Visszatekintés – A kalászos gabonák termesztésének kihívásai 2022-ben

A 2022-ben betakarított, 2021 őszén vetett kalászosoknál a problémák korán, már röviddel a vetést követően kezdtek megmutatkozni. A már régóta tartó csapadékhiánytól száraz talajokra nem vagy csak későn érkezett az őszi esőkből, ezért az ország számos pontján láthattunk kései keléseket. De a vízhiány megmutatkozott a helyi jellegű csapadékhullás miatt korábban kelő állományokon is, azok fejlődése is lelassult, általános volt a bokrosodásukban a megszokottól elmaradó növények látványa (1. kép), ami egészen a tavaszi időszakig elkísért minket.

1. kép: Ritka, fejlődésében elmaradt gabonavetés január végén

A megelőző évjárat extrém vízhiánya a kalászos gabonákban is terméskieséshez vezetett.

A bajok folytatódtak tavasszal

Sajnos a kissé csapadékos decembert követően a tél további részében, majd március során is elmaradtak a talajokat feltöltő esők, ezért már nagyon korán jelentős vízhiány alakult ki a szántóföldeken. Részben ennek is volt a következménye az árpatáblák helyenként rendkívüli mértékű sárgulása (2. kép), ami a tápanyagfelvételi zavarok miatt érhetett el ilyen, a megszokotnál nagyobb mértéket.

2. kép: Sárguló árpatábla, egy jellemző kép tavalyról

A búza- és árpaállományokra egyaránt igaz volt, hogy a növények bokrosodása sok helyen végzetes károsodást szenvedett el, számtalan esetben volt megfigyelhető a képződő sarjhajtások elhalása (3. kép).

3. kép: Elhalt sarjhajtások csökkentették a kalászszámot

Bár ennek természetes eredetű élettani okai is lehetnek, ebben az esetben főként a víz- és tápanyagfelvételi zavarok hatásának voltak betudhatók. Ennek következményeképpen az egész tenyészidőszak alatt ritka állományokat láthattunk, amelyeknél még a kikalászolást követően is „beláthattunk” a sorokba (4. kép).

4. kép: A ritka állományoknál még a kikalászolás után is „beláthattunk” a sorokba

A vízhiány miatt már a tavaszi időszakban megkezdődött a növények alulról induló száradása, tömeges levélvesztésre is láthattunk példát. A folytatás a későbbiekben sem alakult szerencsésen, a képződő kalászokon már korán megmutatkoztak az elhalás jelei, a kalászvégek kivilágosodtak (5. kép), az érintett részeken szemek nem képződtek.

5. kép: Elhalt kalászvégekkel sok búzatáblán találkozhattunk

Ezek a tünetek közel általánosnak voltak tekinthetők, néhol csak kisebb talajfoltokon alakultak ki, azonban akár táblaszinten is találkozhattunk a jelenséggel (6. kép). A csapadékhiány következtében kialakuló hatások országosan vagy akár táblaszinten is jelentős szórást mutattak, egységes képről nem beszélhetünk.

6. kép: A kalászelhalás gyakran táblaszinten is bekövetkezett

A meleg és száraz időjárási körülmények végül oda vezettek, hogy gyors, mondhatni kényszerérés indult meg a gabonatáblákon, ezért már május közepén szőkülő árpatáblákkal találkozhattunk (7. kép). Mindez a betakarítás lényegesen korábbi megkezdését tette szükségessé.

7. kép: A talajfoltokon nagyon korán kényszerérésbe mentek a növények

Gombabetegségek

Ahogyan az a száraz évjáratokban lenni szokott, a kalászosokat megbetegítő gombabetegségek tavaly kevés problémát okoztak. A kora tavaszi időszakban ugyan találkozhattunk a búzaállományokban a gabonalisztharmat és helyenként a szeptóriás levélfoltosság tüneteivel, árpaállományokban pedig a gabonalisztharmat és a levélfoltbetegségek által megbetegített levelekkel, azonban azok felszaporodása, így kártétele a száraz viszonyok miatt ezúttal elmaradt. Hasonló helyzetet tapasztalhattunk a kalászfuzáriózis esetében is, a szó szoros értelmében egy-egy beteg kalásszal találkozhattunk csupán.

Kártevők a gabonatáblákon

Gyakori tapasztalat, hogy ha egy évjáratban száraz körülmények uralkodnak, felerősödik a rovarkártétel mértéke. Ez a tavalyi évben nem vagy csak részben igazolódott be. A kalászos gabonák leggyakoribb kártevője, amely ellen a rovarölő szeres védekezések legtöbbje irányul, a „vetésfehérítő”, a vörösnyakú árpabogár. Az extrém szárazság a jelek szerint hatással volt e kártevő egyedszámára is, ami főként a lárvák esetében volt megfigyelhető. Bár országos viszonylatban talán nem lehet beszélni kártételének elmaradásáról, az aszály által leginkább sújtott termőtájakon a megszokotthoz képest lényegesen kisebb mértékű volt.

A vetésfehérítő szórványos megjelenésén túl azonban más rovarkártevők nagyobb egyedszámban jelenhettek meg elsősorban a búzatáblákon, de jelentősebb kártételük végül nem alakult ki. E kártevők egyike a gabonaszipoly (8. kép), amellyel a korábbi egy-két évhez viszonyítva mintha nagyobb egyedszámban találkozhattunk volna, így az általuk károsított szemek száma is magasabb volt.

8. kép: Gabonaszipolyok a felszáradóban lévő búzaállományban

Ugyanez elmondható a gabonapoloskákról is, nagyobb számban lehetett látni a táblákon a mórpoloska, valamint a közönséges szipolypoloska egyedeiből. A szárazság miatt elhalt kalászvégek tömegében azonban nehéz volt megtalálni a kártételük nyomán kialakuló „zászlós” kalászokat, így az általuk okozott kár mértékét nehéz megítélni. Az azonban tudható, hogy nem a poloskaszúrt szemek magas aránya volt a legnagyobb probléma a tavalyi év búzatermesztésében.

Ezeken túl a vízhiányos állapotok közepette olyan rovarkártételre is sor került, amit inkább csak az érdekessége miatt érdemes megmutatni, azonban jól jelzi, hogy a változóban lévő környezeti viszonyok milyen váratlan helyzetek elé állíthatják a gazdálkodókat. Ez a meglepő károsítás a kikalászolt árpatáblán megmutatkozó, megsemmisítő mértékű bundásbogár-kártétel (9. kép), amire valóban nem sok példa adódik.

9. kép: Bundásbogarak meglepő kártétele az árpaállományban

Gyomnövények, gyomosodás

A gyomnövények okozta problémák a gabonatermesztés esetén is állandó kísérői a gazdálkodásnak. Az elmúlt évjárat környezeti hatásai azonban ezen a területen is megmutatkoztak, a megszokotthoz képest kevesebb felgyomosodott gabonatáblát láthattunk. Az ősszel és télen kelő, áttelelő egy- és kétszikű gyomnövények természetesen jelen voltak az állományokban, azonban többnyire ezek száma sem érte el a jobb csapadékellátottságú évek szintjét. A melegkedvelő tavaszi gyomnövények a száraz körülmények között kevésbé találták meg a csírázásukhoz szükséges feltételeket, így annak ellenére sem jelentek meg tömegesen, hogy a ritka gabonaállományokban kevésbé érvényesült a kultúrnövény gyomelnyomó hatása. Ugyancsak a vízhiányos állapotok miatt a gyomnövények a gabonák gyengébb bokrosodását, a kevésbé zárt állományok előnyét sem tudták kihasználni, ezért a tavaszi gyomirtást követően már nem érkezett újabb gyomkelési hullám, ami kései gyomosodást okozhatott volna.

Nem volt egyszerű éve a gabonatermesztésnek a tavalyi, azonban a termesztéssel kapcsolatos nehézségeket nem a növényvédelmi problémák okozták, hanem az évtizedek óta nem tapasztalt mértékben fellépő vízhiány. Az elmúlt év, 2022 őszén jelentősen nagyobb területen került földbe őszi búza és árpa, remélhetőleg ezen a megnövekedett vetésterületen könnyebb dolga lesz majd a gazdálkodóknak és sikeresebb évet zárhatnak majd. Az állományok által jelenleg mutatott kép, valamint az eddig lehullott téli csapadék mennyisége ad okot némi bizakodásra.

Két ellentétes félidő a kalászosokban 2022-ben

A tavalyi év első felében az aszály miatt a kalászos növények kórokozói nem jelentettek különös izgalmat. A lisztharmat kisebb-közepes intenzitással kora tavasztól előfordult, a vegetáció vége felé jövő esők hatására pedig néhány helyen megjelent a vörösrozsda és itt-ott a kalászfuzáriózis. Ilyen alacsony fertőzési nyomásnál a betegségek visszaszorítása szinte egyik gombaölő szernek sem okozott gondot. Azonban a precízen végrehajtott kísérletekben az élettani hatással bíró készítmények megmutatták termésnövelő hatásukat. Ezek a strobilurin- és a karboxamid- (SDHI) tartalmú fungicidek, amelyek közül a piraklostrobinnak rendkívül markáns az élettani hatása. Emiatt a Revycare^® gyenge fertőzés mellett is a hagyományos azolkészítményeknél magasabb termést adott. A Priaxor^® pedig a piraklostrobinon felül Xemium^®-ot, egy karboxamid hatóanyagot is tartalmaz, így kettős élettani hatással bír. Ezért a hasonló, magas szintű gombaölő hatással rendelkező versenytárs készítménynél nagyobb termést tudtunk mérni a tavalyi kísérleteinkben.

A 2022-es év első felével szemben a tavalyi ősz és az idei esztendő egészen másként indul. A csapadékos, meleg őszi időjárásnak és a jól fejlett állományoknak köszönhetően az őszi árpában és a korai vetésű őszi búzában megjelentek a betegségek: lisztharmat, hálózatos levélfoltosság, különböző rozsdafélék. Aki Systiva^® csávázószert használt, nyugodt lehetett, hiszen a betegségeket a kártételi küszöb alatt tartotta. Elsősorban az időjárástól függ, hogy mit hoz a tavasz. De az eddigi évektől eltérően az áttelelt kórokozók tömege nagyobb, a talajok felső 50 cm-es része jelenleg vízzel telített, így várhatóan átlagos hőmérséklet és átlagos vagy akár annál kissé kevesebb csapadék esetén számítanunk kell az erősebb kora tavaszi fertőzési nyomásra.

A kalászfuzáriózis megelőzése segíti az élelmiszerbiztonság javítását

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió