Talajoltó baktériumkészítmények szerepe a tápanyag-utánpótlásban

Az indirekt, közvetett mikrobiális hatások

A mikrobiális tevékenység során a közvetlenül megjelenő hatásokat jelentik azok a tevékenységek, amelyek a makromennyiségben is szükséges növényi tápelemek, így a foszfor és a nitrogén felvételét jelentik. A jótékony hatású mikroorganizmusok ugyanakkor közvetve is kifejthetik a kedvező hatásukat.

Ezek főbb típusai a következők:

1. A kedvező hatású mikroorganizmus gyorsabb szaporodású, mint az általában ismert kórokozó, patogén szervezetek. Ezáltal hamarabb betöltik a rendelkezésre álló életteret (a niche-t), és a kórokozók kiszorulnak. Ezt a módszert alkalmazhatjuk, ha a gyors szaporodású (r strategista) baktériumokat a levelekre permetezzük, és azok a gázcserenyílásokat hamar elfoglalják, ott felszaporodnak, és nem hagynak teret másoknak.
2. A jótékony mikroorganizmusok hormontermelése miatt a növények gyökérrendszere nagyobb, sűrűbb (denzebb) lesz. Az asszociatív nitrogénkötő Azospirillum baktériumok például „sapkabojtszerű”, dús gyökérrendszerhez segíthetik a növényt, ami által több vízhez és a vízben oldott tápanyaghoz jut.
3. A környezeti körülmények rosszabbodásával (stresszhelyzetben) számos mikroba képes a növényben a belső tereket is elfoglalni és úgynevezett endofita életmódra váltani. Az együttes összefogásban ezáltal immár „kettős erővel” (makro- és mikroszövetségben) tudnak küzdeni a mikrobák és a növények is a biztosabb túlélésért. A könnyebben toleráló (adaptációs képességű) mikroorganizmusoknak ezt a tulajdonságát a növényekkel kármentesítést folytató (fitoremediációs) ipar is hasznosítja, célirányos mikrobiális oltásokkal. Az endofiták már a növényi magvakban, de akár a gombák egyetlen spórájában is előfordulnak, így azok viszik is magukkal az ilyen segítő (helper) baktériumokat.
4. A vaskelát (sziderofor) képző képesség egy következő indirekt hatás, mert nemcsak a növény vasfelvétele javulhat, de mindeközben elfogy a talajból felvehető vas például a növénypatogén gombák elől, így azok szaporodása és a növényi fertőzés is lehetetlenné válhat, ha ilyen mikroorganizmusok vannak jelen a talaj-növény rendszerben.
5. Közvetett hatásként értékelhető az antibiotikum-termelő képesség is, aminek következtében az ilyen ölő (biocid) anyagokra érzékeny szervezetek elpusztulnak. Ilyen például a penicillium termelődése bizonyos gombák által, vagy a sztreptomicin, amit a „sugárgombaként” ismert egyes Actinobaktérium fajok képesek előállítani. A biocid anyagok kimutathatók laboratóriumi tesztek során is az ismert kórokozó organizmusokkal szemben.

A különböző mikroorganizmus-génuszok fajai és törzsei a típusaiktól függő tevékenységet képesek kifejteni és hatni a növénynövekedésre. A kedvező hatás az adott növénytől is függ. A paradicsom például jól reagál a kezelésekre, mivel egyrészt kontrollált, stabil és kedvező üvegházi körülmények között neveljük elő, másrészt pedig többszörös talaj-növény oltásra is lehetőség van (magoltás, talajoltás és hajtáskezelés is), ami szintén előnyös. Ezt mutatja be a mellékelt fotó.

Szerző: Dr. Biró Borbála az MTA doktora, prof. emerita az EU „Egészséges talaj és élelmiszer” misszió szakértője, (biro.borbala@gmail.com)