repce

Megéri? – Állományszárítás, becőragasztás repcében

Talán nincs is más technológiai eleme a repcetermesztésnek, amely körül annyi vita zajlana, mint a betakarítást megelőző műveletek, az állományszárítás és a becőragasztás. Túl nagy költség, túl nagy taposási kár, mennyire éri meg? Néhány szempont a döntéshez.

Állományszárítás, a szükséges rossz

Sok repcetermesztő gondolja így, és amennyire lehetséges, kerüli ezt a beavatkozást. A légi növényvédelem rendkívül körülményessé vált, sok adminisztrációval jár, nem is lehet mindenhol biztosítani a szükséges feltételeket. A földi kijuttatáshoz ugyan már a rendelkezésünkre állnak azok az emelt hasmagasságú, nagy keretszélességű önjáró permetezők, amelyekkel mérsékelhető a taposási kár, de teljesen ezekkel sem kerülhető el! Ezért sokan inkább kivárják az állomány természetes száradását, és ennek megfelelően ütemezik a betakarítást. Vannak azonban helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk elvégezni az állományszárítást a nagyobb veszteségek elkerülése érdekében. Melyek ezek?

Ha nagyobb területen termesztünk repcét, a betakarítás ütemezését segíti, ha állományszárítással szakaszoljuk az érés folyamatát. Ehhez rendelkezésre állnak a megfelelő készítmények, melyeknél ismert a hatáskifejtés hossza, amivel számolhatunk. A repceállományok felgyomosodása nagyon fontos szempont a döntésben, mert az erős gyomfertőzés lassítja az állomány természetes vízleadását, kombájnoláskor a nagy zöldtömeg fokozza a betakarítási veszteséget, annak magas nedvességtartalma „visszanedvesíti” a betakarított termést. De egy erősen gyomos területen akár a betakarításra tett kísérletünk is kudarcot vallhat. A gyomnövények leszárításával ezek a problémák jórészt megoldódnak. Fontos szempont lehet még, hogy tapasztaljuk-e a területen kórokozók jelenlétét, amelyek pergési veszteséget (1. kép) okozhatnak. Ezek a „repcebecőrontó”, a repce alternáriás megbetegedése, valamint a repce fehérpenészes rothadása. Míg az előző közvetlenül a becőket fertőzve okozhatja azok idő előtti felnyílását, addig a fehérpenész a megbetegített tövek kényszerérése miatt kockázatos. Erősen fertőzött állományban magasabb lehet a kórokozók miatti pergési veszteségünk, mint az előre hozott betakarítás érdekében elvégzett kezelés költsége, beleszámítva a munka elvégzése során okozott taposási kárt.

repce1. kep 040

1. kép: Tömeges kelés az állomány alján már a betakarítás előtt

Az erős gyomfertőzés lassítja az állomány természetes vízle­adását, fokozza a betakarítási veszteséget. A kórokozóval erősen fertőzött állományban pedig magasabb lehet a pergési veszteségünk, mint az előre hozott betakarítás érdekében elvégzett állományszárítás költsége.

Szerválasztás a célnak megfelelően

Állományszárításra többnyire a dikvát és a glifozát hatóanyagok közül választanak a repcetermesztők. Mindkét hatóanyagnál jól behatárolhatók azok a körülmények, amelyeknél megmutatkozik azok előnye és hátránya. Ha erősen gyomos területen tervezzük a beavatkozást, ahol sok évelő gyomnövény (mezei acat, fenyércirok) található, és ki tudjuk várni a 10-14 napos hatáskifejtést, a glifo-zát lehet a jó választás. Hátránya, hogy az elsodródása komoly kockázatot jelent a környező növénykultúrákra, így a 150 cm-nél nagyobb szabad hasmagasságú hidas permetező esetén cseppnehezítő adalékanyag használatát írták elő, légi kijuttatására pedig repcében nincs lehetőség. A hatóanyag nagy előnye, hogy az évelő gyomnövények esetén több éven át érvényesülő, a föld alatti részekre is kiterjedő gyomirtó hatást eredményez.

A jól ismert dikvát hatóanyag felhasználása ke-vés-bé veszélyes a környező növénykultúrákra, ezért légi kijuttatása, cseppnehezítő adalékanyag kötelező hozzáadásával, engedélyezett. Ennek ellenére nagy odafigyelés szükséges a kezelés elvégzésekor az elsodródás megakadályozása érdekében. Hatáskifejtése 5-7 nap, a kijuttatást követően a környezeti körülményektől függően ennyi idővel kalkulálhatunk a betakarítás ütemezésekor. Bár az ilyen hatóanyagú készítmények felhasználási engedélyét korábban visszavonták, ebben az évben is lehetőség lesz a használatukra a kiadott szükséghelyzeti engedélyeknek köszönhetően.

Becőfelnyílás, becőragasztás

Ha az állományszárításnál azt említettük, hogy nagyon megosztott a repcetermesztők társadalma a szükségességét illetően, a becőragasztásra ez még fokozottabban igaz. Ez a korábban széles körben alkalmazott technológia mára visszaszorulóban van, részben vitatott hatékonysága miatt, részben mert egyre több olyan repcefajta áll a rendelkezésünkre, amelynél már nem jelent kockázatot a becő felnyílása.

A technológia egykori népszerűségét a pergési veszteségtől való félelem alapozta meg. Mikor fordulhat ez elő? A legtöbbször természetes folyamat váltja ki az érőfélben lévő becők felnyílását. Amennyiben az időjárás csapadékos, vagy jelentősebb harmatképződéssel jár, a mér érőfélben lévő becők vizet vesznek fel, megduzzadnak, térfogatuk megnő. Ezt a nedvességet később a napsugárzás, a magas hőmérséklet miatt leadják, ezáltal zsugorodnak, térfogatuk csökken. Amennyiben ez a folyamat sokszor végbemegy, a becőt összetartó varratok gyengülnek, rugalmasságuk csökken, végül felnyílnak (2. kép), a becőben lévő magok pedig kiperegnek. A becők felnyílására más körülmények között is lehet példa. Egy elhúzódó virágzás miatt kialakuló heterogén érési állapot is hordoz magában ilyen veszélyt. Ha igyekszünk elkerülni az állományszárítást, ezért megpróbáljuk összevárni a becők érését, az óhatatlanul megnövekedett pergési veszteséghez fog vezetni. De a becők felnyílását, a magok kipergését okozhatják a már tárgyalt két gombabetegség, a madárkár, a viharkár, de a repcebecő-ormányos lárváinak kártétele is.

repce2. kep 029

2. kép: A meggyengülő varratok miatt felnyílt becő

Hogyan működnek a becőragasztók?

A becőragasztásra használatos hatóanya-gok általában a cellulóz, valamint különböző természetes vagy mesterséges polimerek. Kijuttatásuk után rugalmas, féligáteresztő hártyát képeznek a becő felületén, amely egyrészt összetartja azt, másrészt megakadályozza, hogy vizet felvéve a környezetéből újranedvesedjen. Teszi mindezt úgy, hogy eközben a becő természetes száradását, vízleadását nem akadályozza. Kijuttatása megtörténhet állományszárításkor is, de azzal kell számolnunk, hogy hatása csak a kijuttatása utáni 2-3 hétben várható. Némely készítmény cseppnehezítésre vonatkozó engedéllyel is rendelkezik, így ezzel feleslegessé teszi más, ilyen típusú készítmény felhasználását. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy a repce viaszos felületén való jobb megtapadás és eloszlás érdekében célszerű hatásfokozó adalék-anyag felhasználása a tankkeverékben.

Az állományszárítás és becőragasztás a repcetermesztés két, szükségességében és hatékonyságában is vitatott beavatkozása. Rutinszerűen ezekről sem szabad ha-tároznunk, minden esetben az adott évjárat sajátosságai alapján szülessen meg döntésünk az alkalmazásukról. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pergési veszteség valós mértékét csak a kizöldülő repcetarlón, az esetenként döbbenetes tömegben kelő repcenövények láttán tudjuk csak igazán felmérni. Ám ekkor már késő!

Fontos! Egyes glifozát hatóanyagú készítmények engedélyokirata megváltozott, azok betakarítás előtti állományszárításra nem, kizárólag betakarítás előtti gyomirtásra engedélyezettek. Ezért javasoljuk, hogy kijuttatás előtt ellenőrizze a kiválasztott termék felhasználási engedélyét!

 

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió

Tags: repce, repcetermesztés, becőragasztás, állományszárítás

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom