Mi várható idén a repcétől?

 – Milyennek látta a repcék őszi fejlődését?

Dr. Kismányoky András, a KWS Agroszerviz menedzsere

 – Tapasztalataim szerint 2019 ősze kedvezőbb körülményeket hozott a repce vetése, kelése, kezdeti fejlődése szempontjából, mint a megelőző év hasonló időszaka. Bár hozzá kell tennem azt is, hogy ennek ellenére nem volt ideális a tavalyi év sem. Az augusztusi szárazság és meleg miatt nem volt könnyű megfelelő magágyat készíteni a repce számára. A termelőknek alaposan meg kellett gondolniuk, hogy mikor vessenek, és a magot milyen mélyre helyezzék, hol látják biztosítottnak 
a keléshez szükséges nedvesség meglétét. Részben emiatt, azaz az eltérő mélységbe történő vetés miatt az ősz során láthatóak voltak az eltérő fejlettségű állományok, az akár három centiméter mélyre vetett repcemagok később keltek ki, a növények fejlődésükben is később érték utol 
a sekélyebben vetett területek növényállományát. A vetést követően, még szeptemberben érkezett némi csapadék egy kis lehűléssel, ami elősegítette a repcék korai fejlődését. A repce gyors és egyöntetű kelése és kezdeti fejlődése nagyon fontos a majdani termés szempontjából, így egyáltalán nem mellékes, hogyan alakulnak ezek az ősz során. A kellően fejlett és erőteljes gyökérzet elérése az elsődleges cél, amihez megfelelő tápanyagellátást is biztosítanunk kell. Ha hibázunk, akkor ennek helyrehozatalára tavasszal már csak korlátozott lehetőségeink vannak. A kellően fejlett állományban már 
az ősz során elkezdődhet az oldalhajtások differenciálódásának folyamata, ami persze majd csak tavasszal válik látványossá. Összességében tehát én jónak látom a repcék őszi indulását, eleinte az alföldi régiókban ugyan erősebbek, fejlettebbek voltak a vetések, de aztán októberre-novemberre a dunántúli területeken is jó állományok alakultak ki. Helyenként még az is előfordult, hogy akár a kétszeri regulálás ellenére is túlfejlettnek bizonyultak a növények. A gyors és robbanásszerű kezdeti fejlődés különösen igaz a modern hibridekre – amilyen például az UMBERTO KWS is –, amelyek keléskor szinte kirobbannak a talajból, és megfelelő feltételek mellett már ősszel nagy levéltömeget képeznek.

UMBERTO KWS, 2020. kora tavaszi állapot (fotó: dr. Kismányoky András)

 – Tapasztaltak az ősz során bármilyen növényvédelmi problémát?

 – Ahogy korábban már említettem, szeptemberben érkezett egy kisebb lehűlés némi csapadékkal, ami egyrészt segítette a növények kezdeti fejlődését, másrészt pedig valamelyest visszafogta a rovarkártételt. Bár nem lehetett megspórolni a földibolhák és a repcedarázs álhernyói elleni védekezést, a helyzet mégis kedvezőbb volt az egy évvel korábban tapasztaltakhoz képest. Jelentős kártételről lehetett hallani viszont a kis káposztalégy esetében, amit mi is észleltünk. Kórtani szempontból a fómát tudnám kiemelni, ennek a kórokozónak a tüneteit megtaláltuk 
a telelő növények levelein. Az enyhe télnek köszönhetően valószínűleg a betegség gond nélkül telelt át. Ilyen „fómaveszélyes” helyzetekre ajánljuk a már korábban említett UMBERTO KWS hibridünket, amelynek kimagaslóan magas a fóma több rasszával szembeni ellenálló képessége, köszönhetően az RLM7-3 génnek, valamint a FELICIANO KWS hibridet. Az idén bevezetésre kerülő FELICIANO KWS RLMS gént tartalmaz. A kísérleti eredmények szerint az új RLMS gén maximális védelmet nyújt a repce fómás betegsége ellen.

 – Milyen tapasztalatai vannak a vetések telelésével kapcsolatban?

 – Nem vettem észre eddig különösebb problémát a telelő állományokban. Azokon a területeken, ahol a repcét intenzíven termesztik, egyáltalán nem fordult elő tőpusztulás. A kedvező időjárásnak köszönhetően még az egészen későn vetett, gyengébben fejlett állományok sem voltak igazán veszélyben.

 – Az országot járva sok repceterületen láthatunk elszíneződött, vörösödő-liluló leveleket, sőt levélvesztést is. Mi okozza ezeket a tüneteket?

