene az illetékes szakemberrel, hogy felvonult és méheivel jelen van a területen, illetve talán azt a kérdést is napirendre kellene venni, hogy rendelkezik-e mindenki megfelelő szakértelemmel a méhek tartásához. Egymás mellett élve a szántóföldi növénytermesztő vagy gyümölcstermesztő kertész élvezi a jobb beporzás nyújtotta előnyöket, a méhész pedig gyom- és kórokozóktól mentes, erős, egészséges virágzó állományokat találhat, amelyek méhlegelőként szolgálnak méhei számára. Az együttműködés így nem pusztán kényszer, közös érdek is egyben. Ugyanakkor ha valaki a növényvédő szer felhasználásánál hibázik, és ezzel 
a méhekben kárt tesz, akkor nem a növényvédő szer a felelős, hanem az a személy, aki a hibát elkövette. Ha valaki egy gépkocsival szabálytalanul közlekedik, és balesetet okoz, nem a gépkocsit büntetik meg, hanem a szabálytalankodó sofőrt.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió