Őszi kalászosok kétszikű gyomjai 2.

A nagyra növő fajok kísérik és elnyomják a haszonnövényeket

Kalászosaink őszi gyomnövényeiről szóló korábbi anyagunkban azokkal a fajokkal foglalkoztunk, amelyek egész tenyészidőszakuk alatt az állomány mélyén maradnak. Ezúttal következzenek azok az ősz vagy tél során kikelő gyomok, amelyek később a kalászok fölé nőve sokkal szembeötlőbbek.

A legjellemzőbb gyomnövények fontosságuk sorrendjében:

– ebszékfűfajok (Matricaria spp.), legfontosabb képviselője a kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum inodorum)

– ragadós galaj (Galium aparine)

– szarkalábfajok (Consolida spp.), képviselői: mezei szarkaláb (Consolida re­­galis), keleti szarkaláb (Consolida orientalis)

– pipacs (Papaver rhoeas)

Az őszi kalászosokban leggyakrabban megjelenő gyomnövény a kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum inodorum), amely a gyomfelvételezési adatok alapján az őszi búza legfontosabb gyomnövénye. Bár a borítottsági értékei az ötödik országos gyomfelvételezés adatai alapján csökkenést mutatnak, továbbra is az első helyet birtokolja a búza gyomnövényei között. Kalászosokban az őszi vagy a korai tavaszi időszakban kel, az ősszel kelő egyedek áttelelnek. Csírázása a talaj felső 1-2 cm-es rétegéből történik, erre már 5 °C-nál számítani lehet A számára ked­vező feltételek mellett nagyon nagy tö­megben képes megjelenni, együtt fejlő­dik a kalászosokkal, óriási tömegével jelentősen károsíthatja azokat. Magproduktuma óriási, egy növény harmincezernél is több magot képes kinevelni, amelyek a talajban 10-15 évig is csírázóképesek maradnak. Veszélyességi küszöbértéke 26 darab négyzetméterenként, ez a mennyiség már 5%-os terméskiesést is okozhat.

137

Ragadós galajjal beszőtt búzaállomány

A ragadós galaj (Galium aparine) az őszi kalászosok fontos gyomnövénye, amelynek borítottsági értékei ugyan csökkennek, de a gyomfelvételezési adatok alapján búzában még mindig az ötödik helyet foglalja el a gyomnövények sorában. Ősszel és tavasszal egyaránt csírázhat, ami már 4 °C-on megkezdődhet. Kelése jelentős mélységből is megtörténhet, akár 5-10 cm-ről is a felszínre tör. Kártétele részben abból adódik, hogy erőteljes gyökérzetével komoly konkurenciát jelent a kultúrnövény számára a vízért és tápanyagért folytatott versengésben, részben pedig abból, hogy hosszú szárá­val „beszövi” az állományt, elősegítve ez­­zel annak megdőlését, egyben nehezítve a betakarítását. Egy növény mintegy 300-1000 db magot képes hozni, amelyek 2-3 évig tartják meg csírázóképességüket a talajban. Veszélyességi küszöbértéke 0,5 darab négyzetéterenként, ilyen egyedszám már a termés 5%-os csökkenését is okozhatja. Az ellene való védekezés során figyelembe kell venni, hogy a hagyományos hormonhatású készítmények nem kellően hatékonyak, így olyan kombinációt kell választani, amelyben megtalálható a gyomnövénnyel szemben nagyon hatékony fluroxipir hatóanyag. A kora tavaszi időszakban alkalmazott gyomfésű a kis növényeket kitépi a talajból, így az egyedszáma jelentősen mérsékelhető.

112

Szarkalábak nagy egyedszámban az őszi búzában

Fontossági sorrendben a gyomnövények sorában a mezei szarkaláb (Consolida regalis) következik, amely a felvételezési adatok alapján a hetedik helyet foglalja el a búza gyomnövényeinek fontossági sorában, de említsük itt meg a keleti szarkalábat (Consolida orientalis) is, amely ugyanebben a listában a tizennyolcadik. Fontos, ősszel vagy tavasszal kelő, helyenként nagy tömegben megjelenő gabonagyomokról van szó, amelyek fejlődése végigkíséri a kalászos növényekét, folyamatos konkurenciát jelentve számukra a vízért és tápanyagért folytatott versengésben. Magproduktumuk nagy, akár több ezer is lehet növényenként. Mivel a nyári időszakban nem csíráznak, így a sok gyomnövény gyérítése esetében bevethető tarlókezelés ezek ellen a gyomnövények ellen nem hatásos, szerencsére azonban a gyomirtó hatóanyagokra érzékenyek.

003 2

Tőlevélrózsás állapotú pipacsok

A pipacs (Papaver rhoeas) az őszi kalászosok tipikus gyomnövénye, búzában a nyolcadik helyet foglalja el a fontossági sorrendben. Többnyire az őszi időszakban csírázik, csíranövényként vagy tőlevélró­­zsás állapotban telel át. Mivel a csírázáshoz állandó, hosszabb ideig fennálló talajnedvességet igényel, na­gyobb egyedszámban csapadékos őszökön je­­­­­lenik meg. Együtt fejlődik a kultúrnövénnyel, amelyet nagyobb egyedszámnál képes elnyomni. Nagyszámú magot képes megnevelni, ez akár a húszezer darabot is elérheti egy növény esetében. A magok hosszú ideig, akár tíz éven túl is elfekszenek a talajban, miközben megtartják csírázóképességüket. Veszélyességi küszöbértéke 22 darab négyzetméterenként, ami már elegendő ahhoz, hogy a betakarított termés mennyisége 5%-kal csökkenjen. Csapadékos nyarakon nagy tömegben csírázik a tarlókon, így azok kezelésével jelentősen mérsékelhető a talajban lévő gyommagkészlete. Állományból vegyszeres úton irtható, és a ta­­­­­­­vaszi időszakban használt gyomfésű je­­­­­lentős mértékben képes csökkenteni az egyedszámát.

004

Kaporlevelű ebszékfű

Őszi kalászosaink gyomnövényeinek tárgyalásakor mindenképpen meg kell említenünk az azokban megjelenő évelő kétszikű fajokat is. Sorozatunk következő részében ezekről esik majd szó.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: őszi kalászos, kétszikű gyomok, ragadós galaj, pipacs, szarkaláb, kaporlevelű ebszékfű

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom