Őszi védekezés a gabonavírusok ellen

Jelentős változások zajlanak környezetünkben, amelyek a szántóföldi gazdálkodásra, azok növényvédelmére is hatással vannak. Az olyan durva behatásokon túl azonban, mint az idei évi csapadékhiány, a háttérben zajlanak lassabb, kevésbé látványos folyamatok is. Ilyen a gabonavírusok jelentőségének növekedése.

Veszélyes gabonavírusaink

Kalászosainkat, így az őszi vetésűeket is, több gabonavírus is betegítheti. Ezek közül kettőt érdemes kiemelni, az árpa sárgatörpeség-, (BYDV) valamint a búza törpülésvírusát (WDV). Ezek külön-külön, de akár együttesen is betegíthetik az ősziárpa- és őszibúza-állományokat. Mindkét megbetegedés esetében igaz, hogy a területen a fertőzött növények sok esetben foltszerűen helyezkednek el (1. kép), de ez nem zárja ki azt, hogy beteg töveket elszórtan is találhassunk a táblán, vagy hogy az egymással szomszédosak mutassanak tüneteket.

1. kép: Vírusfertőzött búzatövek a kikalászolás előtti állományban

Az érintett növények növekedésükben elmaradnak az egészségesekhez képest (2. kép), leveleik mereven felálló habitust vesznek fel, azokon eleinte sárga, majd vöröses-barnás foltok, elhalások alakulnak ki (3. kép).

2. kép: Gabonavírussal fertőzött, növekedésében elmaradt őszi búza

3. kép: Vírusfertőzés tipikus tünetei

A fertőzés időpontjától és erősségétől függően az érintett növényeken a szárba indulás is elmaradhat, így azokon kalász nem fejlődik. Amennyiben mégis hoz kalászt a beteg növény, az terméketlen marad, termést nem nevel. A tünetek nagyfokú hasonlóságot mutatnak mindkét kórokozó esetében, így egy adott növényt megbetegítő vírus meghatározására a szántóföldön, pusztán vizuális úton nincs lehetőség. Tulajdonságaik között azonban van egy lényeges pont, amelyben eltérnek, ugyanis más és más vírusvektor szervezetek segítik terjedésüket. Az árpa sárgatörpeség-vírusát, amely a leggyakoribb gabonavírusnak tekinthető, több levéltetűfaj (4. kép) terjeszti, de kizárólag csak azok.

4. kép: Levéltetvek, az árpa sárgatörpeség vírus terjesztői

A búza törpülésvírusa – amely az előzőekben említett megbetegedéshez képest agresszívabb, nagyobb károkozásra képes kórokozó – esetében ugyanez a kizárólagosság igaz a kabócafajokra (5. kép). Vetőmaggal vagy mechanikai úton egyik vírusbetegség sem vihető át a növényekre.

5. kép: Csíkos gabonakabóca, a búza törpülésvírusának legjelentősebb terjesztője

A gabonavírusok egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az őszi vetésű kalászos gabonáinkra.

Terjedésüket elősegítő körülmények

A tárgyalt gabonavírusok fokozódó károkozásának, így jelentőségének növekedése elsősorban környezeti és csak részben termesztéstechnológiai okokra vezethető vissza. A mind hosszabb, a rovarkártevők számára kedvező körülményeket biztosító őszi időjárás, az egyre később érkező erősebb fagyok a korábbiakhoz képest hosszabban adnak lehetőséget a vírusok átadására, a növények nagyobb számban történő megfertőződésére. Ugyancsak ezt az időszakot nyújtja meg az egyre terjedő korai, szeptember végi, csökkentett magnormával történő gabonavetés.

A környezeti változások összessége a kártevők számára is hatással van. Az elmúlt években a kabócák egyedszámának határozott növekedését tapasztalhatjuk a szántóföldi növénykultúrákban. Az ország jelentős területén találkozhatunk ezzel akár ősszel, a kalászosvetéseket járva, akár tavasszal, a napraforgó- és kukoricatáblákat szemlézve.

A védekezés lehetőségei

A környezeti körülmények változásai, a kártevők egyedszámának növekedése egyaránt azt támasztja alá, hogy komolyan kell vennünk az ősszel fertőző gabonavírusok jelentette problémát, ugyanis súlyos terméskiesést is okozhatnak (6. kép). A védekezés fő időszaka az ősz, ekkor tudjuk megakadályozni gabonaállományunk megfertőződését. Stratégiánknak mindenképpen a megelőzést kell szolgálnia, ugyanis a már megfertőződött, netán már tüneteket mutató tövek esetében semmilyen lehetőségünk sincs a kórfolyamat megállítására.

6. kép: Gabonavírussal erősen fertőzött búzaállomány

A védekezést a tágabb környezetünkben kell megkezdeni, ugyanis az az évi gabonatarlókon megjelenő árvakelés és évelő gyomnövények segítik a kártevők fennmaradását, egyben vírusforrásként is szolgálhatnak. Ezért a vírusfertőzéssel szembeni védekezés első lépése a környező területeken elvégzett szakszerű tarlóápolás.

A kalászosállomány tömeges vírusos megbetegedésének a legnagyobb biztonsággal a vetett fajta rezisztenciája vagy toleranciája jelent gátat, ezért a fajtaválasztásnál ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni.

Szántóföldi körülmények között kizárólag rovarölő állománypermetezéssel védekezhetünk a gabonavírusok fertőzésével szemben, amivel a vírusvektor szervezeteket célozzuk. A jelenleg engedélyezett rovarölő csávázókészítményeknek e kártevőkkel szemben nincs hatása, ezért ezektől védelem nem várható. Marad tehát az a lehetőségünk, hogy rovarölő permetezőszerrel egy vagy több alkalommal végzünk kezelést. Ennek időzítéséhez érdemes figyelemmel kísérnünk állományunk növekedését, közben lehetőség szerint felmérnünk, hogy a vírusvektor szervezetek milyen egyedszámban vannak jelen azokban. A legnagyobb biztonságot az jelenti, ha feltételezzük azok állandó jelenlétét. Ezzel nagy hibát nem követünk el, mivel a kártevők betelepedése már a néhány leveles állományok esetén megkezdődik, és folyamatosan tart, ameddig az időjárási körülmények változása annak gátat nem szab. A szerválasztásnál érdemes a gyomorméregként is ható, hosszabb tartamhatással bíró hatóanyagok közöl választani, azonban e téren meglehetősen szerény a választék. Ezeken túl a legegyszerűbb, kontakt hatású készítmények is eredményesen alkalmazhatók, de azok hatástartama kifejezetten rövid. Érdemes tehát az állományunk fejlődését, a kártevők egyedszámát, valamint az időjárási körülményeket figyelve megállapítani a kezelés vagy kezelések időpontját. Amennyiben hosszan tartó, meleg őszi időjárás alakul ki, szükség lehet akár többszöri beavatkozásra is.

A legnagyobb károkozásra képes gabonavírusok fertőzésével szembeni védekezés ideje az őszi időszak.

A gabonavírusok ugyan nem látványos módon, de folyamatosan veszélyeztetik kalászosainkat. Az ellenük való védekezés ideje az őszi időszak, ekkor egyetlen gabonatermesztő sem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyva az általuk támasztott fenyegetést, védelem nélkül hagyja növényállományát.

Szerző: AgrárUnió