Kalászosok őszi gyomirtása

A gyomnövényekről

Az ország minden termőtáján találhatunk olyan gyomnövényeket, amelyek az őszi időszakban, az áttelelés során, majd kora tavasszal is gondot okoznak az őszi vetésű kalászosainkban. Ezek faji összetétele változó, találhatunk közöttük egyszikű gyomnövényeket, mint amilyen a nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit (1. kép),

1. kép: Parlagi ecsetpázsit a gabonatáblán

a vadzab vagy a rozsnokfajok (2. kép),

2. kép: Erős rozsnokfertőzés őszi búzában

de nagy számban kétszikűeket is, mint a veronika- (3. kép),

3. kép: Veronikafajok tömeges őszi kelése

az árvacsalán-, a zsombor-, az árvácska- és a szarkalábfajok, valamint a tyúkhúr (4. kép).

4. kép: A tyúkhúr egyre nagyobb problémát jelent az őszi gabonavetésekben

Ezek mindegyikére jellemző, hogy egy területen igen nagy számban képesek megjelenni (5. kép), amivel nagyon komoly konkurenciát támasztanak a kultúrnövény számára a vízért és tápanyagokért folytatott versengésben. Csírázásukra a körülmények függvényében az ősz során, de egyes fajoknál nem túl hideg időjárás esetén akár télen is sor kerülhet. Mivel probléma nélkül telelnek át, az őszi időszaktól egészen tavaszig számíthatunk a károsításukra. Fokozódó jelenlétük részben összefügg az egyre hosszabbra nyúló és melegebb őszi időjárással, amely a csírázáson túl lehetőséget ad arra, hogy már az ősz során jelentős tömeget képezzenek a kalászosok állományában.

5. kép: A gyomnövények tömege már ősszel erős konkurenciát jelent a kultúrnövény számára

Terjedésüknek agrotechnikai okai is vannak, ennek egy része a talajművelési módszerek változására vezethető vissza. Az egyre nagyobb felületen alkalmazott forgatás nélküli művelés általában is és e fajok esetében is elősegítheti a talaj felső rétegében a gyommagvak mennyiségének növekedését. Ennek következtében nagyobb számban kerülhetnek csírázáshoz kedvező pozícióba, ami kellő nedvesség esetén tömeges kelést eredményezhet. Felszaporodásuk másik oka, hogy sok esetben nem az optimális időszakban történik meg a kalászosterületek gyomirtása, azt egyes gyomnövények szempontjából nézve megkésve végezzük el. Mivel a fent felsorol gyomnövények egy része – főként a kétszikű fajok – az egész vegetációs időszakban mélyen lent maradnak az állományban, a valós fertőzésük mértékét nem érzékeljük, a gyomirtáskor a tavasszal megjelenő fajokra és az árvakelésű napraforgóra koncentrálunk. Ha ezek megjelenéséhez igazítjuk a gyomirtási munkálatokat, addigra az áttelelő gyomok már csírázóképes magokat neveltek (6. kép), így a védekezés csak részben éri el a kitűzött célt. Ráadásul sok esetben a tavaszi állománykezeléskor használt hatóanyagok megválasztásánál sem szempont, hogy hatással legyenek a fent felsorolt kétszikű gyomnövények mindegyikére. Mindennek a következménye talajban lévő gyommagkészlet növekedése.

6. kép: A veronikafajok már március végére magot érlelhetnek

A gyomnövényeken túl nem szabad megfeledkeznünk a kultúrnövények árvakeléséről sem, ami a gyomnövényekhez hasonló mértékű problémát okozhat az utóvetemény kalászos gabonában. A vetésforgóban sok esetben repce után következnek a kalászosok, így, ha bármilyen ok miatt nagy mennyiségű mag kerül a talajra, tömeges árvakelés (7. kép) lehetséges. Különösen a száraz évjáratok és a korai, szeptember végi gabonavetés kombinációja eredményezhet ilyen problémát, amikor a nyáron lehullott csapadék nem elegendő ahhoz, hogy a repcemagok megcsírázzanak a tarlón, így a talaj-előkészítés során nem tudunk megszabadulni tőlük. Természetesen a jól megválasztott gyomirtó készítménnyel eredményesen védekezhetünk ebben a helyzetben is.

7. kép: Őszi gyomirtást túlélő tömeges repce árvakelés

 A kalászosterületek őszi gyomirtása számtalan előnnyel járó, biztosan megtérülő befektetés.

A károsításról

A fentiekben említett gyomnövények tömegük, valamint korai megjelenésük és áttelelésük miatt komoly, hosszan tartó konkurenciát jelentenek a kultúrnövények számára. Ez jól ismert probléma, ám szemmel látható jelei – extrém tömegben való megjelenésük kivételével – átlagos évjáratokban ritkán mutatkoznak meg a kultúrnövényeken. Azonban egyre kevesebb átlagos évjáratunk van! Emlékezzünk vissza a 2021 őszén tapasztaltakra, amikor a gabonavetések az ország jelentős részén csak a novemberi esőkkel keltek ki. Ezek az állományok fejletlenül mentek a télbe, amely, ide számítva az első tavaszi hónapunkat is, ráadásul rendkívül száraz volt. Mindez hatással volt a növények bokrosodására, az eleve kevés oldalhajtásból a kedvezőtlen viszonyok miatt sok leszáradt, ami miatt a ritka állományokban egészen a betakarításig szemmel láthatók voltak a sorok (8. kép), mutatva a nem kellő mértékű bokrosodást. Ilyen száraz körülmények között az ősz és tél során megjelenő gyomnövények károsítása még inkább veszélyes lehet, ezért egyetlen gabonatermesztő sem engedheti meg magának, hogy várható erős fertőzésük esetén ne avatkozzon be preventív módon, az őszi gyomirtás elvégzésével.

8. kép: A ritka sorok kialakulása az idei év egyik jellemzője

A gyomnövények okozta veszélyt tovább fokozza, hogy az általuk támasztott versengés a kalászos gabonákat azok érzékeny fejlődési fázisaiban éri. Ilyen az őszi időszakban megkezdődő bokrosodás, amely az oldalhajtások számára lesz hatással, majd azok tavaszi fejlődése, amikor kedvezőtlen körülmények között a képződött oldalhajtások leszáradhatnak, meghatározva ezzel egy fontos termésösszetevő, a négyzetméterenkénti kalászszám alakulását. A tavaszi időszakban a gyomkonkurencia hatással lehet a szárba indulás folyamatára, valamint a kalászdifferenciálódásra is, amely a kalászonkénti szemszám szempontjából fontos. Amennyiben ezekben a fontos fejlődési állapotokban állományunk zavartalan, gyomnövények hatásától mentes fejlődését szeretnénk biztosítani, a legegyszerűbb megoldás az őszi gyomirtás elvégzése.

A gazdálkodás változó körülményei szemléletváltást kényszerítenek ki a gabonatermesztésben is. Ennek része az őszi gyomirtás szükségességének felismerése!

A védekezésről

A korai gyomkonkurencia kikapcsolása egyértelmű előnyökkel jár számunkra. Ennek segítségével állományunk zavartalanul és intenzíven fejlődhet, amennyiben az egyéb körülmények ezt lehetővé teszik. A védekezésre ma már több hatóanyag és sokféle kombináció áll a rendelkezésünkre. Ezek részben vetés után, kelés előtt, részben pedig a már kikelt, néhány leveles gabonaállományban is alkalmazhatók. Ez utóbbiak esetében még arra is van lehetőségünk, hogy a védekezést a területen ténylegesen megjelenő gyomnövények ellen hangoljuk.

A gyomnövények számára kedvező időjárási körülmények egyúttal sok rovarkártevő számára is megfelelőek, így a levéltetvek és kabócafélék őszi vetésekben való tömeges megjelenésére is mind több példa mutatkozik. Ezek a kártevők vírusvektorok, így a fertőzés megakadályozására rovarölő szeres védekezésre lehet szükség. Az őszi gyomirtás alkalmat ad arra, hogy a két védekezést összekössük, mivel általában az itt alkalmazott gyomirtó és rovarölő készítmények együttesen, tankkeverékben is kijuttathatók. Természetesen a konkrét szerek keverhetőségével kapcsolatban információt kell kérni azok gyártójától.

Az ősszel elvégzett gyomirtás munkaszervezési oldalról is segítséget jelenthet számunkra. A kalászosok korai gyomirtására egyre gyakrabban van szükség. Azonban a kora tavaszi időszakban az időjárási körülmények, valamint a talajállapotok ezt gyakran megnehezítik. Ha az őszi gyomirtást sikeresen elvégezzük, ezt a kockázatot elkerüljük, ugyanakkor mérsékeljük a tavaszi munkacsúcsban a leterheltségünket, több időnk marad a munkálatok jó minőségben való elvégzésére.

A kalászos gabonák őszi gyomirtása számtalan előnnyel jár számunkra, amelyek akár döntő módon is befolyásolhatják gazdálkodásunk eredményességét. Hatékony készítmények és kidolgozott technológiák állnak a rendelkezésünkre ezen a területen, csak élnünk kell az általuk kínált lehetőséggel.