Visszatekintés, avagy növényvédelmi kihívások 2020 – Őszi káposztarepce

2020 történéseit mutatjuk be az AgrárUnió Magazin következő számaiban.

„Visszatekintés…” sorozatunk tavaly indult, amikor is a 2019-es év növényvédelemmel kapcsolatos történéseit igyekeztünk bemutatni a legfontosabb szántóföldi növényeinkben. Röviden, főként képekben, amolyan „KárKép módra”, felhasználva a bemutatásra összegyűjtött képi anyagainkat. Következzék most a folytatás.

Ha nagyon röviden szeretnénk összefoglalni a repcetermesztés előző évi tapasztalatait, akkor sommásan azt mondhatnánk, a tavaszi aszályban elvesztett reményeinket visszaadta a csapadékos június, így összességében a vártnál általában nagyobb termés került betakarításra. Növényvédelmi szempontból kevesebb váratlan esemény történt, általában a megszokott kártevők és kórokozók mutatkoztak, de azért volt a szokásostól eltérő, meglepő kártétel is.

A kora tavaszi kártevők közül az ormányosok – így a repceszárormányos (Ceutorhynchus quadridens) és a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) – közel a megszokott egyedszámmal és kártétellel jelentkeztek, lárváikat jelentős számban találhattuk mega levélnyelekben, az oldalhajtásokban és magában a szárban (1. kép) is. Ha országosan ezt talán nem is lehet kijelenteni, de egyes körzetekben az elmúlt években egyre növekszik a nagy repceormányos kártétele, amiről látványosan árulkodnak a torzult növekedésű repcenövények.

1. kep

1. kép Ormányoslárvák a repceszárban

A rovarkártevőknél maradva, a repcefénybogár (Meligethes aeneus) közel a megszokott egyedszámmal és kártétellel jelentkezett, ugyanez viszont nem mondható el a repcebecő-ormányosról (Ceutorhynchus assimilis). Ez utóbbi kártevő helyenként nagyon nagy egyedszámban jelent meg már a bimbós állományokban is, és együttesen károsított a repcefénybogárral (2. kép).

2. kep 033 v

2. kép A repcebecő-ormányosok és repcefénybogarak együtt károsítottak

Később – június elején – az imágók kártétele fokozódott, helyenként egészen döbbenetes szintet ért el (3. kép), de a lárvák által károsított becőből is sokat lehetett találni. Összességében tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy a repcebecő-ormányos a szokásosnál komolyabb problémát okozott, akár a kifejlett egyedekről, akár a lárvákról beszélünk.

3. kep 073 v

3. kép Repcebecő-ormányosok és kártételük

A nyári időszak kezdetén a repceállományokban, igaz, többnyire csak a szegélyekben jelent meg egy szokatlan tünet a becőkön, kivilágosodó kerek foltok (4. kép) képében.

4. kep 006 v

4. kép Meglepő kártételi tünetek a becőkön

Ezeken a táblákon ugyanakkor jelentős mezeipoloska-egyedszámot is találhattunk, így adódik a vá­­­­lasz, hogy a két jelenség összefügg egymással. Az akkor még száraz és aszályos időjárási körülmények közepette a mezei poloskák (5. kép) táplálkozás céljából a szokásosnál nagyobb számban keresték fel a repcetáblák szegélyét, és a táplálkozásuk során a becőbe jutó emésztőenzimek miatt alakulhattak ki szokatlan tünetek.

5. kep 010 v

5. kép A mezei poloskák helyenként nagy számban jelentek meg a repceállományokban

A repce kórokozói közül évek óta erősödő kártétellel jelentkezik a repcelisztharmat (Erysiphe cruciferarum). Ebben az évben is megfigyelhető volt, hogy június közepére tünetei megjelentek a növények levelein, szárán és a becőkön (6. kép) is. Mivel a kórokozó az erősebben fertőzött területeken a levelek egy részének száradását is okozta, így csökkentette a növények asszimiláló felületét.

6. kep 141

6. kép Repcelisztharmat a becőkön

A tavaszi szárazságot követően a Me­­dárddal megérkező jelentős csapadékmennyiség elősegítette a repce egyik legveszélyesebb kórokozója, a fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) fokozott fellépését. A szárat a száralapi részen fertőző kórokozó (7. kép) a nö­­­­­­­vények elhalását okozza, amelyek ez­­ért vagy csak kevés termést hoznak, vagy egyáltalán nem képeznek magot, így a veszteség jelentős lehet. Az ország egyes részein a tőfertőzés miatti terméskiesés elérte, sőt akár meg is haladta az 500 kg-ot hektáronként.

7. kep 381

7. kép Fehérpenészes szárrothadás szkleróciumai a szártövön

A nagy mennyiségű csapadék, a viharkárok miatt a becőkből kipergő jelentős mennyiségű mag, a megdőlt állományok miatti fokozott betakarítási veszteség régen nem látott repceárvakelést (8. kép) okozott, amit elősegített a nyári időszakban rendszeresen érkező csapadék-utánpótlás is. Ezeket az árvakeléseket sokáig lehetett látni országszerte a gondozatlan tarlókon, de végül a hűvösebb és csa­­­­­padékosabb őszi időjárás miatt az azokon felszaporodó kártevők nem vagy csak elvétve okoztak károkat az új vetésű repceállományokban. Végül az idei repcetermesztés, köszönhetően részben a kedvező felvásárlási áraknak, eredményesnek bizonyult, talán ki is jelenthetnénk, soha rosszabb évünk ne legyen!

8. kep 300

8. kép Repce árvakelése, ritkán látható tömegben

Sorozatunk következő részében az őszi kalászosokban tapasztaltakat mutatjuk be.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: növényvédelem, repce, repcefénybogár, repcetermesztés, őszi káposztarepce, repcelisztharmat, repceormányos, repce kórokozói, repceszárormányos, repcebecő-ormányos, fehérpenészes szárrothadás

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom