Gazdálkodj okosan, vásárolj helyben! – Összefogással a vidék képes lehet önmaga élelmiszer-ellátására
Növénytermesztés - 2022.02.22
Barthné Horváth Natasa és férje agrárvállalkozó, kistermelő a közép-dunántúli régióban. Pápa közelében, a gyimóti határban kialakított majorban él és gazdálkodik a négygyermekes család. Natasa egy minapi posztjában – amit egy újabb gyorsétterem megnyitásáról szóló hír apropóján tett közzé – a magyar vidéket, agráriumot érintő fontos és aktuális kérdéseket vet fel, figyelemre méltó gondolatokat, javaslatokat, tapasztalati tényeket sorol. Ennek nyomán kerestük fel őt, és kértük bemutatkozásra, beszélgetésre.
A gyimóti gazdaság
– Hogyan és mikor alakították ki a gazdaságukat?
Barthné Horváth Natasa
– Férjemmel mindketten a gödöllői agráregyetemen végeztünk, és néhány kitérő után, 2004-ben kezdtünk itt, Pusztagyimóton gazdálkodni. 2012 óta kizárólag mezőgazdaságból élünk; azóta sikerült kialakítanunk egy tíz tehénből és szaporulatából álló, „A” törzskönyves kettős hasznú magyartarka-állományt és megteremteni az általuk termelt tej feldolgozásának hátterét. Kezdetektől arra törekedtünk, hogy a takarmány-előállítástól a sajtok csomagolásáig mindent mi végezzünk el, ami ugyan nagyobb megterhelés, de nagyobb szabadsággal is jár. Szeretnénk olyan rendszert kialakítani, amelyben ember, állat és környezet egyaránt jól érzi magát és családunknak is tisztes megélhetést nyújt. Így az évek alatt messze távolodtunk attól a nagyüzemi szemlélettől, amit az egyetemen magunkba szívtunk. Új fogalmakkal ismerkedtünk meg, úgymint megújító legeltetési rendszer; etikus állattartás; közösségi mezőgazdálkodás; kíméletes sajtkészítési eljárások; bevásárlóközösségek – és dr. Gyulai Iván paránylényeit is megszerettük.
Szabadon tartott gulyánk takarmányozása az év nagy részében legeltetésre alapozott, érdemi abrakolás nélkül. Állataink mindennap más területen legelnek. Az így kialakított rendszer egyszerre szolgálja teheneink jólétét, a talaj gazdagodását és gyepeink termőképességének növekedését, külső erőforrás felhasználása nélkül. A legelőre alapozott tejtermelésünk hozama elmarad ugyan a nagyüzemi átlagoktól, minősége azonban kimagasló; ez sajtjaink beltartalmának és ízvilágának alapja.
Egy agrárvidéknek nem a saját maga által megtermelt élelmiszert fogyasztani öngyilkossággal ér fel, sőt a szállítás miatt bolygógyilkossággal is.
Szabadon tartott magyar tarkák
A helyi termékek szerepe
– Milyen útját-módját látja annak, hogy az agrár- vidék a saját maga által megtermelt élelmiszert fogyassza?
– 2016-ban a nagygyimóti önkormányzat segítségével megszerveztük a Hétvezér termelői piacot, ahol öt éven keresztül árultam sajtjaimat. Sajnos itt nem sikerült egy igazi közösséget kialakítani. Így 2020-ban a piac termelőiből és vásárlóiból önkéntes csapat állt össze, és Pápai ÉlésKamra néven megszületett egy bevásárlóközösség. Ez nemcsak egy értékesítési pont, hanem lehetőség az együtt tanulásra, közös célok meghatározására és valós kapcsolatok kialakítására.
Ha a helyi termékekről beszélünk, több szempontot érdemes figyelembe venni. Induljunk el az egyéni érdekektől a közösségi, illetve társadalmi haszon felé. A helyben termelt élelmiszer egészségesebb lehet, ennek kinyomozása sokszor a vevőt terheli, de mivel ezekkel a termékekkel a testünket tápláljuk, mindenképpen érdemes ezen a téren tudatos döntéseket hoznunk. Egy adott termék minőségének meghatározásában segíthetnek a kosárközösség önkéntesei, akik közvetlen kapcsolatban állnak a beszállítókkal. Fontos, hogy pénzünkkel lehetőség szerint olyan gazdaságokat támogassunk, ahol a termelők törekednek az egészséges élelmiszer előállítására, a kíméletes földhasználatra és a fenntarthatóságra. Minden helyben elköltött forintunkkal a saját térségünk fejlesztését támogatjuk úgy, hogy ezeket sem a pályázati bürokrácia, sem pedig a politika nem befolyásolja. Érdemes egyébként belegondolni, hogy az élelmiszerre elköltött pénz összege jóval több, mint a térségbe érkező fejlesztési források.
Fontos, hogy pénzünkkel olyan gazdaságokat támogassunk, ahol a termelők törekednek az egészséges élelmiszer előállítására, a kíméletes földhasználatra és a fenntarthatóságra.
Összefogással van esély
– A helyi ellátásban, beleértve az önellátást, szerepük lehetne a kistermelőknek, a hajdani „háztájizóknak”, akik jószágot, baromfit nevelnek, művelik a kertjüket. De egyre drágább a takarmány, a növényvédő szer, nem éri meg a vesződség, ellehetetlenülnek – miközben inkább csak a szavak szintjén támogatják őket –, és bizony az elkényelmesedés is tetten érhető. Mit gondol erről?
– Érzésem szerint a családi önellátás már csak ábránd – tisztelet a kivételnek. Nem tartom jogos elvárásnak a faluban élőktől, hogy miután ledolgozták a napi nyolc órát, még a család zöldség- és hússzükségletét is termeljék meg, csak azért, mert nekik van rá lehetőségük. Közösségi, esetleg önkormányzati összefogással viszont van esély egy-egy térség élelmiszer-szükségletének biztosítására, ezekre – még nem tömegesen – igen jó kezdeményezéseket láthatunk. Elismerem, hogy e termelői áruk beszerzése odafigyeléssel, többletmunkával, sőt lemondással is jár, jó érzés viszont egy olyan fizikai és lelki közösség tagjának lenni, amely a figyelmét egy távolabbi célra szegezi és tenni is képes ezért.
Hogy is van ez?
– A minap egy posztjában – egy újabb gyorsétterem megnyitásáról szóló hír apropóján – felveti a kérdést: ez valóban a vidék fejlődését jelzi? Ahogyan fogalmaz, létezik egy másik nézőpont. Hogy is van ez?
– Mint a posztomban is írtam, rengeteg környezetszennyezés árán hoznak ide élelmiszert, a pénzt pedig elviszik vidékről. Naponta sok millió forint hiányzik majd a helyi gazdaságból. Ennek pedig ismerjük a következményeit. Gazdasági értelemben egy agrárvidéknek nem a saját maga által megtermelt élelmiszert fogyasztani öngyilkossággal ér fel, sőt a szállítás miatt bolygógyilkossággal is. Talán eljön majd az idő, amikor a vidéki emberek újra kénytelenek lesznek elgondolkodni a saját egyéni érdekeiken, múló érzéseiken túl is. Talán lesz egy helyi közösség ezekből az emberekből, amely elkezdi szervezni a helyi, még megmaradt termelőket, és az emberek fogyasztásra szánt pénzét visszaforgatja a helyi gazdaságba. Talán. Nyilván, ezt a helyieknek kell majd mindenhol eldönteni.
Szerző: AgrárUnió
Címkék: élelmiszer, agrárvállalkozóJelentősen átalakulhat a hőmérséklet és a csapadék éven belüli ...
Az őstermelők már saját maguk is létrehozhatják hatósági ...
Megjelent az ökológiai gazdálkodás támogatására irányuló ...
Kihívások és lehetőségek a növényvédelemben
Kiderült mekkora összegre számíthatnak a gazdák a közvetlen ...
Az őszi búza okszerű és gazdaságos őszi tápanyag-utánpótlása
Aflatoxin szennyeződés – a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat ...
Pusztított az aszály 2024-ben: a kukoricánál a legnagyobb a ...
A „diómérgezés” valójában egy tremorogen mikotoxikózis
Jön a valódi áttörés a hazai ökológiai gazdálkodásban?