Van jövője a kukoricának Magyarországon

Kár temetni a kukoricát, mert az a legjobb cirok – ezzel a szellemes szóképpel illusztrálta lapunknak a kukorica takarmányozásban betöltött jelentőségét dr. Szieberth Dénes, a Magyar Kukorica Klub elnöke.

Mint emlékezetes – hogyan is tudnánk feledni –, a tavalyi, extrém aszályos időjárás számos helyen teljesen tönkretette a tengerit. Az elnök ugyanakkor úgy véli: ahol a kukorica viszonylag jól terem, ott igenis azt kell termelni, mert a nemzetgazdaságnak, az állattenyésztő ágazatnak szüksége van a növényre. Bármilyen nagyarányú technológiai átállás jelentős ráfordítással járna, ami csak valóban tartós változás esetén térülhet meg. A kukoricatermesztés fejlesztésében pedig még jelentős tartalékok vannak, amelyek kiaknázásához elegendő a tudás fejlesztése és a fegyelem javítása. A vélemény létjogosultságát a Magyar Kukorica Klub sokéves tapasztalatai és az általa immár 14. alkalommal megrendezett kukorica-termésversenyen elért eredmények is igazolják.

Nem a 2022. évi eredményekből kell kiindulni

Dr. Szieberth Dénes, a Magyar Kukorica Klub elnöke

Dr. Szieberth Dénes a versenyről elmondta: akár a tavalyi év csapadékmennyiségét, akár a hőmérséklet alakulását vesszük figyelembe, az időjárás nem sok esélyt adott a kukoricának az életben maradásra. Nem véletlen hát, hogy a kukorica-termésverseny is az eddigi legkisebb bejelentett s a legnagyobb arányú kiesett parcellaszám mellett zajlott. A Top 20 kisparcellás hibridkukorica-fajtakísérletek kísérleti helyeit ért károsodások annyira jelentősek lettek, hogy az elvetett 34 kísérletből 11-et ki kellett hagyni az értékelésből, részben megsemmisülés, részben a statisztikai értékelés által jelzett alkalmatlanság következtében.

Az elnök beszélt arról is, hogy idén csak a Nyugat-Dunántúlon takaríthattak be a gazdák az átlagot megközelítő vagy azt meghaladó termést, ami okot adhatott a pénzügyi elégedettségre. Ezzel együtt úgy véli: a 2022. év rossz tapasztalatából hiba lenne kiindulni – volt ilyen már máskor is. Most pedig a csapadékos ősz, illetve tél ad reményt és okot a bizakodásra a kukoricatermesztőknek.

A hibridválasztás lehet a megoldás

„A kukorica életében tíz évből általában egy-kettő a tavalyihoz hasonló katasztrofális, három-négy év jónak mondható, három pedig átlag körüli, ez utóbbiak azonban a támogatásoknak köszönhetően még jövedelmezők, azaz a termelés hosszabb időtávot tekintve rentábilis – bocsátotta előre dr. Szieberth Dénes. – Természetesen a bevételt mindig erősen meghatározzák a világpiaci árak. A termelési mutatókat tekintve tehát leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a tízéves ciklus szűken/tágan fele jó jövedelmet hoz, míg a másik fele bizony nem. Ami pedig a piacot, a kukorica értékesíthetőségét illeti, már nincs annyira okunk a bizakodásra, ha nem növeljük a termelékenységet. Már eddig is nagy volt a konkurencia – lásd Ukrajna és Románia –, mert ők ugyanazokra a külső piacokra szállítanak, mint mi, csak éppen lényegesen olcsóbban, mert a tengeri szállítás kevesebbe kerül. Van még egy probléma, ami meghatározza a hazai kukorica eladhatóságát, ez pedig hazánk »kevert« éghajlati sajátosságaiból fakad: nincs olyan év, amikor valamelyik toxin ne jelenne meg a terményben. A toxinszennyezettséget okozó gombák egy része a csapadékos, más része a száraz, forró klímát kedveli. Mindezekkel együtt én mégsem nyúlnék az ásóért és nem temetném a kukoricát, mert ezen a területen azért vannak lehetőségeink. A szegedi Gabonakutatóval folytatott vizsgálataink tapasztalatai alapján bátran állíthatjuk, hogy a szennyezettségi szintet terméskompromisszum nélkül csökkenthetjük megfelelő hibridválasztással. A hibridekben rejlő lehetőségekre szeretnék rámutatni a termésnövelés területén is. A fajtakísérletekben a legjobb és legrosszabb körülmények közé kalibrált hibridek termésmennyisége között egyaránt három-négy tonnányi különbség van. Az átlaghoz viszonyítva ez legalább másfél tonna eltérést jelent, amit úgy realizálhatunk, ha adott körülmények közé a legmegfelelőbb hibridet választjuk. És ez a különbség igaz rossz termés esetén is: tehát ha az átlagtermés egyébként hektáronként három tonna lenne, akkor ha jól választottam fajtát, nekem alsó hangon teremhet négy tonna. Az elmúlt őszi száznegyvenezer forintos tonnánkénti felvásárlási árral kalkulálva ez több mint 550 ezer forint hektáronként, aminek – levonva a költségeket – körülbelül a fele ott marad a zsebemben! Olyan hibrideket kell tehát termelni, amelyeknek jó – és ismert! – az alkalmazkodóképességük, mert ezek a kiváló és az extenzív körülmények között is jól teljesítenek. Ha mindehhez hozzávesszük a precíziós technológia előnyeit, akkor igenis, van jövője a kukoricának!”

„Nem nyúlnék az ásóért és nem temetném a kukoricát. Olyan hibrideket kell termelni, amelyeknek jó – és ismert! – az alkalmazkodóképességük.”

Dr. Szieberth Dénes jelezte: nagy probléma, hogy a termelők (jórészt önhibájukon kívül) nincsenek tisztában a fajták tulajdonságaival. Fő információforrásuk a kereskedő, s ez részben kevés, részben egyoldalú. Ráadásul a források közötti átjárás is korlátozott, a forgalomban kapható hibrideknek csak töredékét érinti. A részletes fajtaismeret hiányában a technológia sem tervezhető, s ez megakadályozza a precíziós technológiáktól várt előnyök érvényesülését.

„Azt gondolom, ezeket az ismereteket meg kellene szerezni, mert akkor sokkal több boldog kukoricatermelő lenne az országban – fogalmazott. – Másrészt figyelni kellene a jelekre, amiket az adott terület küld nekünk: ha tudjuk, hogy ott – akár egy táblán belül – egy nagyobb eső hatására vagy az augusztusi hőségben minden évben »meghal« a kukorica, akkor ne ragaszkodjunk hozzá, oda ne vessünk kukoricát. (S nagy valószínűséggel semmi mást sem érdemes…) Ott legyen erdő, tó, legelő, vagy bármi, ami nem a rombolásról, hanem a talaj és általában a természetes környezet védelméről szól!”

„A technológiai ismereteket meg kellene szerezni, mert akkor sokkal több boldog kukoricatermelő lenne az országban.”

Versenygyőztes technológia – az eredmény 14,8 t/ha

Az idei versenyt – immár másodszor – a nagykanizsai Ács Norbert nyerte meg. Az első helyezett megosztotta velünk sikerének titkát.

A nagykanizsai Ács Norbert a kukoricatermésverseny országos és regionális első helyezéséért járó serlegekkel

„Változatos minőségű és domborzati adottságú talajokon gazdálkodom, a művelést forgatásra alapoztam a versenyterületen – bocsátotta előre. – A szántást csak akkor hagyom el, ha nem feltétlenül szükséges forgatni. 2022 a dél-zalai térségben is az átlagosnál kevesebb csapadékot hozott, éppen a virágzást követő és a szemtelítődés időszaka volt csapadékhiányos. A talajminőséget illetően a versenyterületen – a Principális-csatorna völgyében – a kötött réti talaj és a humuszos homok váltogatták egymást. A talaj savanyú kémhatású, a humusztartalom 1,2%. Az elővetemény őszi búza volt, annak tarlóját augusztusban totális gyomirtószerrel kezeltem, novemberben elvégeztem a szántást és tavasszal kompaktorral zártam le a felületet a talajnedvesség megőrzése érdekében. Áprilisban, a magágykészítés előtt nitrogénműtrágyát szórtam ki a teljes felületre, a keverékműtrágyát a vetőgéppel adagoltam a sorok mellé. A vetés során a szokásosnál kevesebb magot használtam. A magágy-előkészítés során tapasztalt száraz talajállapotot figyelmeztetésnek tekintettem, ezért nem törekedtem rá, hogy a növényállomány 60000 tőnél sűrűbb legyen hektáronként. A versenyterületen 2017-ben volt utoljára kukorica. Ennek köszönhető, hogy nem volt szükség vetéssel egy menetben kijuttatott talajfertőtlenítő szerre. Az állományba betelepülő kukoricamoly- és kukoricabogár-fertőzöttség nem érte el a gazdasági küszöbértéket, így nem volt indokolt növényvédelmi beavatkozás sem. A gyomirtás posztemergensen történt, s egy kezelés elegendőnek bizonyult a gyommentes állomány eléréséhez.”

Ács Norbert évek óta kiváló kapcsolatot ápol a Dekalb kukoricák fajtaképviselőivel. A versenyhibrid kiválasztásához most is velük konzultált, s az elmúlt évek tapasztalataira is figyelemmel – 2020-ban ugyanezzel a hibriddel nyert – döntött a DKC5182 mellett. Ez a legnagyobb terméspotenciálú FAO 400-as Dekalb hibrid. S ahogy sikere is mutatja: az extrém száraz körülmények közepette is 14,8 tonnát takaríthatott be hektáronként.

Nincs alternatívája

Miskucza Péter, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. agrárgazdasági igazgatója szerint fontos érv a kukorica mellett, hogy az állattenyésztéshez nélkülözhetetlen. De van itt még más is.

Miskucza Péter, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. agrárgazdasági igazgatója

„A tavalyi aszályos időjárás természetesen nálunk is okozott terméskiesést, de én azt gondolom, hogy nem ezt az egy évet kell kiindulási alapnak tekintenünk, amikor arról döntünk, hogy foglalkozunk-e kukoricával a továbbiakban is. Minden év más és más, bízunk abban, hogy az idei jobb lesz, ezért mi nem változtatunk a vetésterület méretén. Már csak azért sem, mert nagy területen foglalkozunk kukoricavetőmag-termesztéssel, valamint tehenészeti ágazatunk is van, és az igényli a kukoricát. Másrészt a termesztéstechnológiát, a gépparkot is erre a takarmánynövényre építettük fel, mint a hazai agrárium szereplőinek többsége, azt gondolom, ezeket nem lehet egyik évről a másikra lecserélni és átállni cirok vagy más növény termesztésére. A tömegtakarmány-termesztésünkben inkább a rozs és az olaszperje fog még fontosabb szerepet betölteni. S az sem utolsó szempont, hogy a kereskedelmi, értékesítési láncok is a nagy termőterületű szántóföldi növényekre, tehát a búzára, kukoricára, napraforgóra álltak rá. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy Magyarországon a jelenlegi körülmények között nincs alternatívája a kukoricának” – fogalmazott a szakember.

„Azt gondolom, hogy nem ezt az egy évet kell kiindulási alapnak tekintenünk, amikor arról döntünk, hogy foglalkozunk-e kukoricával a továbbiakban is.”

Akinél hitelét vesztette a kukorica

A Balaton keleti csücskénél, Enyingen gazdálkodik Mikó Ferenc, aki csaknem 3400 hektáron termel szántóföldi növényeket – s e körben egyre kevesebb kukoricát. A termelő úgy véli: optimizmusra semmi ok, mert a rendszerváltás óta precízen vezetett időjárási naplója szerint az utóbbi időszakban tendenciózusan csökken a lehullott csapadék mennyisége. Mint elmondta, a folyamat szerinte nem visszafordítható, az elmúlt három évben nőtt a 30 Celsius-fok feletti napok száma, a csapadék mennyisége pedig nem érte el az 500 millimétert, s ilyen körülmények között nem lehet jól kukoricát termelni. Ez mindaddig így marad, amíg nem töltődik fel a felső talajszint is újra nedvességgel.

„Már most látszik, ahogy az árpa kezdi megadni magát, a táblák tele vannak sárga foltokkal, pont, mint egy évvel ezelőtt – fogalmazott Mikó Ferenc. – A homoktalajokon elfolyik a víz, ami ősszel–télen hullott, az lehúzódott a mélyebb rétegekbe, ahova viszont az árpa gyökérzete ebben a fejlettségi stádiumban még nem ér el. Csodák nincsenek, a Balatonból is 30 centiméter hiányzik.”

Mikó Ferenc hozzátette: egyik területükre a kukorica helyett napraforgót vetett inkább, szomszédja pedig maradt a tengerinél. Utóbbi tonnában mérve nem tudott annyi kukoricát betakarítani azonos nagyságú területről, mint ő. Ez szerinte komolyan igazolja a véleményét.

Kukorica – terménypiaci aktualitások

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió