Vigyázz, kész, kötés!

A kukorica igen érzékeny a megtermékenyülés körülményeire

Milyen jó is lenne, ha a kukorica terméskötődése ilyen egyszerű lenne, mint ahogyan a címben megfogalmazásra került! Azonban összetett folyamatról van szó, amelyet a környezeti körülmények nagyban befolyásolnak. Legtöbbször a kárunkra!

Valóban magától értetődő a jó terméskötődés?

Erre a kérdésre a válasz az, hogy nem, különösen az aszályos évjáratokban vagy az ország azon részein, ahol súlyos csapadékhiány vagy légköri aszály alakul ki a kukorica terméskötődésekor. Ez ugyanis hazánkban általában egybeesik a legkevesebb csapadékot hozó, ugyanakkor a legmelegebb, erős UV-sugárzást produkáló időszakkal. Ilyenkor egy szeles, meleg napon egyetlen kukoricanövény közel ötliternyi vizet képes elpárologtatni, ami táblaszinten 5-6 mm csapadéknak felel meg. Ez a mennyiség általában nem áll a rendelkezésre, sőt, még az öntözés sem jelent megoldást a pótlására, ugyanis 30 °C feletti hőmérsékleten a gyökérzet már nem képes ellátni teljes mértékben a növény föld feletti részeit kellő mennyiségű vízzel, így a növény életfolyamatai károsodhatnak. Ez az a tényező, amely a leginkább meghatározza hazánkban a kukorica kötődésének milyenségét.

A terméskötődés folyamata

A terméskötődés jobb megértéséhez szánjunk néhány mondatot a kukorica generatív részeire, amelyek részt vesznek ebben a folyamatban. A hímvirágzat, a címer egy konkrét növényen általában néhány nappal korábban jelenik meg, mint ugyan­azon növény csőkezdeményének bibeszálai. Több ezer kalászka található rajta, amelyekben milliószámra termelődik a pollen, de ennek mennyiségét az évjárati hatások befolyásolják. Egy címer esetében a pollenszórás általában hét napon keresztül történik, de a környezeti körülmények erre is hatással vannak.

A kukorica nővirágzata, a csőkezdemény, amelynek magkezdeményeiből fejlődik ki a bibe, a „kukoricabajusz”. Ezek minden esetben a cső alapi részén indulnak növekedésnek, ezek érnek ki először a csuhélevelek közül, így a megtermékenyülés is ezeknél történik meg a legkorábban. Egy cső esetében a bibeszálak 3-5 nap alatt jelennek meg, intenzíven fejlődnek, növekedésük akár a napi 2-3 cm-t is elérheti. Ez addig zajlik, amíg a megtermékenyülés meg nem történik, de a folyamat nem tarthat tovább 10 napnál. A bibeszálak teljes hosszukban képesek a pollen fogadására, ami számunkra komoly előnnyel jár.

A bibeszálra jutó pollen csíratömlőt hajt, amely optimális esetben 12-18 órán belül eléri a magkezdeményt, és megtörténik a megtermékenyülés. Azt tudnunk kell, hogy semmiféle garancia sincs arra, hogy minden magkezdemény megtermékenyül, de arra sem, hogy betakarítható szem fejlődik a megtermékenyültekből. Ennek eredményét a későbbiekben mint kötődési problémát láthatjuk, üres csőrészek (1. kép) vagy a csövön ritkásan elhelyezkedő szemek formájában.

kukorica1. kep 050 v

A rossz terméskötődés jelentős termésvesztést okozhat

A terméskötődési problémák okai

A legalapvetőbb probléma, amely terméskötődési zavarokhoz vezethet, a kellő mennyiségű pollen hiánya. Ez árukukoricában nagyon ritkán fordul elő, a jelenség főként a vetőmagtermesztésben lehetséges, amikor az apa- és anyasorok nem virágoznak össze. Extrém hűvös és csapadékos viszonyok ugyancsak kiválthatják azt, hogy nem szóródik elegendő pollen, vagy „kimosódik” a levegőből, így okozva kötődési problémát, de ez a hazai viszonyok közepette szinte soha nem fordul elő. Sőt, inkább ennek az ellenkezője, a magas léghőmérséklet és UV-sugárzás, valamint az alacsony páratartalom okozhat gondot. Mind a pollen, mind a bibeszál rendkívül érzékeny ezekre a környezeti hatásokra.

A pollen élettartama soha nem több, mint két óra, de ez szélsőséges viszonyok mellett akár néhány perc is lehet. Élettartamát a fentiekben részletezett tényezők befolyásolják. Extrém esetben az is előfordulhat, hogy már a portokból való kihullásnál sem képes a megtermékenyítésre. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy „besült” a pollen. Emögött sok esetben a pollenbe beépülő tartalék tápanyagok elégtelen mennyisége áll, amelyek alapjaiban határozzák meg annak termékenyítőképességét, élettartamát. A bibe fontos jellemzője, hogy nagyon magas, 90%-ot meghaladó a víztartalma. Így minden olyan körülmény, mint a magas léghőmérséklet, az alacsony légköri páratartalom, amely elősegíti annak elvesztését, hatással lesznek az élettartamára. Amennyiben ezek a tényezők kedvezőtlenül alakulnak, a bibeszálak rövid időn belül leszáradnak, lehetetlenné téve a megtermékenyülést.

Terméskötődési problémák előfordulhatnak egyes rovarkártevők kártétele nyomán is. A kukoricabogár kifejlett egyedei jelentős bibekárt okozhatnak rágásukkal (2. kép), ami kihatással lehet a károsított cső megtermékenyülésére. Szerencsére a bibe a teljes hosszán képes fogadni a pollent, így probléma csak akkor adódhat ebből, ha az épen maradó bibeszakasz hossza 1,5 cm alá csökken.

kukorica2. kep 456 v

A terméskötődés elősegítése

Hazai viszonyaink közepette a legfontosabb teendőnk, hogy ha arra lehetőségünk nyílik, öntözéssel pótoljuk az esetleg hiányzó vízmennyiséget. A vízpótlást már a virágzást megelőzően el kell kezdeni, és a terméskötődés időszakában többször, kisebb vízadaggal kell öntöznünk. A fajtaválasztás ugyancsak fontos, törekednünk kell arra, hogy a termesztési körülményeinknek legjobban megfelelő tenyészidejű, jó alkalmazkodóképességű hibrid kerüljön elvetésre. Szükség esetén nem kell félnünk a terméskötődést elősegítő készítmények használatától sem, a kukorica meglepően jól reagál ezekre a beavatkozásokra. Itt most nem a szokásos, más kultúrákban jó eredménnyel használt, pusztán tápelemeket tartalmazó termékekre kell gondolnunk, erre a célra a biostimulátorok felelnek meg.

Ebben az esetben ugyanis a virágpor élettartamának növelésére, annak bibeszálon való gyorsabb megcsírázására, valamint a megtermékenyülés idejének lerövidítésére kell törekednünk. Így minden olyan termék, amely ezeket a folyamatokat támogatja, vagy fokozza a növényben a tápanyagok generatív részek felé való szállítódását, haté­konyabban vethető be a szokványos lomb­­trágyákhoz képest.

Nagyon fontos kérdés a kezelés időzítése! A legtöbb, terméskötődés javítására szolgáló terméket a bibevirágzás elején, annak 5-10%-os mértékénél kell kijuttatni. Ez a kezelés egybeeshet a molykár­tevők elleni védekezéssel, így kijuttatásuk külön menetet nem igényel, amivel megtakarítható annak költsége. Viszont ha vetőmag-előállításról van szó, még külön menetben is megéri elvégezni a terméskötődést támogató kezelést, mert az csupán az optimális időben kijuttatva képes hozni az elvárt eredményt. Ebben az esetben is igaz, hogy minden egyes beavatkozás, amely a növény stresszmentes, egyöntetű fejlődését támogatja, egyben segítséget nyújt számunkra a jó terméskötődésben is. A kukorica terméskötődését hazánkban alapvetően az időjárási körülmények kedvezőtlen alakulása veszélyeztetheti, de van lehetőségünk arra, hogy a folyamatot számunkra kedvezően alakítsuk. Nem eleve elrendeltetett a rossz kötődés, kis odafigyeléssel és vállalható költségekkel mérsékelhetjük a terméskiesést!

 

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió

Tags: kukorica, terméskötődés, kukoica

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom