élelmiszer

Kiváló minőségű magyar élelmiszert, vagy külföldit? – A hazai növénytermesztés napjainkban

In medias res – a dolgok közepébe vágva – olyan lesz a jövőnk, amilyenné tesszük! Cselekedni kell, és minél hamarabb annak érdekében, hogy a magyar növénynemesítés megerősödve ismét elfoglalja méltó helyét a magyar kutatásban, innovációban, és növelje ismertségét és elismertségét – elsősorban a hazai termelők körében, de akár határon túl is, mint a fénykorában.

Ha nem teszünk semmit mi, növénynemesítők, vetőmagtermesztők és a döntéshozók – elfogadva a magyar fajták kiszorulását a hazai vetésterületekről –, akkor elveszünk, és élelmiszer-gazdaságunk külföldi függősége, kitettsége teljessé válik. Ennek következtében Magyarországon – az élelmiszer kiskereskedelem mellett – az élelmiszer-előállítás kiindulási anyagát, a biológiai alapokat (fajta és vetőmag) is teljes mértékben a külföldiek fogják uralni, mint ahogy teszik ezt már a legjelentősebb növényeinknél (kukorica, napraforgó, repce). Mára ott tartunk, hogy kiváló minőségű búzafajtáink is folyamatosan kiszorulnak a hazai vetésterületről. Ha ezt a számunkra kedvezőtlen folyamatot nem tudjuk megállítani, visszafordítani, akkor az élelmiszer-előállítás tekintetében teljes mértékben elveszíthetjük az önállóságunkat. Ez gazdaságilag is súlyosan érintené – sajnos már érinti is – az országot. A kérdés tehát az, hogy egyre szegényebbek és kiszolgáltatottabbak vagy egyre gazdagabbak és függetlenebbek legyünk létszükségletünk, az élelem tekintetében?

Tenni kell, hogy a magyar növénynemesítés fennmaradjon, a döntéshozóink jelentős nemzeti értékként és nemzeti érdekként kezeljék, és folytatni tudja több mint 150 éves eredményes küldetését egy önellátó és szuverén élelmiszer-gazdaság megteremtése érdekében! Ehhez más gondolkodás, új megközelítés, új irány és stratégia, azaz új üzletpolitika szükséges, amelyet Lázár János kormánybiztos év végén „New Deal” elnevezéssel hirdetett meg, és amellyel „a kormány célja, hogy tíz éven belül a magyar boltok polcain nyolcvan százalékban hazai előállítású, feldolgozású és csomagolású élelmiszerek legyenek – ez nélkülözhetetlen a függőségünk csökkentése érdekében”. Teljes mértékben egyetértek Lázár János kormánybiztos azon kijelentésével is, mely szerint „az agrárképzés, az agrárkutatás, például a vetőmagkutatás, az élelmiszer-kutatás elválaszthatatlan a mezőgazdaság és az élelmiszeripar sikerétől”.

elelmidvonal

Ez a program a magyar társadalom és a magyar gazdaság számára is akkor lesz igazán hasznos és szuverén, ha a bioló­giai alapoktól (fajta és vetőmag-előállítás) az alapanyag-előállításon (növényter­mesztés, állattenyésztés) keresztül az élelmiszer-előállításig (gyártás, csomagolás) egymásra épülve minden eleme itthon valósul meg. Ebben az esetben teljes egészében itthon marad a hozzáadott érték is. Ha elmozdulunk ebbe az irányba, akkor élelmiszer tekintetében egyre függetlenebbé válunk, és a legjobb minőségű élelmiszereket lesz lehetőségünk egyre nagyobb mértékben fogyasztani, amelyet itthon (helyben) állítunk elő – magyar biológiai alapok használatával. Ez a magyar lakosság és az ország érdeke!

Az 1990-től tartó időszakban a külföldi fajták egyre nagyobb mértékben szorítják ki a magyar fajtákat, méltánytalan, egyre inkább alárendelt helyzetbe taszítva. Ez a folyamat az EU-csatlakozásunk után felgyorsult és jelenleg is tart. Az utolsó órában vagyunk, hogy tegyünk valamit (1. ábra)!

elelmdiag

A transzgénikus és génszerkesztett fajták megítélése

A kilencvenes években tőkeerős külföldi, multinacionális vállalatok hozták el a genetikailag módosított vagy transzgénikus növények (GMO, GMP fajták) korszakát, amelyek egyes külföldi országokban jelentős teret nyertek a termesztésben. Az első kultúrnövények génjeinek módosítását 1983-ban jelentették be, és 1995-ben kerültek ki a szántóföldre. Ez a nemesítési módszer a mai napig két táborra osztja az embereket, pró és kontra. Vannak, akik támogatják a módszert, és vannak, akik szerint termesztésük veszélyt jelent az ökoszisztémára és végső soron az emberre is.

Kevésbé problémás megoldást jelenthet a génszerkesztés (pl. CRISPR/Cas9) amely lehetővé teszi, hogy idegen, más fajból származó gén beépítése nélkül változtassuk meg az élő szervezetek tulajdonságait. A genom szerkesztésével a DNS tervszerű módosítása a mutációhoz hasonlóan, de irányítottan valósítható meg. Csakhogy az Európai Unió Bírósága 2018-ban úgy döntött, hogy az új eljárásokkal előállított szervezeteket a genetikailag módosított szervezetekkel megegyezően kell elbírálni.

Van élet a magyar növénynemesítésben

Örvendetes, hogy ugyanebben az időszakban (1990-től) a magyar ma­gánnemesítés is újraéledt és egyre nagyobb je­­­lentőségre tesz szert. Ennek az újraéledésnek az eredményeként jelenleg 806 magánfajta van a Nemzeti Fajtajegyzékben, részesedésük 20,4 százalék (1. táblázat). Napjainkban 154 magánnemesítő személy és magyar tulajdonú gazdasági társaság nemesít. A megmaradt állami növénynemesítő intézmények többsége az Agrárminisztérium Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) hálózatának tagjaként (pl. a GKI Szeged is) nemesít, amelyet a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetembe integráltak. Ezenkívül az agráregyetemek tanszékein, kutatóintézeteiben is végeznek nemesítőmunkát. Meghatározó intézmény a közelmúltig az MTA keretében működő Martonvásári Kutatóintézet, amely jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat keretében, az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézeteként folytat növénynemesítést.

Az 1. táblázatból az is kiolvasható, hogy a Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő 1378 szántóföldi növényfajta közül 901 külföldi, 358 magyar állami és 119 pedig magyar magánnemesítésből származik (2018). Sajnos ennél sokkal kedvezőtlenebb a magyar fajták hazai termesztésben elfoglalt részesedése, mivel az EU-listán szereplő fajták vetőmagjai (GMO kivételével) is szabadon behozhatók, termeszthetők, termeltethetők és forgalomba hozhatók. Becslés szerint ezzel együtt a hazai szántóterület már több mint 80%-án külföldi fajták vetőmagját vetik. A nálunk is tevékenykedő külföldi multinacionális nemesítőcégek lehetőségeivel és eredményeivel összehasonlítva a hagyományos nemesítésű növényfajtáink tekintetében még mindig figyelemre méltóak a magyar eredmények.

elelm tabl

Valójában a magyar növénynemesítés – a vetőmagtermesztéssel együtt – a rendszerváltozást megelőző évtizedben élte a fénykorát, körülbelül 320 ezer hektáron szinte kizárólag magyar nemesítésű fajták vetőmagtermesztése folyt. A 90-es évek elejétől folyamatosan csökkent a szaporítóterület, amely jelenleg 100 ezer hektár körüli, viszont ami még aggasztóbb, hogy a külföldi fajták szinte letarolták a hazai piacot (1. ábra), a kukorica, napraforgó és repce vonatkozásában szinte már teljes mértékben.

Bízzunk a hazai fajtákban!

Kiváló búzafajtáinkat is kiszorítják a hibridnek nevezett búzáikkal a külföldi cégek. A búza öntermékenyülő (ho­mozigóta) növényfaj, így fajtakeresztezéssel ugyanolyan állandósult heterózis érhető el, mint hibridbúza-vetőmag előállításával.
Alátámasztja ezt az 1975–1989 közötti időszakban Magyarországon elért búzatermésátlag, amely 3,7-7,4 t/ha (átlag 5,7 t/ha) között ingadozott, míg 2004–2019 között 3,8-6,0 t/ha (átlag 5,2 t/ha) volt. Egyértelműen nem mutatható ki számottevő termésnövekedés a magyarországi kukoricatermesztésben sem. A statisztikai adatokból látható, hogy az 1970-es évek közepétől 1989-ig (15 év alatt) 6-8 t/ha között (6,8 t/ha t/ha átlag) kevésbé ingadozik (2 t/ha) a szemtermés, míg a 2004–2019 közötti, szintén 15 éves időszakban na­gyobb évjárat-ingadozással (3,5 t/ha) 4,5-8 t/ha között mozog (átlag 7,5 t/ha). A termésátlag-növekedés mindössze 0,7 t/ha, amiben az agrotechnika fejlődése és az utóbbi évek kukoricának kedvezőbb időjárása is szerepet játszik. A nagyobb termésingadozásban részben a klímaváltozás is szerepet játszik, de vélhetően az intenzív fajták (hibridek) kisebb mértékű alkalmazkodóképessége, szárazságtűrése, stressztűrése is.

Az 1990-es évek utáni időszakban elsősorban az agrotechnikai hiányosságok (főként tápanyagellátás) miatt csökkent a termésátlag. Az extenzív körülményekhez jobban alkalmazkodó magyar nemesítésű hibridek termesztésével csökkenteni lehetne a termesztés költségét és növelni a termésbiztonságot. Még a legrövidebb tenyészidejű, legkisebb potenciális termőképességű magyar nemesítésű hibridek termésszintje is eléri a 10 t/ha-t, a középérésű és hosszú tenyészidejűeké pedig meghaladja a 17 t/ha-t is.

A termelők zöme viszont törekszik a legnagyobb termőképességű hibridek vetőmagját megvásárolni, de csak ke­vesen tudják ezeknek az intenzív ter­mesztési körülményeket igénylő hibrideknek a terméspotenciálját kiaknázni. Sajnos az öntözési lehetőség keveseknek adatik meg. Fentieken kívül a klímaváltozás is indokolja a kisebb vízigényű, extenzívebb (szárazságtűrőbb) kukoricafajták termesztésbe vonását.

Szintén aggódunk – és ezt jeleztük az illetékes szakminisztériumnak is – a biológiai alapokat szolgáló és felügyelőhatóság, a több mint 125/140 éves dicső múlttal rendelkező – a nemesítésünkkel közel egyidős – intézményhálózat (Nébih-központ és vetőmag-felügyelőségek) folyamatos átszervezése, gyengítése miatt is.

A kívánatos jövő

Sajnos a 30 évvel korábbi szaporítóterületet és ezen előállított vetőmagvolument, a magyar fajták hazai és exportpiaci részesedését újból elérni már nem sok esélyünk van, viszont a fele szaporítóterületnek (kb. 160-170 ezer ha) és azon a magyar fajták 80%-os részarányának elérésére, valamint a keleti vetőmag-exportpiac egy részének visszaszerzésére még van esélyünk – ha cselekszünk!

Elsősorban kiváló növénynemesítőink tudásának és kitartásának köszönhetően még van magyar növénynemesítés – az egyre nagyobb külföldi térhódítás ellenére –, de az elkövetkezendő időkben offenzív stratégiára van szűkség ahhoz, hogy fennmaradjon, és biztosítani tudja egy szuverén magyar élelmiszeripar kialakításának a biológiai alapjait.

A növénygenetika és biotechnológia fejlődését megállítani nem lehet – és nem is célszerű –, ennek érdekében gyors fejlesztésekre lenne szűkség az állami alapkutatásban, hogy a magyar növénynemesítés is hozzáférhessen a világon jelenleg legkorszerűbb biotechnológiai módszerekhez, alkalmazhassa azokat (pl. precíziós nemesítés).

Nagyon fontos azonban azt világosan látni, hogy versenyképes növénytermesztésünk és élelmiszer-biztonságunk feltétele a hazai biológiai alapok, magyar nemesítésű fajta és abból itthon előállított vetőmag megőrzése, fejlesztése és nagyobb arányú használata, ami függetlenebbé, biztonságosabbá és versenyképesebbé is teheti nemcsak a termelésünket, de az erre épülő élelmiszer-gazdaságot is.

Ahogyan a cikk elején már szó volt róla: ehhez egy más gondolkodás, új megközelítés, új irány és stratégia, azaz új üzletpolitika szükséges, amelyet Lázár János kormánybiztos év végén „New Deal” elnevezéssel hirdetett meg. Ennek érdekében reformokra, fejlesztésre van szűkség több területen.

A program a magyar társadalom és a magyar gazdaság számára is akkor lesz igazán hasznos és szuverén, ha a biológiai alapoktól (fajta és vetőmag-előállítás) az alapanyag-előállításon (növénytermesztés, állattenyésztés) keresztül az élelmiszer-előállításig (gyártás, csomagolás) egymásra épülve minden eleme itthon valósul meg. Tehát magyar nemesítés (vetőmagkutatás) eredménye legyen a fajta, amiből itthon történik a vetőmag-előállítás, és elsősorban ezt a magyar előállítású (fejlesztésű) biológiai alapokat használják a termelőink, akik ebből állítják elő a hazai élelmiszeripar számára az alapanyagot. Véleményem szerint ennek a Magyarország számára stratégiailag talán egyik legfontosabb programnak a megvalósításához az élelmiszeriparunk fejlesztése mellett a magyar tulajdonú nemesítőtelepek és vetőmagüzemek fejlesztését, továbbá az öntözés fejlesztését is prioritásként kell kezelni!

Élelmiszer-gazdaságunkat a kül­­­­­­földi kitettség csökkentésével mi­­­­­nél hamarabb szuverénné kell tenni, amit magyar biológiai alapokra kell építeni, amelyeknek a kiváló ökológiai adottságokkal rendelkező Kárpát-medence a bölcsője. Nemcsak reménykedünk, de teszünk is érte – ahogy Tessedik mondta: „Imádkozzál, de dolgozzál” –, hogy a magyar növénynemesítés sokáig fennmaradjon, és a valódi értéket képviselő, a biodiverzitást is fenntartó, eredményesen és biztonságosan termeszthető kiváló minőségű fajtáival biztosítsa termelőink boldogulását, élelmiszer-gazdaságunk szuverenitását és stabilitását, ezáltal a lakosság kiváló minőségű élelmiszerekkel való folyamatos ellátását.


Élelmünket magyar nemesítésű fajtákra alapozva itthon állítsuk elő – így egyre gazdagabbak, egészségesebbek és függetlenebbek leszünk!

Dr. KruppaDr. Kruppa József


A cikk szerzője növénynemesítő agrármérnök, a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Kruppa-Mag Kutató, Vetőmagtermesztő és Kereskedelmi Kft. ügyvezetője és tulajdonosa. 2020-ban Gábor Dénes-díjat kapott a kimagasló hozamú és beltartalmú, országosan termesztett burgonya-, lucerna-, rozs- és tritikáléfajtáinak megalkotásáéért, a hazai nemesítés oktatási és vállalkozási viszonyainak eredményes megújításáért, a vetőmagkultúra önzetlen támogatásáért.

 

 

kruppa kiadvany

PDF letölthető a képre kattintva!

 

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: Dr. Kruppa József, Címkép: Pixabay

Tags: élelmiszer, növénytermesztés, növénynemesítés

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom