Repcét termeszt? – Ne feledje: gombaölőzni muszáj!

Ilyen a repce fehérpenészes szárrothadása (Sclerotinia sclerotiorum), amely az előző évben az ország egyes részein jelentős, akár több száz kilogrammban mérhető terméskiesést okozott. A kórokozó kedveli azokat a viszonylag hűvös és csapadékos körülményeket, amelyek tavaly, Medárdot követően időjárásunkban kialakultak. A repcetövet sok esetben a talajközeli részén, a száralapnál betegíti meg (1. kép), ott alakulnak ki a sötét, olajos foltok a száron, a fehér vattacsomók, majd később a megbetegedés kitartóképletei, a szkleróciumok.

1. Fehérpenész tünetei a szártövön

Ezek főként 
a szár belsejében találhatók, de esetenként a szár külső részén is láthatunk belőlük. A szárközépen megtörténő fertőzések sokszor az oldalágak hónaljrészén alakulnak ki, de a száralapi fertőzéshez hasonlóan ebben az esetben is a felső szárrész elhalásához (2. kép), a becők ki­­­­­­­­­­fehéredéséhez vezetnek.

2. Fehérpenészes fertőzés miatt száradó növény

A kórokozó elleni, valóban hatékony védekezés a meg­­­­­­felelő vetésváltás lehetne, azonban mivel a napraforgót és a szóját is betegíti, lehetetlen a gazdanövényei között biztosítani a 4-5 éves szünetet. A táblákon többnyire foltokban jelentkezik, amelyek sokszor esnek egybe a terület mélyebb fekvésű, vizenyősebb, nehezen felszáradó részeivel. A kórokozó a legnagyobb károkozásra képes gombabetegsége a rep­­­­­­­­­cének, így szó szerint minden lehetőséget ki kell használnunk az állományok megóvására vele szemben. Ebbe bele kell tartozniuk az agrotechnikai megoldásoknak éppen úgy, mint 
a talajban hatásukat kifejtő mikrobiológiai készítményeknek és az állománykezelésben felhasználható gombaölő szereknek.

Fómás levélfoltosság és szárrák 
(Phoma lingam)

Ezzel a megbetegedés találkozhatunk a leggyakrabban a repcetábláinkon. Elegendő csak a betakarítást követően sétálnunk egyet a tarlón, fel fog tűnni, milyen sok szürkés színű szárat látunk ott (3. kép), ezek mindegyike a fómás megbetegedésre utal.

3. A szár szürkés elszíneződése fómafertőzésre utal

Már az őszi időszakban megfertőzheti az állományt, sőt enyhe, csapadékos időjárás mellett ez a tél során bármikor megtörténhet. A leveleken már ekkor is megtalálhatjuk jellegzetes tüneteit, a kivilágosodó foltokat, bennük apró, fekete pontokkal, a kórokozó piknídiumaival (4. kép).

4. A fóma tipikus levéltünete

A szár és a gyökérnyaki rész már ekkor is megfertőződhet. Ez tavasszal folytatódhat, sőt a fertőzés veszélyét a repceszárormányos által a száron ejtett sérülések fokozzák. A száron megjelenhetnek a kórokozó jellegzetes tünetei, a szövetekbe hatoló, fekete sebek, de sok esetben csak a kivilágosodó szárrészen tömegesen látható apró, fekete pontok utalnak a kórokozóra. A fertőzött szár bélszövetei sötétek, azokban megszűnik a víz és tápanyagszállítás, így kényszerérés következhet be. Védekezésként kerülnünk kell az állomány besűrítését, valamint a repce túlságosan gyakori szerepeltetését a vetésforgóban. Nagyon fontos, hogy a talajfelszínen ne maradjanak fertőzött növényi maradványok, ahonnan 
a fertőzés elindulhat. Az őszi, gombaölő készítményekkel végzett regulálás kellő védettséget ad az őszi fertőzéssel szemben, de nagyon fontos, hogy abban az esetben is végezzük el ezt 
a beavatkozást, ha éppen nincs szükségünk a növekedésszabályozó hatásra. A védekezés tavasszal sem maradhat el, de a szár­ormányos elleni eredményes beavatkozással is csökkenthetjük 
a fertőzött növények számát.

Repcelisztharmat 
(Erysiphe cruciferarum)

Lényegesen kisebb súlyú kórokozóról van szó az előzőekben tárgyaltakhoz képest, azonban az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhatunk lisztharmattól „szürkülő” repceállományokkal. 
A betegségre jellemző fehéres-szürkés gombaszövedék a növény minden részén megjelenhet, erős fertőzésénél teljesen beborítva azokat (5–6. kép).

5. Erős lisztharmatfertőzés a lombozaton

6. Lisztharmattal borított becők

A megbetegedett levelek idővel sárgulnak, száradnak, ezért a növény jelentős asszimiláló felületet veszít el, amely az ezerszemtömeg alakulásán keresztül hatással lehet a betakarított termés mennyiségére, de az olajtartalom csökkentésével annak minőségére is. Az agrotechnikai védekezés eszköztárában a ritkább tőállomány beállítása, a megfelelő vetésváltás, valamint a túlzott nitrogénműtrágya-felhasználás kerülése szerepelnek.

Repcebecőrontó 
(Alternaria brassicae, Alternaria brassicola)

Ahogyan a kórokozók neve is mutatja, általában a repcebecőn je­­­­­­­lennek meg a tüneteik, a sötét vagy akár fekete színű foltok 
(7. kép).

7. Repcebecőrontó tünete

Ezek zsugorodása miatt a becő felnyílik, ezért a fertőzött állományokban kiugróan magas lehet a pergési veszteség. Megjelenésükre főként a becőképződés időszakában kialakuló meleg, párás körülmények között lehet számítani. Az állomány megfertőződése nagyobb valószínűséggel történhet meg a zárt fekvésű táblarészeken, amelyek valamilyen okból az „átöblítő” légmozgástól elzártak. Ugyancsak növelik a fertőzés valószínűségét a repcebecő-ormányosok által a becőn ejtett sebzések is. 
A virágzás időszakában elvégzett kezelések a kórokozók fellépését hatékonyan csökkentik, ha ennek ellenére mégis megjelennek a tünetek, a betakarítás előbbre hozásával a termésveszteség mértéke csökkenthető.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió