Kalászosok korán károsító gyomnövényei

Átalakulóban van az őszi kalászosok termesztéstechnológiája, abban egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a korán károsító gyomnövények, amelyek akár már a kelés pillanatától hatással lehetnek a termesztett növény fejlődésére, növekedésére.

A szántóföldi növénytermesztés során egyre gyakrabban tapasztalhatják meg a gazdálkodók azokat a környezetünkben zajló, kényszerítő erejű változásokat, amelyek a jól megszokott és bevált termesztéstechnológia átalakítását teszik szükségessé. Ezalól az őszi kalászosok sem jelentenek kivételt, melyeknél e változások leginkább az őszi teendőkre vannak hatással, így az őszi gyomosodás kezelésére. A hosszan elnyúló, gyakran kifejezetten enyhe ősz, együttesen a későn érkező fagyokkal és a szinte egész télen fennálló enyhe időjárással, elősegíti az ősszel és télen is csírázni képes gyomnövények kelését és folyamatos fejlődését. Ezek egyik jellemzője, hogy rendkívül sok magot képesek nevelni, ezért a táblák talajában sokszor nagy gyommagkészlettel vannak jelen, ennek következtében pedig óriási egyedszámban képesek megjelenni. Sok esetben együtt kelnek és fejlődnek a kultúrnövénnyel, már a kezdetektől konkurenciát jelentve számára a vízért és tápanyagokért folytatott versengésben (1. kép).

1. kép: Egyes gyomfajok együtt kelnek a kalászos gabonákkal

De egyes fajoknál extrém esetben akár az is előfordulhat, hogy tömegükkel egyszerűen elnyomják a fiatal, ezért még gyámoltalan árpa- vagy búzanövénykéket. A káros konkurencia azt jelenti, hogy a kultúrnövény fejlődése kárt szenved, vontatottá válik, a bokrosodás folyamata nem az elvárt módon megy végbe, ami végül a négyzetméterenkénti kalászszám alakulásán keresztül közvetlenül befolyásolja a termés mennyiségét. A leggyakoribb, problémát okozó gyomfajok között egyaránt találhatunk egy- és kétszikűeket.

Fokozott veszélyessége miatt a kora tavaszi gyomosodás beavatkozást igényel.

Egyszikű gyomnövények

A gazdálkodók figyelme a gabonatáblákon az őszi és téli időszakban jelen lévő gyomnövények közül elsőként az egyszikűekre terjedt ki, így a termesztéstechnológiai megoldások is elsőként ezekre irányultak. Az őszi gyomirtások nagy részét még jelenleg is ezek ellen hajtják végre. Melyek ezek a gyomnövények? Termőtájanként más és más fajokat találhatunk, de országos viszonylatban a nagy széltippan, a vadzab, a parlagi ecsetpázsit, a rozsnokfajok (2. kép), de újabban az olaszperje, valamint a vékony egércsenkesz okozhatnak problémát. E gyomfajok egyedeit jelenleg is megtalálhatjuk a búza- és árpatáblákon.

2. kép: Rozsnoktengerben fuldokló búzatábla

Az ellenük történő védekezést nehezíti, hogy nincs olyan, az őszi gyomirtó kezelés során alkalmazható hatóanyag, amely mindegyik ellen egyformán jó hatékonysággal bírna. Az egyszikű gyomnövények sokszor vegyes gyomösszetételben jelennek meg a területen, ezért ha egyes fajok ellen hatékony készítményt használunk is, nem kizárt, hogy azzal egy másik, ellenálló faj felszaporodását segítjük elő. Az ellenük történő védekezés során nem szabad lemondanunk a mechanikai gyomirtási megoldásokról, a kora tavaszi időszakban gyomfésűvel vagy küllős kapával történő ápolási munkáról, aminek a gyomirtáson túl egyéb kedvező hatásai is vannak.

Magról kelő kétszikű gyomnövények

Az utóbbi években az ősszel és télen kelő és áttelelő kétszikű gyomnövények egyre több problémát okoznak, így nagyobb figyelmet kapnak a gyomirtási technológia összeállításakor. Felszaporodásukban a fentiekben már említett időjárási változásokon túl egyes talajművelési és gyomirtási szokások is szerepet játszanak. Ahogyan az egyszikű gyomoknál, úgy ezek esetében is igaz, hogy termőtájanként, de akár táblánként is más és más faj okozhat problémát. A leggyakoribbak a veronika- (3. kép),

3. kép: Tömeges veronikakelés egy gabonatáblán

a szarkaláb- (4. kép),

4. kép: A szarkalábfajok a legtöbb gabonavetésben megtalálhatók

az ebszékfű-, az árvacsalán-, valamint az árvácskafajok, a tyúkhúr (5. kép),

5. kép: Tyúkhúr tömeges megjelenése

a pipacs (6. kép), a ragadós galaj.

6. kép: Pipacsok

Ezek változatos faji összetételben és egyedszámban, de szinte biztosan megtalálhatók minden egyes őszi vetésben.

Az ellenük történő védekezés alapja az őszi gyomirtó kezelés elvégzése, amihez kellően hatékony készítmények állnak már a rendelkezésünkre. A tavasszal végzett védekezés során előnyben kell részesíteni a korai, a bokrosodás végéig történő gyomirtó állománykezelést. Ennek több oka is van, ezek egyike, hogy minél előbb ki kell kapcsolni azt a gyomkonkurenciát, amely a kitavaszodáskor intenzívebbé váló gyomfejlődés miatt fokozottan terheli a kultúrnövényt (7. kép).

7. kép: A korai, tömeges gyomborítás egyenlő a biztos terméskieséssel

A másik indok, amely a terület gyommagkészletét érinti, így hosszabb távon jelentkező előnyökkel is jár, hogy a korán elvégzett gyomirtással megakadályozható, hogy a gyomnövények érett, csírázóképes magokat neveljenek (8. kép).

8. kép: A veronikafélék magképzése kizárólag korai gyomirtással akadályozható meg

Amennyiben az első gyomirtó kezeléssel megvárjuk a tipikus, melegkedvelő gyomok – esetleg az árvakelésű napraforgó – kelését, már elkéstünk, a víz- és tápanyag-konkurencia káros hatása már közel teljes mértékben érvényesült, ráadásul csírázóképes magok tömegével gazdagítottuk a terület gyommagkészletét. A kétszikűeknél is elmondható, hogy a védekezés során a mechanikus gyomirtási technikák, a terület gyomfésűvel vagy küllős kapával történő átjárása hatékonyan gyérítheti a számukat.

Évelő kétszikű gyomnövényünk, a mezei acat

Amennyiben a gabonatáblákban kitavaszodáskor megtalálható gyomnövényekről beszélünk, említést kell tenni egy fontos, sok gondot okozó kétszikű gyomnövényünkről, a mezei acatról (9. kép).

9. kép: Tőlevélrózsás mezei acatok az árpaállomán

Ennek évelő, a talajban lévő tarackokról kifejlődő egyedeire már az ősz során is rábukkanhatunk, amelyek probléma nélkül át is telelnek. E faj károkozása még erőteljesebb, mint a magról kelő kétszikű gyomnövényeké, mivel a talajszint alatt fejlődő, óriási tömegű gyökérzetével, valamint nagy víz- és tápanyagigényével kevés esélyt ad a kultúrnövénynek. Ráadásul az általa termelt allelopatikus anyag csírázás- és növekedésgátló tulajdonsággal bír, így egyáltalán nem meglepő, hogy már a négyzetméterenkénti néhány egyed esetén is tíz százalékot meghaladó terméskiesést okozhat. A mezei acat elleni hatékony védekezés stratégiai szemléletet kíván, amiben az állományban történő irtásának ugyanúgy helyet kell kapnia, mint a föld alatti részek talajmunkákkal történő „kimerítésének”, valamint a gondos tarlóápolásnak.

A kalászosokban korán megjelenő és károsító gyomnövények kérdését nem szabad félvállról venni, azok jelentős és közvetlen hatást gyakorolhatnak a betakarított termés mennyiségére. A megoldás, legyen az korai gyomirtás vagy mechanikus módon végzett növényápolás, a rendelkezésünkre áll, érdemes megfontolni e módszerek alkalmazását, esetleg kombinálását.

Szerző: AgrárUnió