Szem nem maradhat a repceföldön

A bioüzemanyagok iránti igény jelentős mértékben megnövekedett, ezért az elmúlt évtizedben a repcetermesztés fellendülése következett be. Az őszi káposztarepce Magyarországon a második legnagyobb területen termesztett olajnövény, termőterülete elérte 2019-ben a 300 000 hektárt, mellyel a szántóterületek 7%-át lefedi.

Elterjedtsége következtében a termesztésében szemléletváltozás következett be. A napjainkban alkalmazott korszerű fajták és hibridek agrotechnikai igényeinek megismerése lehetővé tette, hogy a repcét a korábbi gyakorlattól eltérően jó termőhelyeken, átlagos vagy intenzív agrotechnikai módszerekkel is jól jövedelmezően lehessen termeszteni. A repce napjainkban jól értékesíthető és jövedelmező kultúrává vált. 2019-ben az őszi káposztarepce termésátlaga elérte a 3 t/ha-t, ami igen kedvező, mivel a növény 2-2,5 t/ha termésátlag felett átlagos költségszinttel számolva megfelelő jövedelmet tud biztosítani. Előnyt jelent a termesztésében továbbá, hogy az európai uniós biodízelszabvány az őszi káposztarepcét részesíti előnyben a napraforgóval szemben. Fontos szerepe van emellett a repcének a magyarországi gabonaorientált vetésszerkezet javításában is. Figyelembe kell venni azonban, hogy a repce az ökológiailag érzékeny növények közé tartozik, ami miatt a termesztésre alkalmas területek nagysága korlátozott.

Hibridválasztás

A betakarítás technológiájának optimalizálása már a hibridválasztásnál elkezdődik. A nemesítői munka eredményei egyre inkább lehetővé teszik, hogy a rövidebb tenyészidejű, korai hibridek alkalmazásával is nagy terméseredményeket érjünk el. A különböző éréscsoportú repcegenotípusok használatával a növényvédelmi kezelések és a betakarítás is jobban időzíthető nagy termőterületek esetén, ugyanis a túl korai és késői betakarítás egyaránt kedvezőtlen lehet. Késői betakarítás esetén a becők asszimilációja hosszabb ideig tart, valamint a szárazabb növény cséplési tulajdonságai kedvezőbbek, ám a termésveszteség jelentősen növekedhet (például szempergés).

Deszikkálás, becőragasztás

A repce egyenetlenül érik, pergésre hajlamos, tehát a deszikkálás és a betakarítás nagy gondosságot igényel. Érési időszakban a csapadékos időjárás növeli a becők felnyílását és a pergési veszteséget, melynek értéke átlagos körülmények között is elérheti a 10-12%-ot, de extrém időjárási körülmények esetén az 50-70%-ot is meghaladhatja. Az őszi káposztarepcénél a deszikkálással együtt becőragasztó szerek kijuttatása is elvégezhető. Ennek az a szerepe, hogy az állomány száradása után, amikor a repce magja érett, meggátolva a becők kinyílását csökkenti a mag pergését. Jelentős erőfeszítések folynak ugyanakkor a növénynemesítésben olyan genotípusok előállítására is, melyeknél a becőtermés varratai csupán nagyobb erőhatásokra nyílnak ki. Az ilyen hibrideket a szakirodalom kipergés-ellenálló hibrideknek nevezi.

Magyarországon a repcét egy menetben, gabonakombájnnal takarítják be. Az egymenetes betakarítás előfeltétele az állományszárítás. Amikor a becőkben lévő magvak 70%-a már érett, barna vagy barnás-fekete színű, és a becőkből kimorzsolható, elvégezhetjük a deszikkálást. Az állományszárítás fontos eleme a betakarítás technológiájának, mivel a repce nagy szártömeget fejleszt, melynek egyenletes és tökéletes leszáradása fontos a minőségi aratás szempontjából. Kémiai állományszárításra egyaránt felhasználhatók regulátor típusú érésgyorsító szerek és gyomirtó hatású növényvédő szerek. Az állományszárítás hatására az állomány egyöntetűen leszárad, a betakarítás korábban elvégezhető és ütemezhető. Csökkenthető emellett a betakarítási veszteség, javul az aratás minősége és növekszik a betakarítás fajlagos sebessége is.

Repcebetakarító gépek

A repce betakarítására arató-cséplő gépek alkalmasak. A betakarítás során használható függőleges oldalkaszákkal felszerelt, hagyományos kalászosgabona-vágóasztal, de speciális repcebetakarító adapter is. A gabona-vágóasztallal és rendválasztó oldalkaszával szerelt gabonakombájnok esetében a kusza repceállományban a vágóasztalnál jelentkező teljes szemveszteség meghaladhatja a 6%-ot, míg az oldalkaszák és a cséplés által okozott szempergési veszteség alacsony, 1-2% alatti. Nagymértékben csökkentik a pergésveszteséget a vágóasztaltoldatok is. A legkisebb szemveszteséget a vágószerkezetnél a repcebetakarító adapterek (vágóasztaltoldat és függőleges oldalkasza) segítségével együttesen lehet elérni. Az előbb említett repcebetakarító adapterek segítségével a megnyújtott vágóasztal jelentősen csökkenti a termésveszteséget. Az adapterek segítségével a vágóasztalnál fellépő pergési veszteség 3% alá csökkenthető.

Az őszi káposztarepce betakarítása során kifejezetten fontos a megfelelő vágási magasság megválasztása. Ha túl mélyen történik a szár átvágása, akkor a tisztítás során a cséplő- és tisztítószerkezetbe kerülő szártömeg nedvesítheti a termést. Mindig arra kell törekedni, hogy az alsó becők alatt közvetlenül történjen a szár átvágása. A vágási paraméterek között kiemelkedő jelentősége van a motolla helyzetének is, amely repcebetakarítás esetén hátsó állásban legyen.

A repce agrotechnikai elemei közül a betakarítás meghatározó szerepet játszik. A repce helyes betakarításának gyakorlatában nemcsak a kombájn helyes beállítása, hanem a megfelelő fajta/hibrid választása, valamint a betakarítás időzítése és előkészítése is kiemelkedő jelentőségű.

A pergési veszteség értéke átlagos körülmények között is elérheti a 10-12%-ot, de extrém időjárási körülmények esetén az 50-70%-ot is meghaladhatja.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio