Tavaszi lombtrágyázás

A szántóföldi növénytermesztésben éppúgy megvan a szerepük ezeknek a termékeknek, mint a kertészeti kultúrákban, és megfelelő alkalmazással számottevő mértékben növelhetik a termés mennyiségét, javíthatják a minőséget.

Rendszerben kell gondolkodni

A levéltrágyázás a tápanyag-gazdálkodás egyik eleme, így 
a je­­­­­­lentősége a talajon keresztül végzett tápanyagpótlással, 
a szervesanyag-gazdálkodással, a talaj tulajdonságaival, aktuális tápanyag-szolgáltató képességével együtt értelmezhető.

A talajban az egyes tápelemek koncentrációja széles határok között mozog, és a gyökéren keresztüli felvehetőségük sok tényezőtől függ. A tápelemek különböző mértékben kötődhetnek a talaj részecskéihez, főleg az agyagfrakció arányától és 
a kémhatástól függően. Emiatt egy-egy tápelem adott koncentrációja mellett a növények által felvehető mennyiség nagyon is különböző lehet. Például a foszfor a talaj savanyodásával egyre kisebb arányban lesz felvehető, miközben számos fémes elem, mint a vas, réz, mangán, éppen ilyen körülmények között válik mozgékonyabbá és akár mérgezővé a növények számára.

Emellett figyelembe kell venni, hogy a különböző tápelemek egymásra is hatnak: egyes elemek versenyeznek a kötőhelyekért, így közöttük antagonizmus lép fel (például a kálium, a magnézium és az ammónium között), mások viszont segítik egymás felvételét (például a kén, molibdén kedvezően hat a nitrogén hasznosulására). A talaj fizikai állapota, így a nedvességtartalom, a tömörödöttség, ezen keresztül a levegőzöttség szintén nagy hatással van az egyes elemek felvehetőségére. A példák alapján látható, hogy okszerű levéltrágyázást a talaj aktuális tápanyag-szolgáltató képességének ismeretében végezhetünk.

A levéltrágyázásról általában

A növények számos tápelemet képesek levélen keresztül jó hatékonysággal felvenni, de az ilyen módon pótolható mennyiség korlátozott. Olyan tápelemeknél, amelyeket a növény nagy mennyiségben igényel (nitrogén, foszfor, kálium, magnézium, kén, kalcium), a levéltrágyázás az átmeneti hiányok megelőzését, esetleg orvoslását tudja megoldani, például amikor a talajból valamilyen ok miatt (túl hideg talaj, szárazság) a felvétel korlátozott, vagy a növény olyan életszakaszban van, amikor egyik vagy másik tápelemből különösen nagy az igénye.

A növények számára igen kis mennyiségben szükséges tápelemek (mikroelemek) esetében a szükséglet jelentős hányadát tudjuk biztosítani levélen keresztül (például vas, réz, mangán, cink, molibdén, bór). Előfordulhat, hogy ezekből nem áll rendelkezésre elegendő a talajban (abszolút tápanyaghiány), vagy valamilyen ok miatt nem felvehetők a növény számára a szükséges mennyiségben (relatív tápanyaghiány). Kis mennyiségük ellenére a hiányuk komoly anyagcserezavarokat okoz, aminek következményeként más tápelemek (például a nitrogén) hasznosulása is romlik. Figyelembe kell venni, hogy egyes növényfajok szükségletei jelentős mértékben eltérhetnek, illetve egy-egy növény szükséglete adott életszakaszokban jelentősen megnőhet. 
A kalászos gabonáknak bokrosodás, szárba indulás idején (amikor a kalászkezdemények kialakulnak) jelentős a rézigényük. 
A repce és a napraforgó egyaránt bórigényes, különösen a virágzat fejlődésének idején. A kukorica magasabb cinkigénye is említést érdemel, főleg mert a hazai talajok cinktartalma sok esetben nem elegendő számára.

Teendők a jó hasznosulásért

A levélre kijuttatott tápelemek részben a levelet fedő kutikulán keresztül, részben a gázcserenyílásokon (sztómák) jutnak be 
a nö­­­vénybe. A felvétel lehetőségét ilyen módon alapvetően meghatározza ezek állapota. Szárazabb periódusban vastagabb viaszréteggel, a gázcserenyílások kisebb átjárhatóságával védekezik 
a növény, ami a tápelemek felvételét is megnehezíti.

A felvehetőséget másrészről a levéltrágya tulajdonságai is meghatározzák. Milyen és mennyi tápelemeket, milyen segédanyagokat tartalmaz, ezek mennyire segítik a felvételt kedvezőtlenebb körülmények között, illetve mekkora a perzselés veszélye? A felhasználó a termék tulajdonságaira nincs hatással, a felhasználás módjával azonban sokat tehet a kockázatok csökkentése és a jobb hatékonyság érdekében. Érdemes néhány általános szabályt szem előtt tartani.

A levéltrágyázás sok esetben növényvédelmi kezelésekkel együtt is elvégezhető, azonban egyedileg kell elbírálni a keverhetőséget. Minél több terméket keverünk össze egy tankkeverékben, annál nagyobb az esély kedvezőtlen kölcsönhatásra. 
A perzselésveszély elkerülése érdekében vegyük azt is figyelembe, hogy a gyártó milyen legnagyobb töménységben javasolja 
a kijuttatást.

A kezelésekhez ideális hőmérséklet a 15–20 ˚C. Magasabb nappali hőmérséklet esetén biztonságosabb borult időben permetezni, vagy esetleg a még hűvösebb éjszakai, reggeli órákban. Meleg, száraz periódusban nappal a sztómák záródnak, így 
a tápanyagfelvétel is akadályozott, míg éjszaka, reggel aktívabb 
a gázcsere, ami a levéltrágyák felvételéhez is kedvezőbb.

A levéltrágyák alkalmazásával lehetőleg ne várjuk meg a látható hiánytünetek megjelenését, mert az már az anyagcserezavar jele. A levéltrágyát inkább a talajvizsgálati eredmények, a talaj aktuális állapota, a növény fejlettsége és tápanyag-ellátottsága (levélanalízis), valamint az időjárási tényezők ismeretében használjuk fel.

Az egészséges levél alkalmas a tápelemek felvételére, a károsodott növényi részek viszont jelentősen rontják a levéltrágyák hasznosulását. A fiatal fejlődő hajtásokban/termésekben a legintenzívebb az anyagcsere, így a tápanyaghiány ezek fejlődését akadályozza leginkább. Különösen igaz ez olyan tápelemek esetében, melyek az idősebb szervekből alig mobilizálhatók, 
a jól mobilizálható elemek esetén inkább az idősebb, alsóbb leveleken jelentkeznek a tünetek. A fejlődő, vékonyabb viaszréteggel rendelkező részeken könnyebben szívódnak fel a hatóanyagok, így a levéltrágyázás jó megoldást nyújt ezek nagy tápanyagigényének a fedezésére.

Szerző: AgrárUnió