Csapdázzunk, de okosan!

A repce kora tavaszi növényvédelmének fontos eleme a szárat károsító ormányosok elleni hatékony védekezés. Ennek kulcsa a jó időzítés, amely nem képzelhető el a kártevők betelepedésének csapdázással történő nyomon követése nélkül. De nem mindegy, hogy azt milyen módon hajtjuk végre!

Az őszi káposztarepcére a tenyészidőszak során számtalan rovarkártevő jelent veszélyt, amelyek közül két faj már a tavaszi vegetáció indulásakor, rendkívül hamar jelentkezik. A kártételükkel szembeni hatékony védekezés alapja a területen való megjelenésük figyelemmel kísérése, amely nem képzelhető el a csapdázásuk nélkül.

Soha nincs túl korán

Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy januárban vajon nincs-e még korán ahhoz, hogy erről beszéljünk. Az utóbbi évek kitavaszodását látva azt kell mondanunk, hogy nincs! A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy akár már az első februári felmelegedési hullámmal megkezdődhet a kártevők repcetáblákra történő betelepedése, mint ahogyan ez 2022-ben is történt. Ezt követően már hiába hűl vissza a levegő, ritkán következik be olyan mértékű visszaesés a hőmérsékleti értékekben, amely tartósan hátráltatná a kártevők érési táplálkozását, párosodását, majd tojásrakását. Az újabb felmelegedési periódusokkal pedig további betelepedési hullámok indulnak el. Amennyiben nem akadályozzuk meg a repcetáblákra elsőként érkező kártevők korai tojásrakását (1. kép), az már önmagában is jelentős lárvaszámot és kártételt jelenthet.

1. kép: Ormányosok korai tojásrakása (2022. 03. 02.)

Annak, hogy nem lehet elég korán megkezdeni a kártevők repceállományunkba történő betelepedésének monitorozását, egy másik oka is van. Jelenleg két olyan kártevőt tartunk számon, amelyek lárváinak repceszárban történő kártétele gondot okoz számunkra. Ez a repceszárormányos, valamint a nagy repceormányos. Bár életmódjukat tekintve sok hasonlóságot találhatunk a két faj között, van néhány jelentős különbség is. A nagy repceormányos alacsonyabb hőmérsékleten, tehát korábban válik aktívvá, ezért hamarabb kezdi meg a betelepedést a repcetáblákba, érési táplálkozása rövidebb, tojásrakása is korábbi, mint a repceszárormányosé.

Ezért – évjárattól függően – akár már február közepén érdemes megkezdeni a szárat károsító ormányosok csapdázását annak érdekében, hogy érdemi információkhoz jussunk az ellenük történő védekezés pontos időzítéséhez. Azonban ha a csapdákat nem jól helyezzük ki, fals képet kaphatunk, ami végül kártételhez vezethet.

A repceszár károsodása kizárólag a kellő időben elvégzett védekezéssel előzhető meg.

Csapdázzunk, de hogyan?

A szárat károsító ormányosok csapdázására a leggyakrabban két csapdatípus kerül alkalmazásra, a sárga tálcsapdák (2. kép), valamint a ragacsos sárga fogólapok (3. kép), amelyek színe vonzó a kártevők számára. Ezeket az állományba kihelyezve, majd rendszeresen ellenőrizve kaphatunk képet arról, hogyan áll a kártevők betelepedése.

2. kép: Sárga tálcsapda a repcetáblán

3. kép: Repcetáblára kihelyezett sárga fogólap

A kihelyezés egyik szabálya, hogy – táblamérettől függően – több csapda kerüljön kihelyezésre, egy lehetőleg a táblaszélre, egy másik pedig annak belsejébe. A szegélyben lévő csapda olyan helyre kerüljön, ahol a táblát fás, bokros, füves, esetleg gyeppel borított szegély övezi. Kártevőink ugyanis ezeken a területeken telelnek az avarszintben, így betelepedésük is főként ebből az irányból fog megtörténni. Azonban amennyiben a táblaszomszédságban a megelőző évben repce volt vetve, kötelező a két tábla határán is csapdát kihelyeznünk! A tábla belsejében a legjobb helyen azokon a délies fekvésű, gyorsabban felmelegedő vonulatokon lesz az eszközünk, amelyeken a környezeti körülmények kedvezőbben alakulhatnak a kártevők számára.

A csapdák kihelyezésénél azt az elvet kell még figyelembe vennünk, hogy azok olyan magasságba kerüljenek, ahol a kártevők repülnek vagy károsítanak, tehát kerülni kell a túlzott magasságban történő elhelyezést.

A fentiekben említett csapdatípusok mindegyike alkalmas a kártevők aktivitásának jelzésére, de mindegyik esetében léteznek olyan előnyök és hátrányok, amelyeket érdemes ismernünk. A sárga fogótálakban az ormányosok összegyűjtésére a tálban lévő víz hivatott, ami a kora tavaszi időszakban befagyhat. Könnyen belátható, hogy ez akár jelentős mértékben is ronthatja az előrejelzés pontosságát. A víz megfagyását konyhasó vagy fagyálló folyadék bekeverésével egyszerűen elkerülhetjük. A fogás hatékonyságát javíthatjuk néhány csepp mosogatószer felhasználásával is, amely a felületi feszültség csökkentésével megakadályozza, hogy a már megfogott kártevők kimászhassanak. A fogótálban elhelyezett víz a vadjárta helyeken akár felkeltheti a szomjas vadak figyelmét is, amelyek, ha az esetleg fent lévő rács miatt inni nem is tudnak a vízből, de ki- vagy feldönthetik az eszközünket.

A ragacsos sárga fogólapnál a fentiekben említett veszélyek nem állnak fenn, ez azonban érzékeny a szennyeződésekre. Amennyiben száraz és poros viszonyok uralkodnak, szeles az időjárás, a ragacsos felület gyorsan megrakódhat porral, ami akár olyan mértékű is lehet, hogy a fogási eredményekre is hatással van. Amennyiben ilyen probléma jelentkezik, az a fogólap cseréjével orvosolható.

A csapdák kihelyezésének módja hatással van arra, mennyire mutatnak valós képet a kártevők betelepedéséről.

A növényvizsgálatról

A csapdák kihelyezése mellett soha nem szabad elfeledkeznünk a növényvizsgálatról sem, a két módszer egymást kiegészítve ad valós képet a kártevők betelepedésének aktuális állásáról. Sok esetben tapasztalhatjuk, miközben a csapdák üresek, a növények vizsgálatakor sorra találjuk az ormányosokat a növényeken. Ennek oka az is lehet, hogy nem sikerült jó helyet találnunk csapdáink számára. A növényvizsgálat ideális helyszínét a tábla adottságai határozzák meg. A legjobb találati eséllyel az a táblarész, főként táblaszegély szolgál, amely napos, szélvédett vagy bármilyen más ok miatt könnyebben melegszik fel a környezeténél. A következő kérdés maguknak a kártevőknek a megtalálása és felismerése. Ehhez érdemes tudnunk, hogy azok a mozgásunka vagy a növények bolygatását érzékelve a legtöbbször levetik magukat a levelekről. Ilyenkor gyakran „begurulnak” a levelek tövéhez (4. kép), ezért érdemes ezt a részt tüzetesebben is átvizsgálnunk.

4. kép: A kártevők, itt repceszárormányosok, gyakran „begurulnak” a levelek tövéhez

A két ormányosfaj, ha nem is könnyen, de nagyító nélkül is megkülönböztethető. Amennyiben a fellelt kártevő „háta”, azaz szárnyfedői egyöntetűen grafitszürkék, jól érzékelhető sávozással, akkor nagy repceormányosra találtunk. Amennyiben azonban a megtalált kártevő inkább barnás színű, jól érzékelhető kisebb foltokkal és egy fehér, határozott, gyakran kissé szögletesnek ható világos alakzattal a szárnyfedők felső részén, akkor az repceszárormányos (5. kép).

5. kép: Nagy repceormányos (kék jelzés) és repceszárormányos (piros jelzés) a fogólapon

A növényeket vizsgálva találhatunk azokon olyan jeleket is, amelyek a kártevők jelenlétére utalnak, így ezeket is érdemes keresnünk. Ezek az érési táplálkozás során a levélnyélen ejtett rágások, egyéb, táplálkozásra vagy tojásrakásra utaló sebzések (6. kép). A korai időszakban ezeket minden esetben az idősebb leveleken kell keresnünk, azokon, amelyek nincsenek elszíneződve, hanem zöldek, így nagy valószínűséggel a növény azokat nem fogja ledobni.

6. kép: Ormányosok jelenlétére utaló jelek a levélnyélen

A védekezésről

A fent leírt szempontok és javaslatok mindegyike egyetlen célt szolgál, azt, hogy időben végezhessük el a szárat károsító ormányosokkal szembeni növényvédelmi beavatkozást. Milyen egyedszám az, amely már indokolttá teszi a kezelés elvégzését? A szokványos megközelítés szerint a sárga tálak vagy fogólapok által egy nap alatt fogott 4-5 darab vagy a növényvizsgálat során 2 darab, egy négyzetméteren talált kártevő esetén mindenképpen meg kell kezdenünk a védekezést. Azonban látva az elmúlt évek történéseit, az első kártevők megjelenésekor már érdemes felkészülnünk a permetezésre, és a felmelegedés megérkezésekor, az első adandó alkalommal, amikor a környezeti körülmények azt lehetővé teszik, permeteznünk kell, felkészülve annak esetleges megismétlésére.

Szerző: AgrárUnió