Növényvédelem - 2021.04.17
Fertőtlenítéssel és csávázással a talajlakó kártevők ellen Az elmúlt években sok minden történt a szántóföldi növénytermesztésben, a termesztett növények növényvédelmében, aminek vannak nyertesei és vesztesei. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy a talajlakó kártevők a nagy nyertesek közé tartoznak.
Nevezzük is nevükön ezeket a kártevőket: a drótférgeket, mocskospajorokat, cserebogárpajorokat. Melyek azok a folyamatok, amelyek egyre növelik annak veszélyét, hogy a határt járva kiterjedt kártételükre akadjunk a kapás kultúrákban? A talajművelés rendszerében jelentős változások zajlanak éppen, érzékelhető, hogy a minél kisebb talajbolygatás irányába halad a talajművelési trend. Ennek természetesen nagyon sok előnye van, de jelen írásnak nem feladata ezeket elemezni.
Azonban vannak hátrányai is, amelyek leginkább a növényvédelem terén kezdenek megmutatkozni! A minimális talajbolygatással járó talajművelés kedvező egyes kártevők számára, így a legnagyobb veszélyt jelentő drótférgek számára is. Egyre terjednek a zöldítések, a takarónövények vetése. Ezeknek is számtalan előnyük van, azonban nem lehet letagadni, hogy a bevirágzó zöldítésekben számos rovar- és bagolylepkefaj talál ideális tojásrakási helyet, majd fejlődésükhöz kedvező körülményeket a lárvák, mint például a mocskospajorok. Egyre terjednek azok az egyszikű gyomnövények (például parlagi ecsetpázsit), amelyeket kifejezetten kedvelnek a drótférgek, ezeknek gyökérzetén nagy tömegben képesek táplálkozni és fejlődni.
Nem szabad elhallgatni, hogy a talajlakó kártevők felszaporodását határozottan segítik azok a törekvések, amelyek egyes rovarölő hatóanyagok kivonását szorgalmazzák, és tegyük hozzá, el is érik. Jelenleg az egyre erősödő folyamat elején vagyunk, de gazdálkodóként fel kell készülnünk az ellenük való védekezésre! A talajlakó kártevők ellen különösen kukoricában, napraforgóban és cukorrépában védekezni kell, ki kell használni minden egyes lehetőséget a gyérítésükre, agrotechnikait és növényvédelmit egyaránt! Bár besorolását tekintve nem ide tartozik, de a cikk témája miatt említsük meg itt az amerikai kukoricabogár lárváját is, a továbbiakban a leírtak erre a kártevőre is vonatkoznak.
Sajnos a védekezési lehetőségek korlátozottak. A fentiekben említett kártevők némelyikével (drótférgek, amerikai kukoricabogár lárvája) szemben a talajfertőtlenítő készítmények alkalmazása, valamint a vetőmag rovarölő hatóanyagokkal való csávázása jelenthet védelmet. Sajnos pontosan ez a két terület szenvedte el az elmúlt években a legnagyobb mértékű hatóanyag-kivonást, amelynek során a valóban hatékony neonikotinoid típusú hatóanyagok, továbbá a klórpirifosz is betiltásra kerültek. Emiatt jelenleg kizárólag piretroid típusúak alkalmazhatók mind talajfertőtlenítésre, mind magcsávázásra. Az ide tartozó hatóanyagoknak természetesen megvan a maguk jó oldala, de sajnos megvannak a korlátaik is. Ezek közül a legfontosabb az, hogy ezek a növénybe nem szívódnak fel, így ott nem is szállítódnak, hatásukat kizárólag kontakt módon, esetleg légzésméregként fejtik ki, bár nem elhanyagolható ezek riasztó (repellens) hatása sem. Ezzel érkeztünk el ennek az írásnak a mondandójához: fokozott odafigyeléssel kell ezeket a készítményeket kijuttatni! Mert a „mivel” kérdés mellett meghatározó a „hogyan” is!
A jelenleg engedélyezett talajfertőtlenítő készítmények mikrogranulátum formulációjúak, ezek a vetőgépre szerelt granulátumszóró adapterekkel kerülnek kijuttatásra. Ezeket a berendezéseket használatbavételük előtt egy leforgatási próba során ellenőriznünk kell, hogy a meghatározott granulátummennyiséget juttatják-e ki. Az adagolóberendezés eltömődését (1. kép), a tartályokból való arányos fogyást a tankolásokkor figyelnünk kell, és ha probléma merül fel, be kell avatkoznunk.
1. kép: Eltömődött adagolóberendezés, a talajfertőtlenítési hibák egyik forrása
A következő sarkalatos pont az, hogy a kijuttatott granulátum hová kerül! Ha itt hibázunk, akkor minden eddigi erőfeszítésünk kárba fog veszni, nem is beszélve a kijuttatott készítmény tetemes költségéről és a növényeinket érintő fokozott kockázatról. Az adagolóberendezéstől az esetek nagy részében egy flexibilis cső vezeti a granulátumot a talajszintre. Ez sok esetben – a gyári garnitúra elkopása után – egy egyszerű „öntözőcsődarab”, amely tetszőleges hosszúságúra van vágva. Ha ez túlságosan rövid (2. kép), akkor a megnyitott magárok felett 20-30 cm-re lengedező csőből a granulátum kikerül ugyan, de egyenetlen eloszlásban, széles sávban terítve, ami miatt a kezelés hatékonysága nem lesz megfelelő.
2. kép: A rövidre vágott cső a granulátumot egyenetlenül, szélesen teríti
Ha túlságosan hosszúra van hagyva a cső (3. kép), akkor a már záródó magárokból a talaj kiemelheti azt, így a granulátumok a magnál magasabbra, de akár még a talaj felszínére is kerülhetnek.
3. kép: A hosszúra vágott cső a granulátumot a mag „fölé” juttatja ki
Amennyiben ellenőrizni szeretnénk, hogy a mi gépünk esetében vajon mi a helyzet, a cső végének kopásából könnyen meggyőződhetünk arról, hogy az vonszolódik-e a talajon vagy sem (4. kép).
4. kép: A csővég kopása nem megfelelő csőhosszúságot mutat
A kezelés hatékonyságáról itt sem érdemes beszélni! Sajnos akkor sem lehetünk biztosak a jó hatáskifejtésben, ha optimális a cső hossza, az a granulátumot a magárok aljára helyezi. Ebben az esetben, bár a mag és a csíranövény eleinte akár még védett is lehet, a növény kinőve ebből a védett környezetből ugyanúgy áldozatává válhat a drótférgek föld alatti szárrészt érintő kártételének.
A megoldás a halfarok” diffúzor használata, amely biztosítja, hogy a granulátumok egyenletesen elosztva kerüljenek a magárok aljára, valamint oldalára, így annak záródásakor körbeveszik a magot, a lehető legnagyobb védelmet biztosítva így számára, valamint a fejlődő csíranövény számára. Sajnos előfordulhat az a fertőzöttségi szint, amikor a talajfertőtlenítést, valamint a rovarölő szeres magcsávázást együttesen kell alkalmaznunk. Erős fertőzésnél csak a két technológia együttes hatása biztosíthat kellő védelmet!
Az ismert változások miatt a talajlakó kártevők károsítása elleni, valamint a kukoricabogár gyökértkártételével szembeni védekezésre fokozott figyelmet kell fordítanunk, ellenkező esetben komoly károkat leszünk kénytelenek elszenvedni.
Nem szabad elhallgatni, hogy a talajlakó kártevők felszaporodását határozottan segítik azok a törekvések, amelyek egyes rovarölő hatóanyagok kivonását szorgalmazzák.
Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio
Szerző: AgrárUnió
LEGOLVASOTTABB HÍREK