 – Ezeket a tüneteket magam is tapasztaltam a fajtasorok bejárásakor. Különösen a levelek elszíneződése szembetűnő, aminek mértéke, sőt még a színe is fajtától függő. Levélvesztést kevésbé vettem észre, az inkább ott fordulhat elő, ahol az állomány nagy levélzetet fejlesztett, esetleg túlfejlettek a növények, de a jelenség összefügghet az adott hibrid tulajdonságaival is. A levelek elvesztésének hátterében élettani okok is állhatnak, a repcenövények a tél során „eldobják” az alsó, nagy leveleiket. Az idősebb, nagyobb levelek elszíneződése, vörösödése, lilulása is több okra vezethető vissza, de jellemzően valamilyen tápanyag abszolút vagy relatív hiánya áll a háttérben. Alacsonyabb hőmérsékleten a növényi sejtfal áteresztőképessége, valamint a gyökérsejtek fiziológiai aktivitása is csökken, így a növény kevesebb tápanyagot képes felvenni. Tehát csak részben okozza levelek elszíneződését az, hogy a foszfor felvehetősége a hideg talajnál problémásabb, legalább annyira fontos ebből a szempontból 
a növény alacsony tápanyagfelvevő képessége. Ugyancsak okozhatja az állomány elszíneződését a talaj tömörödöttsége, levegőtlensége vagy pangó víz jelenléte. A forgatás nélküli talajművelés elterjedése óta több helyen lehet találkozni a fenti okok miatt vörösödő állományokkal. Sőt, a jelenség mögött növényvédelmi probléma is állhat! A kis káposztalégy nyüveinek gyökérkártétele okozhat olyan tápanyagfelvételi zavarokat, amelyek ehhez vezetnek, de a levéltetvek által terjesztett tarlórépa sárgaságvírusa is állhat a háttérben. A tarlórépa sárgaságvírus kártételét nagymértékben mérsékelni lehet a levéltetvek elleni hatékony védekezéssel, valamint a vírussal szemben részleges rezisztenciát mutató FELICIANO KWS hibrid vetésével.

Tavaszi tápanyaghiány jellegzetes tünetei (fotó: dr. Kismányoky András)

 – Rövidesen megérkezik a tavasz. Milyen beavatkozásokat lát fontosnak a repcében?

 – Most, amikor beszélgetünk, éppen országos eső hullik. Az állományok jól teleltek, sok helyen már kiszórták a termelők a nitrogénműtrágyát. Ehhez már csak melegedés kell, és a növények robbanásszerű fejlődésnek indulnak. Nagyon fontos ilyenkor a kórokozók elleni védekezés, valamint az állományok növekedésszabályozása, megelőzendő a felnyurgulást és a majdani szártörést, megdőlést. Az UMBERTO KWS-hez hasonló modern hibridekben például szinte „kötelező” beavatkozás az állomány regulálása. 
A kártevők elleni védekezést sem szabad elhanyagolni, a repceszárormányosok és a nagy repceormányosok már mozognak, aktívak, nagyon fontos, hogy megakadályozzuk a tojásrakásukat és így a kártételüket. Ezeknél a beavatkozásoknál persze ne feledkezzünk meg a levéltrágyákról sem, szükség esetén juttassuk ki azokat is. A repce meg fogja hálálni a gondoskodást!

 – Milyennek látta a repcék őszi fejlődését?

 – Tapasztalataim szerint jó volt a kelés, valamint az állományok kezdeti fejlődése, így a legtöbb helyen a repce jól fejletten, kellően megerősödve, 10-12 leveles állapotban ment a télbe. Az állományok egy részében gondot okozott az erős levéltetű-fertőzés, azonban az időben megérkező hűvösebb, csapadékosabb időjárás megoldotta a problémát. Összességében én jónak ítéltem a repceállományok állapotát, egy-két víznyomásos foltot vagy táblarészt leszámítva jó állapotban mentek a télbe.

 – Tapasztalt-e bármilyen, tápanyagellátással kapcsolatos problémát az őszi állományokban?

 Dr. Zsom Eszter (K+S Minerals and Agriculture GmbH)

– Igen, tapasztaltam ilyen problémákat, de főleg olyan helyeken, ahol a repcetermesztés nem túl intenzíven zajlik, vagy ahol a terület gazdája még nem túl régen művelte az adott táblát. Arányaiban azonban ez nem volt jelentős, talán ha a területek tíz százalékán vettem észre ilyet. Itt-ott lehetett látni már lilás elszíneződést a leveleken, de annak pontos okait csak levélanalízissel lehet megállapítani.

Kénhiány tünetei                                      Magnéziumhiány tünetei (Fotók: a K+S archívumából)

 – Milyennek látja a repceállományok telelését?

 – Enyhe volt a tél, ezért a telelés nem okozott nagy gondokat az állományokban. Fagykárt nem tapasztaltunk, mínusz 7 °C-nál hidegebb nem is igazán volt, ezt még a gyengébb növények is gond nélkül vészelték át. Több növény gyökerét megvizsgálva, szétvágva látható, hogy 
a gyökérzet általában erős, fejlett.

 – Sok területen látható erős levélvesztés, 
a növények leveleinek erőteljes elszíneződése. Milyen okok húzódhatnak meg ezek hátterében?

 – A levélvesztés természetes jelenség 
a káposztarepcénél, az őszi levelek tavaszra többnyire leszáradnak. Mostanra, amikor ez az interjú készül, a repcék már túl­­­­­­­­estek a levélvesztésen, megindult az ol­­­­­dalhajtások fejlődése. A levelek lilás elszíneződését okozhatja tápanyaghiány is, elsősorban a foszforé. Ez a jelenség 
a kevésbé jól táplált állományokban előfordulhat, de a háttérben hideghatás is állhat. Itt arra gondolok, amikor az ősz végén előfordult, hogy a nappali hőmérséklet magas volt, azonban az éjszakai órákban fagypont alá csökkent a hőmérséklet. Ez a növények számára stresszhatást jelentett. Azokon a területeken, amelyeket okszerűen művelnek, megfelelő tápanyagellátásban részesítenek, egyáltalán nem volt tapasztalható a levelek lilás, vöröses elszíneződése. A jelenség egyébként még ott fordulhatott elő, ahol a növények fejletlenebbek voltak, amikor a tél beköszöntött, az ilyen gyengébb állományok levelei színeződtek el sok helyen. Ezek a helyzetek a megfelelő időben történő vetéssel elkerülhetők. 
Az állomány elszíneződése összefüggésben lehet egyébként az adott tábla talajának minőségével is, a gyengébb talajokon termesztett állományoknál ősszel és tavasszal is lilásabb volt a növények levele.

 – Amennyiben az állományok elszíneződése mögött tápanyagellátási problémák is lehetnek, milyen megoldást javasolna?

 – Ahogyan az előzőekben már említettem, a jelenség mögött állhat a nem megfelelő foszforellátottság is. A terület ismeretében ilyenkor jobb a megelőzés, és alaptrágyaként több foszfort kell kijuttatni.

 – Milyen beavatkozást tartana fontosnak a tápanyagellátás szempontjából a telelésből kijövő, már intenzíven fejlődő repceállományokban?

 – A repcében a tavaszi időszakban több növényvédelmi beavatkozás történik, gombaölő permetezés, rovarkártétel elleni kezelés vagy éppen növekedésszabályzás. Ezek jó alkalmat biztosítanak a lomb­trágyázás elvégzésére, amellyel a mikro­elemek, például a bór eredményesen pó­­­­­­­­tolhatók. A repce kénigényes növény, ezen túl a tavaszi időszakban rövid idő alatt nagy zöldtömeget képes fejleszteni, amihez a megfelelő nitrogén- és magnéziumellátás kiemelten fontos. Tehát a nitrogénpótlás mellett én az ESTA^® Kieserit lombtrágya felhasználását javaslom a jó kén- és magnéziumellátás biztosítására.

A KárKép weboldal (www.karkep.hu) szerkesztőiként igyekeztünk mi is figyelemmel kísérni a telelő repceállományokat, amelyekben növényvédelmi szempontból a következőket találtuk.

Az előző év őszén az ország jelentős területén a szokásosnál erősebb kártétellel jelentkezett a kis káposztalégy. Kártételének nyomai, a beparásodott sérülések sok repcenövény gyökerén megtalálhatók, sőt az erősebben fertőzött foltokban még gyökérelhalást is tapasztalhatunk. Sajnos túlságosan sok lehetőségünk már nincs arra, hogy mérsékeljük a gyökérsérülésekből fakadó esetleges terméskiesést, de a repce általános kondícióját javító, netán még a gyökérnövekedésbe is besegítő biostimulátorok használata segítségére lehet a károsodott növényeknek.

Kis káposztalégy lárvakártételének nyomai a repce gyökérzetén

Az utóbbi évek (évtizedek) egyik legmelegebb telén vagyunk túl. Olyan alacsony hőmérsékletű időszak, amely segítségünkre lehetett volna az egyes kórokozók szaporítóképleteinek elpusztításában, egész télen sem volt. Így még februárban is nagy számban lehetett találni fómás (repce fómás levélfoltossága és szárrákja) tüneteket a leveleken. Bár ezeket a „nagy” leveleket a növények a tél végére ledobták, tudnunk kell, hogy a kórokozó jelen van a repceállományokban, és a tavaszi gombaölő szeres beavatkozásokat ennek ismeretében kell terveznünk.

Fómás tünetek a repce levelein február legelején

A repceterületeket nézve talán elmondhatjuk, hogy régen volt országos viszonylatban ennyire egységes állományunk 
a tavasz elején. Ezekben a repcékben még egy jó termés is „benne lehet”, ér­­­demes fokozottan figyelni rájuk!

Szerző: AgrárUnió