Sűrű sorú neveli, ritka sorú szenvedi – A talajlakó kártevők ellen nehezebbé vált a védekezés

Drótférgek (Agriotes-fajok)

A bevezetőből is kiderült, hogy a drótférgek (1. kép) az egyik, ha nem a legveszélyesebb képviselői a talajlakó kártevőknek. Tápnövényei köre olyan széles, hogy szinte minden növénykultúránkat károsíthatja. A beszűkülő vetésforgó, a mind kisebb bolygatással járó talajművelési rendszerek terjedése, a zöldítések térhódítása, az egyszikű gyomnövények mind intenzívebb terjedése egyaránt elősegíti egyedszámának, így kártételének növekedését.

1. kép: Drótférgek és az általuk károsított napraforgónövény

Ezt a folyamatot sajnos erősíti az a tendencia, amely a vele szemben valóban hatékony rovarölő hatóanyagok felhasználását korlátozza, tiltja. Bár a drótférgek kártétele a kalászosokban is megmutatkozhat, azokban felszaporodva igazán látványossá a kapás kultúrákban válik. Erre a sorhiányok (2. kép), a foltszerűen jelentkező növénypusztulás, táblaszélről befelé haladó állományritkulás utalnak. Talán vannak, akik rálegyintenek erre a problémára, mondván, tavaly sem okoztak különösebb bajt, az idén miért lenne ez másképpen. A tavalyi év rendhagyó volt, ebben talán egyetértünk, a kora tavaszi csapadékhiány – sok más mellett – hatással volt a drótféreg kártételének alakulására is. A kártevő ugyanis érzékeny a talaj nedvességtartalmára, a száraz talajrétegekből a mélyebb, számára kellően nedves részekbe vándorol, ilyenkor elhagyja a gyökérzónát, így károsítása megszűnik vagy mérséklődik.

2. kép: Drótféregkártétel miatt sorhiány kukoricában

Érdemes tehát a legveszélyesebb talajlakó kártevőként számon tartanunk a drótférgeket, amelyek ellen kizárólag komplex szemlélettel lehet eredményesen védekezni. A lárvák fejlődése több – akár 3-4 – évig is eltarthat, ezért ha egy területen egyszer tapasztaltuk már kártételüket, a következő évben mindenképpen készüljünk az ellenük való védekezésre.

Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera)

A kártevő kizárólag a kukoricára veszélyes, lárvái (3. kép) talajlakóként annak gyökérzetét károsítják (4. kép).

3. kép: Kukoricabogár lárvái a kukorica talajjal érintkező szárrészén

Kártétele nyomán a gyengülő megtartású növények akár önmaguktól is megdőlnek, kialakul a kártételre jellemző „hattyúnyak” vagy „lúdnyak” tünet. A megdőlés mértékét tovább fokozhatják az egyes időjárási tényezők, így a hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék vagy a viharos erejű szél.

4. kép: Kukoricabogár lárváinak erős kártétele

Ezek együttes hatására a kukoricaállomány akár „össze is dőlhet”, ami komolyan megnehezíti a betakarítást, és szinte biztosan megnöveli a betakarítási veszteség mértékét. A kártevő ellen viszonylag egyszerűen védekezhetünk, már az elegendő lehet, ha elkerüljük a kukorica önmaga utáni termesztését. Amennyiben ez nem megoldható, a kártétel megelőzése érdekében érdemes talajfertőtlenítést alkalmaznunk az érintett területen.

Mocskospajor (Agrotis segetum)

A mocskospajor a vetési bagolylepke hernyója, amelynek kártétele szinte minden szántóföldön termesztett növényünket érintheti, így a kapásnövényeket is. Az idősebb lárvák gyökereket (5. kép), föld alatti szárrészt (6. kép) érintő kártétele nyomán a fejlődő, még fiatal növények foltokban hervadnak, sárgulnak, pusztulnak.

5. kép: Mocskospajor és az általa elpusztított cukorrépa

A mocskospajor esetében mindenképpen érdemes növekvő kártétellel számolni a jövőben! Az egyre terjedő zöldítések közül azok, amelyek nem kerülnek bedolgozásra a bevirágzásuk előtt, ideális táplálkozási és tojásrakási helyet biztosítanak a nőstény lepkéknek, így azok tömegesen keresik fel ezeket a területeket. A felgyomosodott táblákon virágzó gyomnövények ugyancsak kedvező körülményeket teremtenek a tojásrakáshoz.

6. kép: Mocskospajor jellegzetes, a szárban felfelé haladó kártétele kukoricán

Védekezési lehetőségeink igen szűkösek, szinte egyetlen módon lehet a mocskospajor kártételét csökkenteni: ha rovarölő szeres állománykezelést végzünk a kártevő aktív időszakában, az éjszakai órákban, amikor nagyobb valószínűséggel érjük el a talajfelszínen.

Cserebogárpajorok (Melolonthidae-fajok)

A cserebogárpajorok megjelenésére elsősorban erdősült területek közelében, erdőzugokban kell számítani. Bár helyenként komolyabb mértékű, foltszerű kártétellel jelentkezhetnek, a legkevésbé veszélyesnek tekinthetők a talajlakó kártevők közül.

7. kép: Cserebogárpajor és kártétele kukoricán

Rágásukkal a növények föld alatti szárrészét (7. kép), gyökérzetét (8. kép) károsítva az érintett növények lankadnak, sárgulnak, fejlődésükben lemaradnak, esetenként el is pusztulnak.

8. kép: A cserebogárpajor a cukorrépát sem kíméli

A talajlakó kártevők a hatóanyag-kivonások, a hatékony védekezési lehetőségek beszűkülésének igazi nyertesei, ezért minden növényvédelmi és agrotechnikai lehetőséget meg kell ragadniuk a gazdálkodóknak az általuk okozott kár mérséklésére!

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió