Kalászosaink tavaszi rovarkártevői

A szántóföldi növénytermesztésben a rovarok által jelentett kártételi veszély állandó, azonban míg egyes növénykultúrákat erősebben, addig másokat kevésbé érint. A kalászos gabonák ugyan az utóbbi csoportba tartoznak, de ez nem azt jelenti, hogy ne szenvednének el évről évre állati kártevők által okozott károkat.

Mind a lombozatot, mind a termést érő kártétel kellemetlen következménnyel járhat, csökkentve a betakarított termés mennyiségét és minőségét is, így megéri védekezni a szívogató vagy rágásukkal kárt okozó rovarokkal szemben.

A lombozatot érintő kártétel

Az áttelelő gabonaállományok lombozata a tél során is szenvedhet el rovarok által okozott kátételt. Ennek okozója a gabonafutrinka lárvája, amely enyhe téli időjárás esetén folyamatosan táplálkozik. Maga a kártétel már az ősz során kezdetét veszi, majd a téli időszakban tovább folytatódik, így tavaszra jelentős levélveszteséget (1. kép), sőt tőpusztulást is okozhat az érintett állományokban. A táblák belsejében jelentkező vagy a táblaszomszéd felől terjedő, ritkuló, csupasszá váló foltok miatt már az idei tavaszon is szükség volt egyes területeken a védekezésre, amellyel a futrinkalárva további kártételét igyekeztek megakadályozni az érintett gazdálkodók.

1. kép: Gabonafutrinka lárvájának súlyos kártétele

Míg a gabonafutrinka lárvája tekinthető a legkorábbi kártevőnek, a leggyakoribbnak biztosan a vetésfehérítő, azaz a vörösnyakú árpabogár lárvája és kifejlett egyedei (2. kép).

2. kép: Vörösnyakú árpabogár kifejlett egyede

Ezért is vehetjük biztosra, hogy a kalászos gabonákban elvégzett rovarölő szeres permetezések meghatározó részaránya is ez ellen a kártevő ellen irányul. Maga a károkozás a lombozat pusztulásán, az asszimiláló felület csökkenésén alapul, ami egy szint felett már kihat a növény életfolyamataira és termésképzésére. Bár az állományokba betelepülő kifejlett egyedek is hámozgatják a zöld részeket, főként a leveleket, azonban a tömegesen megjelenő lárvák okozzák a legnagyobb gondot, mert nagy egyedszám esetén egyik napról a másikra képesek jelentős lombfelület elpusztítására. A gabonatáblákon megjelenő tipikus tünet, a növények foltszerűen mutatkozó kifehéredése a kártevő táplálkozásának sajátosságaiból fakad. Ugyanis nem rágja át teljesen a levéllemezt, és az így megmaradó, világos, sőt később száradása miatt fehérré váló, hártyaszerű epidermisz lesz az, ami már messziről is jól látható (3. kép). Az eredményes védekezéshez érdemes figyelemmel kísérni a kártevő táblára történő betelepedését, és már a tojásrakás előtt elvégezni a kifejlett egyedek gyérítését, különösen akkor, ha erre alkalmat adnak a gombabetegségekkel szemben egyébként is elvégzett beavatkozások.

3. kép: Vetésfehérítő lárvák és súlyos károkozásuk

A kalászos gabonák legnagyobb figyelmet érdemlő tavaszi kártevője a vörösnyakú árpabogár, azaz a vetésfehérítő.

A kalászokat és búzaszemeket érintő kártétel

A kalászokat és a gabonaszemeket ért kártételért leggyakrabban a gabonapoloskák felelnek. Ezeknek több fajuk is károsíthat, a legtöbbször a mór- (4. kép) és osztrák poloska, valamint a közönséges szipolypoloska egyedeit találhatjuk meg a kalászokon.

4. kép: Mórpoloska a kalászon

A kártétel már a fejlődő kalászokat is érheti, amelyeket a kártevők táplálkozásuk során megszúrnak. A kalászorsót ért szúrás feletti rész gyakran elhal, szemeket nem nevel, kialakul a zászlós kalász tipikus tünete (5. kép).

5. kép: Tipikus poloskakártételi tünet a zászlós kalász

Ez a kártevők egyedszámától függően négyzetméterenként akár több kalászon is mutatkozhat, azonban egyes évjáratokban – mint amilyen az előző is volt – akár táblaszinten is találhatunk hasonló tüneteket. Felmerül ilyenkor a kérdés: lehetséges, hogy ilyen nagy károkozásra lennének képesek a gabonapoloskák? Nem, szerencsére ez nem vagy csak nagyon ritkán fordulhat elő! Az ilyen, táblaszinten mutatkozó, a kalászok felső harmadán, felén mutatkozó kivilágosodás és elhalás elsősorban súlyos csapadékhiány esetén alakulhat ki.

A gabonapoloskák kártétele magát a búzaszemet is érintheti, a kialakuló tünetek attól függően jelennek meg, hogy milyen állapotában érte azt a poloskaszúrás. Amennyiben az a tejes érés állapotában történik meg, a szem aszott és töpörödött marad, nem fejlődik ki. Ha a szúrás a viaszérés állapotában éri a szemet, akkor az kifejlődik, a szúrás helyén apró, sötét pont látszik majd, amelyet egy világos udvar vesz körül (6. kép).

6. kép: Kivilágosodó folt, rajta apró, sötét szúrásnyom, ez jellemzi a poloskaszúrt szemet

Amennyiben az ilyen, poloskaszúrt gabonaszemek aránya meghaladja a termésben az 5-6%-ot, annak malomipari felhasználása megnehezül, az ilyen tételből készülő tészta elveszíti rugalmasságát és szétterül. Ez a kártétel során a szembe kerülő emésztőenzimek hatására következik be. Éppen ezért a magyar szabvány szerint egyik malmi minőségi kategóriában sem haladhatja meg a poloskaszúrt szemek aránya a 4%-ot, de a javító minőségű búzában egyáltalán nem is fordulhatnak elő.

A gabonapoloskák kártétele ugyan nem szembetűnő, de a termés minőségére gyakorolt káros hatásuk miatt fertőzésük mértékét rendszeresen ellenőrizni kell a búzaállományokban.

Elsősorban az érőfélben lévő búzaszemeket érintő kártétellel jelentkeznek a gabonaszipolyok. Hazánkban több fajuk is károsíthat, de a leggyakrabban a széles és az osztrák szipoly egyedeit találhatjuk meg a búzaállományokban. Ezek a nagyméretű bogarak a melegebb és naposabb órákat a kalászokon töltik (7. kép),

7. kép: Gabonaszipolyok

ahol többnyire jellegzetes módon, fejjel a föld felé táplálkoznak. Kártételük részben a szemek megrágásán (8. kép), részben pedig azon alapul, hogy az általuk ejtett sebzések kaput nyithatnak egyes gombabetegségek fertőzésének. Így ha a kombájn vagy a szárítóüzemi tisztítóberendezés nem távolítja el azokat, szennyezik a tételt, egyben kedvező körülmények között lehetőséget teremtenek a betárolt gabona gócszerű megbetegedésére.

8. kép: Szipolykártétel, borzas kalász a megrágott szemekkel

Szerencsére olyan mértékű kártétel, amely eléri a gazdasági kár szintjét, ritkán alakul ki, a gabonaszipolyok károsítása gyakran pusztán a táblaszegélyekre korlátozódik.

A gabonaszipolyokhoz hasonló kártétel, az érőfélben lévő gabonaszemek megrágása fűződik a gabonafutrinka kifejlett egyedeihez. Ezek a nagy, fekete bogarak a kalászon a tejes, valamint a viaszérés állapotában lévő szemekkel táplálkoznak (9. kép).

9. kép: Táplálkozó gabonafutrinka a búzakalászon

Kártételükkel egyszerre okoznak közvetlen mennyiségi, valamint a szemek kórokozókkal történő fertőződése miatt közvetett, minőségi kárt. A gabonafutrinka hosszú idő óta kikerült a gabonatermesztők látóköréből, ugyanis a rendelkezésükre álló növényvédelmi megoldások már a vetőmag csávázásakor biztos védelmet adtak korai kártételével és felszaporodásával szemben. Ezek a lehetőségek azonban megszűntek, a jelenleg alkalmazható megoldások hatékonysága lényegesen mérsékeltebb, így hosszabb távon valós veszélyt jelenthet e kártevő nagyobb számban történő megjelenése.

Kalászosaink kártevőinek felsorolásából nem maradhatnak ki a levéltetvek és a különböző kabócafajok sem. Ezek közvetlen, tavaszi kártétele azonban ritkán érdemes említésre, ellenben közvetett kártételük, a gabonavírusok terjesztése már sokkal inkább szót érdemel. Ez azonban kizárólag az őszi időszakban, a fiatal növényállományban jelent veszélyt, így ilyen típusú károsításuk részletekbe menő tárgyalására akkor lesz érdemes visszatérni.

Kalászos gabonáink összességében inkább tekinthetők a gombák, mintsem az állati kártevők által veszélyeztetett kultúráknak. Azonban ez nem azt jelenti, hogy gabonatermesztőként ne kelljen figyelnünk a fentiekben említett kártevőkre, mert kártételük miatt érhet bennünket kellemetlen meglepetés!

Visszatekintés – A kalászos gabonák termesztésének kihívásai 2022-ben

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió