Figyelem, csőfuzáriózis!

Odafigyeléssel a betegség megelőzhető, a kár mértéke csökkenthető

A kukoricatermesztők egyre gyakrabban tapasztalhatják meg, hogy mind nagyobb jelentősége van a kukoricacső gombás megbetegedéseinek, amelyek gyakran a termény értékesítésére is kihatással vannak.

Milyen probléma származik a csőfuzáriózisból?

A kukoricacső gombás eredetű megbetegedése, ellentétben a címben szereplő gyűjtőnévvel, nem minden esetben fuzáriumfajok miatt következik be, más kórokozófajok is állhatnak a fertőzés hátterében. Ezek közül gondot azok jelentenek, amelyek toxintermelésükkel minőségi jellegű kárt okoznak a terményben. A mikotoxinok rendkívül mérgező vegyületek, fogyasztásuk már kis mennyiségben is egészségügyi problémákhoz vezethet, akár humán élelmezésről, akár állati takarmányozásról (siló, szemes) beszélünk. Ezért egyre nagyobb figyelem irányul rájuk, sokszor a termény értékesítésének alapvető feltétele a határérték alatti toxintartalom. A legismertebb mikotoxinok a Fusarium graminearum által termelt deoxinivalenol (DON), zearalenon (ZON), a Fusarium verticillioides által termelt fumonizinek, az Aspergillus flavus által kiválasztott aflatoxinok, valamint a Penicillium-fajokra jellemző ochratoxin. Maga a toxintermelés nem minden esetben megy végbe a szántóföldön, az aflatoxinok és az ochratoxin gyakran a raktározás során jelennek meg a betárolt terményben, de a kórokozók fertőzése kint, a földeken megy végbe, ezért a védekezésnek az a legfontosabb helyszíne.

A csőfertőzésre utaló jelek, a fertőzés módja

A cső kórokozókkal való megfertőződésének legfontosabb tünete a penészgyep megjelenése a szemeken, csőrészeken, csuhélevélen, amelyek színe, csövön való elhelyezkedése fajonként eltérő lehet. A csövön szétszórva, akár egy-egy magon mutatkozó fehéres-rózsaszínű vagy a csővégen nagy felületen jelentkező lazac- vagy rózsaszínű penészgyep fuzáriumos fertőzésre utal (1. kép).

csofuz1. kep 261

1. kép: Kiterjedt fuzáriumfertőzés a csővégen

Amennyiben a penészgyep inkább zöldes-kékeszöldes színű, akkor Aspergillus- (2. kép) vagy Penicillium-fertőzésről van szó.

csofuz2. kep 140

2. kép: Aspergillus flavus fertőzése

A káros toxintartalomért felelős kórokozók eltérő módon képesek a növény megfertőzésére, de általánosságban elmondható, hogy gyakran azokat betegítik meg, amelyek valamilyen egyéb ok miatt legyengült, stresszelt állapotban vannak. Ez egyaránt származhat például nagymértékű gyomosodásból, vízhiányból, nem megfelelő tápanyagellátásból. Ezek kiküszöbölése önmagukban nem jelent garanciát a csőfertőzés elkerülésére, de nagyban segíti azt. A fertőzés a legtöbb kórokozó esetében már a virágzás időszakában megtörténhet a bibeszálakon keresztül, de a leggyakoribb mégis az, amikor sebzésen keresztül jutnak be a növénybe. A sérülések leggyakrabban rovarrágásból származnak, különösen a gyapottok-bagolylepke kártétele teremt kedvező feltételeket ehhez (3. kép), de a kukoricamoly csövön okozott kártétele nyomán is elindulhat a folyamat. Természetesen más okok miatt kialakult sérülések is kaput nyithatnak a kórokozóknak, így jégverés vagy az érőfélben lévő szemeket érintő madárkár.

csofuz3. kep 026

3. kép: Gyapottok-bagolylepke kártétele és az annak nyomán kezdődő csőfertőzés

Eszközeink a védekezésben

Bár egyre több gombaölő készítmény áll a rendelkezésünkre, amely a csőfertőzéseknek gátat szabhat, egyelőre nem beszélhetünk széles körben elterjedt technológiáról, a vetőmagtermesztés nagy értékű állományainak kivételével kevés helyen alkalmazzák azokat. Ismertek azonban olyan agrotechnikai eszközök, amelyekkel mérsékelhetjük a csőfertőzés mértékét. Ezek egyike a megfelelő fajtaválasztás, amely alatt egyaránt érthetjük a termesztett fajta természetes vízleadását, valamint tenyészidejének hosszát. Minél inkább képes a hibrid a gyors vízleadásra, annál kevésbé kitett a kórokozók fertőzésének, mivel az alacsony szemnedvesség akadálya a fejlődésüknek. A hosszabb tenyészidejű hibridek a későbbi betakarításuk miatt általában nagyobb veszélynek vannak kitéve a toxintermelődés szempontjából, mint a rövidebbek. A kukorica-monokultúra elkerülése, a talajfelszínen maradó fertőző növényi maradványok alapos aláforgatása nagyban mérséklik a fertőzés veszélyét. A kukoricacső megbetegedését azonban a legnagyobb biztonsággal akkor tudjuk elkerülni, ha megóvjuk állományunkat a molykártevők kártételétől. Ma már rendelkezésünkre állnak olyan készítmények, amelyekkel ezt akár egyetlen, jól időzített kezeléssel elérhetjük. Általánosságban elmondható, hogy minden olyan technológiai elem (megfelelő tőszám, a besűrítés elkerülése, harmonikus tápanyagellátás, a gyomosodás, rovarkártétel elkerülése stb.), amellyel mérsékelni tudjuk a növényeinket érő stresszhatásokat, segítségünkre lesznek abban, hogy kisebb csőfertőzés alakulhasson ki.

Mit tehetünk nagyobb arányú csőfertőzés esetén?

Sajnos vannak olyan évjáratok, amikor a legnagyobb odafigyelés mellett is erős csőfertőzés alakul ki. Ilyenkor a legfontosabb teendőnk, hogy a betakarítás előtt mérjük fel a beteg csövek arányát a tábláinkon. Bár a nagyobb fertőzés önmagában nem jelenti azt, hogy biztosan határérték feletti toxintartalommal takarítjuk be a termést, de óvatosságból érdemes ebből kiindulnunk. Az ilyen területeket lehetőség szerint külön takarítsuk be, és az onnan származó terményt tároljuk elkülönítve. Fontos, hogy először az erősen fertőzött táblák kerüljenek betakarításra, akár még magas szemnedvesség-tartalom esetén is. Az innen származó terményt azonnal szárítsuk le, a garat előtt napokig, nagy rétegvastagságban álló, 15% feletti szemnedvességű kukoricában a toxintermelődés veszélye megnő. A szárítás során a szemnedvesség mértékét 13% alá kell levinnünk, ez ugyanis már nem kedvez a kórokozóknak, így az esetleges toxintermelést meg tudjuk akadályozni. A termény tisztításánál törekednünk kell arra, hogy minél nagyobb arányban távolítsuk el a fertőzött szemeket a tételből. A raktározás során meg kell akadályoznunk, hogy a termény akár a padozat felől felszivárgó nedvességtől, akár a födémről bejutó csapadékvíz hatására újranedvesedjen, ezzel ugyanis kedvező körülményeket teremtünk a penészgombák számára.

A kukorica csőfuzáriózisa egyes évjáratokban komoly problémát jelent a gazdálkodók számára. Az ellene történő védekezés komplex megközelítést igényel, amely nem korlátozódik egyedül a szántóföldi védekezésre, fontos teendőink vannak a szárítás, a tisztítás, valamint a tárolás során is. De a jó hír az, hogy vannak eszközeink, amelyekkel mérsékelhetjük a kár mértékét, és nem kell mást tennünk, csak alkalmaznunk ezeket!

„A csőfertőző kórokozók által termelt mikotoxinok komoly veszélyt jelentenek.”

„A csőfuzáriózis által okozott kár agrotechnikai eszközökkel mérsékelhető.”

 

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Tags: mikotoxin, kukorica, gyapottok-bagolylepke , csőfuzáriózis

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom