Évelő kétszikűek a kalászosokban

Mezei acat 
(Cirsium arvense)

Országszerte ismert gyomnövényről van szó, amely egyaránt okozhat terméskiesést a kalászos, valamint a kapás növénykultúrákban. A legutóbbi országos szántóföldi gyomfelvételezési adatok alapján a kalászosok gyomnövényei között fontossági sorrendben a negyedik helyet foglalja el. Veszélyességét részben az adja, hogy magról és – vegetatív úton – gyökértarackról egyaránt képes szaporodni. Gyökérzete nagy tömegű, és főként talaj felső 20-40 cm-es rétegében helyezkedik el. Ez a nagy tömegű gyökérzet egy-egy növény körül kiterjedten terül el, tarackjain rügyekkel, amelyekből új sarjhajtások fejlődhetnek, így nő évről évre az acatfolt (1. kép), átmérőjét egy év alatt akár egy méterrel is megnövelve. A gyomnövény generatív úton történő terjedése is jelentős lehet, szaporodását segíti a nagy számban megnevelt mag, amelynek száma egy növény esetében elérheti a negyvenezer darabot is. A magokon lévő repítőszőrök lehetővé teszik, hogy ezek igen nagy távolságra is eljussanak, ezért egy-egy gondozatlan földterület a körülötte el­helyezkedőket is könnyen elfertőzheti. 
A ma­­­­­­­­gok a talajban akár húsz évig is megőrzik csírázóképességüket, kedvező körülmények közé kerülve csíráznak és kelnek 
a talaj felső 0,5-1 cm-es rétegéből.

1. kép Acatfolt őszi árpában

Miből is fakad a mezei acat kártétele? Óriási gyökér- és zöldtömeget képez, ezért igen jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot von ki a talajból, nagy konkurenciát támasztva a kultúrnövény számára. Ez a nagy zöldtömeg egyúttal azt is jelenti, hogy bármelyik kultúrnövényt könnyen elnyomhatja. Az általa termelt al­­lelopatikus anyag pedig csírázás- és nö­­­­­­­­­­­­­vekedésgátló hatással rendelkezik. 
A gyom­­­­növényt mindenképpen komolyan kell vennünk, őszi búzában már négy­zet­méterenkénti 2-5 darab is 10-15%-os terméskiesést okozhat.

2. kép Mezei acat erős fertőzése, 
itt már biztos a terméskiesés

Apró szulák 
(Convolvulus arvensis)

Az apró szulák esetében is országszerte jól ismert növényről beszélhetünk, amely gyakoriság tekintetében alig marad el 
a mezei acattól, ugyanis az országos szántóföldi gyomfelvételezés alapján az őszi búza hatodik leggyakrabban előforduló gyomnövénye. Erre a szaporítógyökeres gyomra is igaz, hogy kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkezik, amelynek egy része akár 


2-3 méter mélyre is képes lehatolni a talajban, így minden körülmények között el tudja látni a zöld részeket vízzel és tápanyaggal. Ezek a föld alatti részek sok rügyet és járulékos rügyet tartalmaznak, amelyek meghatározó szerepet töltenek be az apró szulák terjedésében, talajmunkával feldarabolva ezeket kihajtanak, és újabb növény fejlődik belőlük. A gyomnövény magról történő terjedése kevésbé jelentős, mint a vegetatív részekkel történő. Viszonylag kevés magot nevel egy-egy növény, mintegy 300-500 darabot, igaz, ezek a „kemény héjú” magok akár tíz évnél is tovább csírázóképesek maradnak a talajban. Ez a csírázás gyakorlatilag a vegetációs időszakban bármikor megtörténhet, amikor a feltételek ehhez kedvezőek. Mivel a magok viszonylag nagy méretűek, ezért nagy mélységből, akár 10-15 cm-ről is képes a csíranövény a felszínre törni.

Az apró szulák kártétele részben abból fakad, hogy komoly konkurenciát jelent 
a kultúrnövény számára a vízért és tápanyagért folytatott versengésben. Azonban azzal, hogy hosszú szárával képes ráfonódni a kultúrnövényre, gátolja annak növekedését, illetve kalászos növényeknél az állományt „átszőve” (3. kép) előidézheti annak megdőlését, megnehezítve a betakarítást is.

3. kép Apró szulákkal átszőtt őszi búza

Nem kedvelik a mélyművelést.

Védekezés átfogó szemlélettel

Mindkét gyomnövényre igaz, hogy hatékonyan kizárólag komplex szemlélettel lehetséges védekezni ellenük. Mivel terjedésükben a föld alatti részek jelentős szerepet kapnak, kedvező számukra a sekély talajművelés, ellenben nem kedvelik a mélyművelést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes munkaművelet, amely a föld alatti részek feldarabolását okozza, elősegíti terjedésüket. A mélyművelés, így a mélyszántás viszont a tartalék tápanyagok felhasználására készteti ezeket a föld alatti részeket, így azok gyengülését, pusztulását okozza. A vegetációs időszak során, a gyomirtó állománykezelésekkor olyan, leginkább hormonhatású hatóanyagokat kell választani az ellenük való védekezéshez, amelyek hatása a föld alatti részekre is kiterjed. Mindkét gyomnövény ellen igen eredményesen lehet védekezni a tarló megfelelő ápolásával, a tarlókezelés elvégzésével. A tarlón végzett talajmunkákkal felaprítjuk, egyben kihajtásra serkentjük a gyomnövények föld alatti részeit, amelyeket glifozát hatóanyagú készítmények kijuttatásával jó hatékonysággal tudunk irtani. A tarlókezeléskor érdemes arra figyelni, hogy az általában száraz időszak miatt nehéz a gyomirtó hatóanyagot átjuttatni a nö­vény által védekezésként képzett vastag viaszrétegen, így célszerű felületaktív anyagokkal ezt a folyamatot erősíteni. 
A glifozát hatóanyag önmagában az apró szulák (4. kép) ellen még így sem lesz kellően hatékony, azonban egy egyszerű és olcsó hormontípusú hatóanyaggal (pl. 2,4 D, MCPA) kiegészítve a tankkeveréket már kellően eredményes lesz a védekezésünk.

4. kép Apró szulák a tarlón

Érdemes kiemelt figyelemmel kísérni ezt a két évelő gyomnövényt, ugyanis amikor már felszaporodtak egy területen, csak lényegesen magasabb költséggel és csak hosszú ideig tartó védekezéssel lehet csökkenteni az egyedszámukat.

Szerző: AgrárUnió