Visszatekintés – A repcetermesztés növényvédelmi kihívásai 2023-ban

Visszatekintve az előző, 2023-as évjáratra megállapítható, hogy összességében a repce számára kedvezően alakult. Kellően megerősödött, jó fejlettségű állományok mentek a télbe, amelyek sikeresen teleltek át és kezdtek intenzív fejlődésbe a tavasz során. A növényvédelmi problémák általában mérsékeltek voltak, bár ebben természetesen jelentős különbségek alakulhattak ki a csapadékosabb és a szárazabb termőtájak között. Mindezeknek együtt vezettek oda, hogy a statisztikai adatok alapján szokatlanul kiegyenlített terméseredmények születtek az ország eltérő adottságú termőtájai között. Az, hogy a repcetermesztésbe fektetett munka pénzügyileg mennyire térült meg, nem elsősorban az elért terméseredményen, hanem a piaci viszonyokon, a kedvezőtlen értékesítési lehetőségeken múlott. De vizsgáljuk meg a fő károsítókat egyenként!

Kártevők ősszel

Köztudomású, hogy a repce az a szántóföldi növényünk, amelyet leginkább kedvelnek a kártevők. Ennek megfelelően több fajuk is károsíthat a repcetáblákon mind az őszi, mind a tavaszi időszakban. Ezek között azonban a hangsúlyok gyakran megváltoznak, egyes fajok a megszokottnál nagyobb, mások pedig a megszokottnál kisebb gondot okoznak. Ennek voltunk tanúi 2022 őszén is, amikor a növényeken régen nem látott számban jelentek meg a káposztamoly (1. kép) lárvái.

1. kép: Káposztamoly lárvái és tipikus kártételük a repcelevélen

Már a repce vetése előtt, a keresztesekből álló zöldítésekben mutatkoztak jelei a kártevő erőteljes felszaporodásának, már azokon is tömegével repültek a kifejlett egyedek (2. kép). Ennek erős, időben hosszan elnyúló károsítás lett a következménye, aminek a majdani termés mennyiségére szerencsére csupán csekély hatása van. Ez még akkor is igaz, ha az erősen lyuggatott levelek gyakran ijesztő látványt nyújtanak.

2. kép: Káposztamoly kifejlett egyede

A káposztamolynál tapasztaltakkal ellentétben a megszokott őszi kártevőknél, mint amilyen a repcedarázs álhernyója, a nagy repcebolha, valamint a keresztesek földibolhái, jellemzően nem alakult ki a korábbi években látható egyedszám és kártétel, így ezek nem igényelték az intenzív növényvédelmet.

Az elmúlt repcetermesztési szezon növényvédelmi szempontból mérsékelt kockázatokkal járó évjáratnak bizonyult.

Kártevők tavasszal

A tavaszi időszakban összességében hasonló tapasztalatokat szerezhettünk a kártevők terén, bár már a tél egyes szakaszai is okot adhattak némi aggodalomra. Ez annak volt a következménye, hogy szárat károsító ormányosok, a nagy repceormányosok és a repceszárormányosok (3. kép) nagyon korán, akár már január elején aktívak voltak, első egyedeiket már ekkor megtalálhattuk a táblaszéleken.

3. kép: Aktív repceszárormányos január második napján

Ezért egyáltalán nem volt ritka látvány a tél derekán kihelyezett sárga fogótálak vagy fogólapok látványa, amivel az óvatos gazdák igyekeztek mielőbb információkhoz jutni e kártevőkről. Aktivitásukban, így táblákra történő betelepülésükben a későbbiekben több hullám is érzékelhető volt, azonban ennek ellenére általánosságban nem mondható, hogy erős kártétellel jelentkeztek volna. Ez nagy valószínűséggel annak is volt köszönhető, hogy a 2022. tavaszi szezonban tapasztalt erős kártétel miatt a repcetermesztők tavaly nagyobb odafigyeléssel végezték a szárormányosok elleni védekezést. Természetesen azokon a táblákon, amelyeken megkéstek vagy netán el is elmaradtak ezek a növényvédelmi beavatkozások, a károsítás mértéke magas szintet érhetett el.

A szezon további részében is folytatódott az a kedvező helyzet, amelyet a kártevők alacsony egyedszáma, valamint az ezzel járó rovarkártétel alacsony szintje jelentett. Ez egyaránt igaz volt a repcefénybogárra, valamint az utóbbi években mind nagyobb gondot jelentő repcebecő-ormányosra is. E kártevők kifejlett egyedei ugyan jelen voltak a repceállományokban (4. kép), de számuk lényegesen alacsonyabban alakult, mint amit már megszoktak a repcetermesztők. Részben ennek is volt köszönhető, hogy általában sikeres volt a terméskötődés, kevés üres virágnyelet találhattunk a hajtásokon, ami kártételüket mutatta volna.

4. kép: Repcefénybogarak, repcebecő-ormányosok és bundásbogár a virágzaton

Kisebb figyelem jut a repcebecőszúnyogra, amely sokszor nagyobb arányban felel a felnyíló becőkért, mint a repcebecő-ormányos. A tavalyi év e kártevő esetében sem hozott kiemelkedő kártételt, a torzuló, felnyíló becők (5. kép) a legtöbb repcetáblán megtalálhatók voltak ugyan, azonban a gazdasági károkozás szintjét általában nem érték el.

5. kép: Repcebecőszúnyog károsítására utaló tünetek a becőkön

Van azonban egy kártevő, amellyel a virágzó repcetáblák szegélyében gyakran találkozhatunk ugyan, de általában jelentősebb károkozást nem tulajdonítunk neki. Ez a bundásbogár, amely egyes területeken, köszönhetően helyi felszaporodásának, évek óta igen nagy tömegben (6. kép) jelenik meg. Több táblán ez a tavalyi évben is így történt, károsítása ezeken a részeken egyértelmű, a virágok, valamint a fiatal becők rágásával érékelhető terméskiesést okoz.

6. kép: Tömegesen károsító bundásbogarak a virágzaton

Gombabetegségek a repcetáblákon

A repcetermesztés egyik legfontosabb kórokozója a fómás levélfoltosság és szárrák. Általánosságban elmondható, hogy e megbetegedés minden egyes repcetáblán és minden egyes évjáratban megtalálható, a kérdés csupán az, milyen mértéket ér el a fertőzése. Ebből a szempontból kiemelkedő fontosságú az ősz, az akkor uralkodó körülmények, ezért érdemes egy pillantást vetni 2022 őszére. Kijelenthető, hogy az említett időszak kedvezett a repcének, ami a növények intenzív fejlődéséhez vezetett, így a legtöbb repcetáblán el kellett végezni a regulálást, megakadályozandó az állomány túlzott fejlődését. Gyakran egyetlen kezelés nem is volt elegendő, sok helyen meg kellett ismételni. Mivel a regulálásra alkalmazott készítmények egyben gombaölő hatásúak is, a kezelések az őszi fómás fertőzések mértékét alacsony szintre szorították. Ez természetesen nem eredményezett steril, fertőzéstől tökéletesen mentes állományokat, de az intenzíven művelt táblákon a beteg tövek aránya alacsony maradt. A tarlókat szemlézve ugyan találhattunk fómás szárakat (7. kép), de általánosságban azt nem lehetett mondani, hogy feketéllettek volna ezektől a területek.

7. kép: Fómás fertőzés tüneteit mutató szármaradványok a repcetarló

A repce másik fontos megbetegedése a fehérpenészes rothadás. E kórokozó fellépése szorosan összefügg a csapadékos és hűvös időjárási körülményekkel, ezért az ország jelentős területét érintő szárazabb viszonyok általában önmagukban korlátozzák jelentősebb mértékű fertőzését. Ez a tavalyi évben is megfigyelhető volt, a megbetegedés primer, talajból megtörténő fertőzése jelen volt ugyan az állományokban, azonban annak mértéke, de általában a kórokozó által okozott probléma sem volt jelentős.

Ugyanez volt elmondható a lisztharmatos fertőzésről, valamint a repcebecőrontóról, a repce alternáriás megbetegedéséről. Az előbbi kórokozó a tenyészidőszak végén megjelent ugyan a növényeken, de fertőzése nem volt erős, és az utóbbi tüneteiből is kevés mutatkozott a becőkön.

A repcetermés mennyisége országszerte kiegyenlített és elfogadható képet mutatott, a jövedelmező termelés esélyét nem annak alakulása, hanem a piaci körülmények rontották.

Szerző: AgrárUnió