A fómán túl – A repce egyéb gombás megbetegedései

A repce legismertebb megbetegedése a fómás levélfoltosság és szárrák, azonban ezen túl más kórokozók is fertőzhetnek és károsíthatnak. Ezek közül a legnagyobb kártételi potenciállal a fehérpenészes rothadás bír, ez után következik a „repcebecőrontó”, az alternáriás megbetegedés, majd az egyre gyakrabban fellépő lisztharmat.

A felsorolt kórokozók fontossági sorrendje a környezeti körülmények változása miatt átalakulóban van, de ebben jelentős eltérések mutatkozhatnak az egyes termőtájak között, mást tapasztalhatnak a csapadékosabb nyugati vidékek repcetermesztői és mást a száraz körülmények között gazdálkodó alföldi gazdák. Az ősszel, valamint kora tavasszal is fertőző fómás megbetegedés állandóan jelen van, a szárazabb termesztési környezetben a kisebb nedvességigényű lisztharmat mind gyakrabban jelentkezik erős fertőzéssel, míg a csapadékosabb körülményeket kedvelő fehérpenészes és alternáriás megbetegedések egyre inkább a háttérbe szorulnak.

A repce gombás megbetegedéseinek korábbi fontossági sorrendje átalakulóban van, némelyek jelentősége csökken, míg másoké növekszik.

Hirdetés

Kórokozó a szárban

A fómán kívül a fehérpenészes rothadás képes még komoly kárt okozni a szár megbetegítésével. A betegség kiindulhat a talajból, ez az elsődleges fertőzés (1. kép) a leggyakrabban azokon a területeken jelentkezhet, amelyeken a vetésforgóban magas a kórokozó tápnövényeinek (napraforgó, szója, repce) aránya, így nem tartható be, hogy fogékony növény ne kerüljön négy évnél korábban ismételten vetésre.

1. kép: Fehérpenészes fertőzés tüneteit mutató repceszár

Veszélyesnek tekinthető az a gyakorlat, amikor ugyanabban a táblában akár kétévente is a fentiekben említett növények valamelyikének a termesztése zajlik. Száraz években elkerülhető ugyan a súlyos fehérpenészes fertőzés, de egy hűvös és csapadékos évjárat az ilyen körülmények között bekövetkező tömeges megbetegedés miatt nagyon komoly terméskieséshez vezethet. A kórokozó másodlagos fertőzés formájában is megjelenhet, amikor a szár elágazásaiban betegíti meg a növényt, amihez jó táptalajt nyújt a virágzást követően lehulló, ott felhalmozódó virágszirom és egyéb szerves törmelék. A fehérpenészes megbetegedés kialakulására elsősorban a csapadékos és hűvös évjáratokban, esetleg a mélyebb fekvésű, nedves, nagy páraterhelést elszenvedő táblarészeken kell számítani, de annak mértékét befolyásolhatja az állománysűrűség is. A beteg növény, legyen szó elsődleges, vagy másodlagos fertőzésről, jellegzetes tüneteket mutat, a szár is és a becők is kivilágosodnak (2. kép). Az ilyen növények termésképzése elmaradhat, ami mennyiségi veszteséget jelent, de az esetleg képződött termés minősége is romlik.

2. kép: A kivilágosodó növények a tő fehérpenészes megbetegedését jelzik

Kórokozó a becőkön

A becőket közvetlenül fertőzi a „repcebecőrontó”, az alternáriás megbetegedés, amely jelentős, tíz százalékot meghaladó mértékű kárt is okozhat. Az érintett becők mérete csökken, gyakori a korai kényszerérés, de a kár leginkább a becők felnyílása és a magok kipergése miatt következik be, ami a becőn kialakuló sötét foltok (3. kép) zsugorodásának a következménye. Fellépésére mérsékelten meleg, csapadékos és párás időjárási körülmények között lehet számítani, ilyen viszonyok kialakulásakor akár tömeges fertőzést is okozhat.

3. kép: Alternáriás fertőzési tünet a repcebecőn

Erős fertőzési nyomás mellett, valamint a kórokozó számára kedvező körülmények között a fómás levélfoltosság és szárrák tünetei megjelenhetnek a becőkön is. A fertőzés ezekre nem túl meleg, csapadékos és párás körülmények között tud felhúzódni. Ahogyan a leveleknél, úgy a becőn kialakuló foltokon is megtalálhatók a kórokozó jellegzetes tünetei, apró fekete szaporítóképletei, a piknídiumok. A fertőzött becők idő előtt felnyílhatnak, a bennük lévő magok kipereghetnek.

A repcebecők tömeges felnyílását (4. kép) a leggyakrabban rovarkártétel (repcebecő-ormányos, repcebecő-gubacsszúnyog) következményének tudjuk be. Azonban ilyen tünetet az alternáriás és fómás megbetegedések is okozhatnak, amelyek ellen kizárólag a virágzás időszakában elvégzett gombaölő szeres permetezéssel tudunk csak védekezni.

4. kép: Tömeges becőfertőzés az állományban

Ezért bármennyire is nehéz a virágzásban történő, beporzó rovarokat védő permetezés, bármennyire is tartunk a taposási kártól, nem maradhat el a beavatkozás. Ezzel a becő közvetlen védelmén túl megakadályozhatjuk a szár másodlagos fehérpenészes fertőzését is, sőt, jó szerválasztás mellett a lisztharmat ellen is eredményesen védekezhetünk. Ami, látva az utóbbi évek történéseit, egyre fontosabbá válik.

Az intenzív repcetermesztés nem képzelhető el a gombabetegségek elleni hatékony védekezés nélkül.

Hirdetés

A lisztharmat

Az elmúlt években egyre növekszik lisztharmat jelentősége a repcetermesztésben, a vegetációs időszak végéhez közeledve tünetei gyakran megtalálhatók a lombozaton és a becőkön (5. kép).

5. kép: Lisztharmatos bevonattól fehérlő becők

Azonban olyan terméscsökkenés, amely egyértelműen a lisztharmat számlájára lenne írható, ritkán alakul ki. Kivételt jelenthetnek azok az évjáratok – például az elmúlt, 2024-es -, amelyekben rendkívüli fertőzése (6. kép) is kialakulhat, amikor a levegőbe kerülő szaporítóképleteitől szinte „füstölnek” a repcetáblák. Ilyen erőteljes fellépésekor a levelek sárgulása, száradása miatt csökken a növény asszimilációs felülete, aminek hatása a termés mennyiségében és minőségében egyaránt megmutatkozik.

6. kép: Rendkívüli lisztharmatfertőzéstől szenvedő repceállomány

Ilyen mértékű károkozása a kórokozó számára ideális körülmények, mérsékelten meleg, 22−27 °C-os hőmérséklettel, valamint a párás, erős éjszakai harmatképződéssel járó időjárási viszonyok között alakulhat ki. Tömeges fertőzésében szerepet játszhat a termesztett fajták és hibridek fogékonysága, amelyben jelentős különbségek tapasztalhatók. De a megbetegedés mértékét befolyásolhatják egyes termesztéstechnológiai tényezők is, mint például a felhasznált nitrogénműtrágya mennyisége, a nagyadagú nitrogénhasználat ugyanis a növények fogékonyságát fokozza.

A repce gombás megbetegedései közvetlen mennyiségi és minőségi kárt is okozhatnak, de az állományban való jelenlétük hatással lehet pl. az állomány érésére is, ami fertőzésük hatására heterogénné válhat. Emiatt közvetett kárként érdemes számolni az egyöntetű érést és biztonságos betakarítást megalapozó állományszárítás költségével, vagy annak elmaradása esetén a növekvő pergési veszteséggel. Ezért a repce intenzív, nagy költséget jelentő termesztéstechnológiájában helyet kell kapnia az állomány becőt fertőző kórokozókkal és a lisztharmattal szembeni védelmének is, kár lenne a tenyészidőszak legvégén veszni hagyni az addigi erőfeszítéseket.

Szerző: AgrárUnió