Visszatekintés – A kukoricatermesztés kihívásai 2022-ben

Az elmúlt évjárat egyik meghatározó jellegzetessége volt, hogy a kukorica tenyészidőszakában lehullott csapadékösszeg tekintetében jelentős különbségek alakultak ki az egyes termőtájak között. Míg az alföldi térségben említésre méltó csapadékhullásról akár hónapokig sem beszélhettünk, addig a Dunától nyugatra a helyzet jobban alakult, a vízhiány és így annak káros hatása mérsékeltebb volt.

Azonban egységes képről még az Alföld kukoricatermő területein sem beszélhetünk. Öntözetlen termesztési körülmények között akár táblaszinten is jelentős különbségek alakultak ki, amelyek alapja egyebek között lehetett a vetett fajta, az alkalmazott talajművelési rendszer, de akár az is, hogy mely területre érkezett a szomszédainál csak kicsivel több csapadék. A különbségek leginkább a tenyészidőszak elején voltak szembetűnőek, a későbbiekben kibontakozó súlyos aszály ezeket összemosta.

Már júniusban súlyos volt a helyzet

A vízhiányos tünetek nagyon korán, május végén, június legelején megjelentek, a furulyázó kukoricaállományok már ekkor mutatták a bajt. A csapadékhiány a későbbiekben fokozódott, ami július végére, augusztus elejére már teljesen száraz, „hegyéig felsült” állományokat eredményezett (1. kép).

1. kép Súlyos vízhiány miatt megsemmisült kukoricaállomány

Ezeken a területeken a csőképzés teljes mértékben elmaradt, a csődifferenciálódáskor létrejövő csőkezdeményeket a növények nem nevelték ki. A szárat felhasítva ezeket megtalálhattuk ugyan, de az idő előrehaladtával elhaltak (2. kép).

2. kép A felsült állományokban a csőkezdemények elhaltak

A száraz évjáratokban mindig kérdés, hogyan alakul a kukorica terméskötődése, annak folyamatát milyen mértékben befolyásolják a környezeti viszonyok. Ez az elmúlt évben sajnos még azokon a területeken is problémás lehetett, amelyeket nem ért súlyos aszálykár. A magas léghőmérséklet és UV-sugárzás együttesen az alacsony légköri páratartalommal számtalan, csak félig-meddig bekötött kukoricacsövet eredményezett (3. kép).

3. kép Terméskötődési gondok a kukoricacsövön

A 2022-es évjárat nem a növényvédelmi problémákról, hanem a súlyos vízhiányról és annak következményeiről szólt a kukoricatáblákon.

Kártevők és kártételük

A csapadékszegény évjárat a kukoricában tapasztalt rovarkártétel alakulását is befolyásolta. A száraz területeken a talajlakó kártevők kártétele minimális volt, vagy el is maradt. A talaj felső száraz rétege nem kedvezett a drótférgek kártételének, azok többnyire mélyen a gyökérzóna alatt maradtak, így még azokon a területeken is csak elvétve találkozhattunk kártételükkel, amelyek nem részesültek talajfertőtlenítésben. Hasonlóan alakult az ország keleti részén a kukoricabogár lárvakártétele is, hattyúnyakas növényekkel vagy kidőlt állományokkal nem lehetett találkozni, a száraz talajok e kártevő lárvájának fejlődését is befolyásolhatták.

A fiatalkori kártevők már több problémát okoztak, a „barkó járta” területeken a barkók, főként a kukoricabarkó, a néhány leveles állományokban jelentős levélfelület-vesztést okozhattak (4. kép). E kártevőhöz helyenként a földibolhák is csatlakoztak, akár még a nagyobb állományokban is okozhattak levélszáradást az alsó levélemeleteken.

4. kép Barkó rágta fiatal kukoricanövény

A virágzás időszakában, valamint azt megelőzően a kukoricabogarak kifejlett egyedeivel, helyenként akár tömeges jelenlétével is találkozhattunk. Az ekkorra már száradó öntözetlen állományokból nagy számban települtek be a szomszédos öntözött területekre, ahol a bibeszálak, a portokok rágásával, valamint a levéllemez hámozgatásával okoztak problémát. Az évjárat egyik jellegzetessége volt, hogy a kukoricában mindig jelen levő mezei kabócák ezúttal óriási tömegben voltak megfigyelhetők a táblákon a vízhiány miatt fellépő táplálékhiány következtében. Ez a zölden maradó, főként öntözött állományokban volt látható, ahol a leveleken tömegével találhattuk meg táplálkozásuk nyomait (5. kép), az apró, fakó, gyakran összeolvadó világos foltokat a lombozaton.

5. kép Tömeges kabócakártételt mutató növények

A molykártevők esetében az évjárat jellegzetességének megfelelően a párásabb, nedvesebb körülményeket igénylő kukoricamoly mérsékeltebb, a száraz és meleg körülményeket kedvelő gyapottok-bagolylepke (6. kép) súlyosabb kártételével szembesülhettünk. Ez utóbbi természetesen csupán azokon a területeken jelentkezett, ahol a kártevő csövet és fejlődő szemeket talált, amelyek a lárva fejlődéséhez elengedhetetlenek. Kártételének meg is lett a következménye, a közvetlen károkozás mellett a gombás csőfertőzések tömeges kialakulásának formájában.

6. kép Gyapottok-bagolylepke lárvája és kártétele a kukoricacsövön

A szemekben felhalmozódó veszélyes mikotoxinok megnehezítették az amúgy is kevés termés értékesítését és felhasználását.

Csőfertőzés és toxintermelés

Az extrém száraz időjárási körülmények dacára a csöveket képző állományokban tömegesen találhattunk fertőzött, különböző színű gombafonalakkal borított kukoricacsöveket (7. kép).

7. kép Fuzáriumos és aszpergilluszos fertőzést egyaránt mutató kukoricacső

A szürkés-fehéres-rózsaszínes penészgyep arról árulkodott, hogy sajnos van olyan fuzáriumfaj, amely a fertőzéséhez nem igényel nedves és hűvös körülményeket, és még a tavalyi viszonyok között is betegített. Vannak azonban olyan csőfertőző gombafajok is, amely kifejezetten a forró, hőségnapokkal tarkított időjárási körülményeket kedvelik. Ezek az aszpergilluszfajok közül kerülnek ki, amelyek tüneteit, az olívazöld vagy éppen fekete penészgyepet tömegesen találhattuk meg a csöveken. E fajok fertőzését segítik ugyan a rovarkártétel nyomán kialakult sebzések, azonban nem kizárólag ilyen módon betegítenek, ezért olyan csöveken is megtalálhattuk őket, amelyeken rovarrágásnak nem volt nyoma. Sajnos ezek a gombás fertőzések káros toxinfelhalmozódáshoz is vezettek, különösen az aszpergilluszfajok által termelt aflatoxin okozott problémát, számos helyen jelent meg a tejben a fertőzött tételek takarmányozását követően.

Nem volt könnyű a szántóföldi növénytermesztésnek a 2022-es esztendő, a kukoricatermesztés pedig különösen megszenvedte. Csak reménykedni lehet abban, hogy az idei évjárat másképpen alakul majd.

Gyomosodás és vadkár

A kukoricatermesztésben meghatározó a gyomosodás és a gyomirtás kérdése, mivel ez a legnagyobb költséget jelentő növényvédelmi beavatkozás, aminek sikeressége vagy sikertelensége közvetlenül hat a termés mennyiségére. Az előző évben a tavaszi csapadékhullásnak és a gyorsan melegedő talajoknak köszönhetően helyenként eleinte tömeges gyomkelést láthattunk, azonban végül a csapadékmentes viszonyok a kultúrnövényhez hasonlóan sanyargatták a gyomnövényeket is, így azok borítása elmaradt a szokásostól.

A kukoricában előforduló vadkár éppen ellenkezően alakult, a táplálékforrások beszűkülésével a szokásosnál is több vad táplálkozott és okozott kárt a kukoricatáblákon, aminek mértéke termőtájtól és a terület konkrét elhelyezkedésétől függően akár jelentős is lehetett (8. kép).

8. kép Vadkár a tejes érésben lévő kukoricacsövön

A siló- és szemeskukorica-termesztés vizsgálata

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió