Régi-új ellenfél, a fehérpenész

A betegséget csak integrált szemlélettel lehetséges legyőzni

Bár az elmúlt évek időjárása hatására úgy érezhettük, nem tűnt el ez a sokak által jól ismert kórokozó. Az idei évjárat sajátosságai pedig ismét lehetővé tették fokozott fellépését és kártételét.

A fehérpenészes (Sclerotinia sclerotiorum) megbetegedés sok gazdálkodó számára ismerős lehet, ugyanis a szántóföldön napraforgóban, repcében, valamint szójában egyaránt képes a károkozásra. Az éghajlatunk átalakulásából adódó változások az időjárásunkban, az egyre melegebb, egyben egyre szárazabb évek a fellépését mérsékelték ugyan az utóbbi években, azonban elegendő volt egyetlen csapadékosabb nyár ahhoz, hogy ismételten nőjön a fertőzése miatt bekövetkező terméskiesés. Ezt mindenképpen figyelmeztetésként kell kezelnünk, így a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk a kórokozó elleni védekezésre!
De milyen okok vezettek az idei évi fokozott fellépéséhez? A tavaszi időjárásunk sajnos szokás szerint száraz volt, a lehullott csapadék mennyisége jelentősen elmaradt a sokéves átlagtól. A Me­dárd azonban változást hozott ebben, a június az ország jelentős részén, főként az ország keleti felében a megszokotthoz képest csapadékosabb volt, akár kétszeres csapadékmennyiséget is hozhatott. A július is hasonlóan esős volt, változás pusztán annyi történt, hogy az ország délnyugati és délkeleti részén hullott nagyobb mennyiségű csapadék. Mindeközben a hőmérséklet egyik említett hónapban sem volt különösebben magas, a júniusi középhőmérséklet csak kevéssel volt magasabb a sokéves átlagnál, míg a júliusi szinte teljesen megegyezett azzal. A fehérpenészes megbetegedés számára ezek a viszonyok kedvezőek, ezért is tapasztalhattuk fokozott megjelenését, helyenként napraforgóban akár 20-30%-os, szójában akár 10-15%-os fertőzést, repcében pedig akár egytonnás terméskiesést is okozva.

Évekig fertőzőképes a talajban

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben az évben leginkább a primer, talajból történő fertőzés volt jelen az állományokban. Ez mindegyik gazdanövényénél igaz volt, így a napraforgónál, a repcénél és a szójánál is. Ez a fertőzés a korábban talajba kerülő kitartóképletekből, a szkleróciumokból indul ki, amelyet a kórokozó nagy mennyiségben képez bármely gazdanövényének bármelyik megbetegített növényi részében, sőt esetenként egyes gyomnövényekben is. Ennek is köszönhető, hogy mára gyakorlatilag minden egyes művelt táblát fertőzöttként kell kezelnünk, több vagy kevesebb szklerócium mindegyikben megtalálható.

Ezek hosszú ideig, akár 6-8 éven át is megőrzik életképességüket a talajban, kedvező körülmények között micéliumokat bocsátanak ki, amelyek a fogékony gazdanövények gyökerén vagy száralapi részén keresztül fertőznek. Az ilyen növények szárán, a talajszinten olajos, barnás, vizenyős foltok alakulnak ki, amelyeken időnként vattaszerű, fehér gombafonalak tömege is megjelenik (1. kép).

1. kep sclerotinia napraforgo to NT

1. kép: A primer fertőzés tünetei a napraforgó száralapi részén

Mivel a fertőzés érinti a növény szállító edénynyalábjait is, látványosan meg­­­­­­­mutatkozó hervadásos tünetek (2. kép) jelennek meg.

2. kep szklerot inias napraforgo

2. kép: Primer fertőzés következtében lankadó, hervadó napraforgó

Sajnos a primer fertőzés a napraforgó bármely fenológiai állapotában bekövetkezhet, így szinte a teljes vegetációs időszakban számíthatunk megjelenésére. A kórokozó másodlagos (szekunder) módon is képes a növények megbetegítésére. A szkleróciumokból fej­lődő, a talajfelszínre törő szaporítóképletén aszkospórák képződnek, amelyek a légáramlatok segítségével a levélre vagy – napraforgó esetében – a tányérra jutva fertőzhetnek. Ezt a növényeken keletkezett sérülések, származzanak azok jégverésből, rovarkártételből vagy akár művelőeszköztől is, nagyban segítik. A sze­­­­kunder fertőzés tünetei, a napraforgónál maradva, szárközépi fertőzésként (3. kép) vagy tányérfertőzésként mutatkoznak meg.

3. kep 138

3. kép: Szárközépi fertőzés a napraforgószáron, benne a képződött fekete szkleró­ciumok

Az első esetében, amennyiben szárölelővé válik a tünet, szintén megmutatkoznak a hervadásos tünetek, de a szövetek roncsolódása miatt a szár akár el is törhet. A tányérfertőzés is vize­nyős, barnuló, rothadásos tüneteket vált ki, majd a tányér felhasadozik, széthullik (4. kép).

4. kep 297

4. kép: Fehérpenészes megbetegedés miatt széthulló napraforgótányér

Mindkét esetben nagyszámú szklerócium képződik, amelyek a talajra kerülve hosszú évekre biztosítják a kórokozó fennmaradását. A kórokozó korai fertőzése nyomán a növények akár már a virágzást megelőzően is elpusztulhatnak, de későbbi megbetegedésükkor is elmaradhat a tányérképzés és a virágzás, vagy csökkent értékű kaszatok fejlődnek, amelyek számunkra elvesznek, mert betakarításkor csökkent fajsúlyuk miatt visszakerülnek a talajra. A fertőzött növények tányérjaiban nagyon gyakran csak léha, üres kaszatok képződnek.

Fehérpenésznek kedvező körülmények

A fehérpenészes megbetegedés tehát jelen van a talajainkban, terjedésének, károkozásának mértéke leginkább a fennálló körülményektől függ, vannak tényezők, amelyek ezeket kifejezetten segítik. Melyek lehetnek ezek?

– A kórokozó gazdanövényeinek (napraforgó, repce, szója) túlságosan gyakori megjelenése a vetésforgóban, ami nem teszi lehetővé, hogy négy évig fogékony kultúra ne kerüljön a területre.

– A csapadékos, párás, nem túlságosan meleg időjárási körülmények. A sok csapadék, a magas páratartalom mind a primer, mind a szekunder fertőzés számára kedvező körülményeket teremt.

– A túlzottan sűrű tőállomány. A sűrű növényállományban kialakuló magas páratartalom elősegíti az aszkosprórákat termelő termőtest kialakulását, de árnyékolásával megakadályozza azt is, hogy az állományba besütő napfény ezeket a termőtesteket elpusztítsa.

– Az erős gyomosodás. Hatása megegyezik az előző pontban leírtakkal.

– A túlzott és egyoldalú nitrogén-mű­trágyázás. A túlzott nitrogénellátás a növényi szövetek fellazulásához ve­­zet, ami a zöld részeken keresztüli fer­­­­­tőzés veszélyét fokozza.

– A forgatás nélküli talajművelés. Ez a talajművelési mód elősegítheti a szkle­­­­róciumok számának felső talajrétegben történő feldúsulását. Ez nem kizárólag a primer fertőzés szempontjából lényeges, mivel a szekunder fertőzés alapjául szolgáló termőtest is csak abból a szkleróciumból képes felszínre törni, amelyik a talaj felső, maximum három centiméterében he­­lyezkedik el.

Hogyan védekezzünk?

A kórokozó elleni eredményes védekezés kizárólag integrált szemlélettel érhető el. Ennek része kell, hogy legyen a megfelelő vetésforgó kialakítása, az okszerű és harmonikus tápanyagellátás biztosítása, az optimális tőállomány megválasztása, hatékony gyomirtási technológia kialakítása, valamint a jól időzített fungicides kezelések elvégzése. A védekezési módok között helyet kell adni azoknak a mikrobiológiai készítményeknek, amelyek a talajban lévő szkleróciumok számának csökkentésével érdemben képesek mérsékelni a primer fertőzés mértékét. Fontos tudnunk, hogy erre más növényvédelmi eszköz gyakorlatilag nincs a kezünkben, így ezt a lehetőséget ki kell használnunk!

Ha a magas szinten gazdálkodó, nagy terméshozamokat elérő termelőket kérdezzük, azok egyöntetűen az integrált, komplex szemléletet emelik ki a fehérpenész elleni sikeres védekezésük kulcsmomentumaként, amiben az összes, fentiekben felsorolt elem helyet kap. Kizárólag ezzel a szemlélettel lehet sikeresen védekezni ez ellen a kórokozó ellen és megelőzni a fertőzése miatt az idei évben is bekövetkezett terméskiesést.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: fehérpenész

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom