Ha elszaporodik a mezei pocok

A mezei pocok hazánk egyik közönséges rágcsálója, amely egyes évjáratokban óriási egyedszámával komoly károkat okozhat a szántóföldi növénytermesztésben. Mint amilyen ez a mostani is!

A mezei pocok (1. kép) hazánk legtöbb tájegységén megszokott kártevő, járatainak látványa hozzátartozik a művelt táblák, táblaszélek, valamint ruderális területek képéhez. Állandónak tekinthető kártétele mellett vannak évjáratok, amikor a kedvező körülményeknek és hihetetlen szaporodási képességének köszönhetően gradációs szintet ér el az egyedszáma, ezáltal az általa okozott kár is ugrásszerűen növekszik.

1. kép: Mezei pocok

Ez különösen a szárazabb és csapadékban szegényebb években történhet meg. A tavalyi évben kialakuló súlyos vízhiány tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy a növényzet csapadékhiány miatti pusztulása, az ebből fakadó táplálékhiány hatással lehet a mezei pocok egyedszámára is, a jelek szerint csökkenti, ami azt mutatja, hogy az extrém száraz évjáratok sem kedvezőek számára. Ahogyan a nagyon csapadékos évek sem, amikor a populációban fellépő megbetegedések a rágcsáló számának csökkenését okozzák. Gyakori példa erre, hogy a nagyfokú felszaporodást az őszi tartós, nagyobb mennyiségben érkező hideg esők megszakítják, a populáció összeomlik, az egyedszám hirtelen csökken.

A mezei pocok súlyos károkozásra képes állati kártevő, ezért az ellene történő folyamatos védekezés nem maradhat el.

A pocokkártétel veszélye

A mezei pocok a növényi részek rendkívül széles skáláját fogyasztja, a lombozatot és a szárat ugyanúgy képes károsítani, mint a termést. Alkalmazkodása révén azt a táplálékot választja, amelyhez biztonságos módon hozzáfér. Ez azt jelenti, hogy az őszi időszakban a repcében (2. kép) és az őszi kalászosokban (3. kép) is súlyos károkat képes okozni, a járatok körül a vetett állomány kiritkul, gyakran teljesen kipusztul, kialakulnak a „pocokfoltok” (4. kép). A kártétel súlyosságát fokozza, hogy a mezei pocok nem alszik téli álmot, ezért az egész téli időszakban, akár még a hó alatt is táplálkozik. De a kártétel a tavaszi és nyári időszakban is folytatódhat, nem ritka, hogy a pockok „takarítják” be a kalászokat a búzatáblán.

Az őszi kultúráink mellett kapásnövényeinkben, a napraforgóban, a kukoricában, sőt a cukorrépában is okozhat károkat. Az idei év egyik jellegzetes tünete, amely a mezei pocok által leginkább veszélyeztetett területek napraforgótábláin alakult ki, a növények talaj feletti szárrészének a körberágása volt, ami miatt az érintett tő gyakran elpusztult.

A kártétel veszélye miatt a mezei pocok elleni védekezés nem maradhat el, azt az őszi vetésű állományok védelme érdekében, de a következő évi tavaszi induló populáció számának csökkentése érdekében is el kell végeznünk.

Általános szempontok a védekezéshez

A mezei pocok a művelt táblákon, a művelés alatt nem álló táblaszegélyeken, árokpartokon, valamint a ruderális területeken is megtalálja az életfeltételeit. A talaj bolygatásának elmaradása kifejezetten segíti az állomány fennmaradását, sőt szaporodását, ezért azokon a területeken, ahol csökkentett talajművelési rendszert alkalmazunk, számolnunk kell a megjelenésével. A talaj-előkészítés egyes műveletei, különösen a mélyművelés, de leginkább a forgatásos talajművelés határozottan képes csökkenteni a területen lévő pockok számát.

A mezei pocok a táplálékláncban fontos szerepet tölt be, számos ragadozó madarunk számára szolgáltat táplálékot, amelyek egyedszáma, költési sikeressége gyakran szorosan összekapcsolódik annak szaporodási ciklusával. Ez azt is jelenti, hogy e ragadozók komoly segítséget jelenthetnek számunkra a mezei pocok állandó gyérítésével, a lucernatáblákra vagy őszi vetésű állományokba kihelyezett ülőfák meglepően hatékonyak lehetnek. Azt azonban el kell mondani, hogy bár a ragadozók általi segítség rendkívül értékes, azok gradációs hullámot nem tudnak kezelni, azt nem képesek megakadályozni, közreműködésük inkább a populáció állandó gyérítésére alkalmas.

Amennyiben a mezei pocok felszaporodása intenzívvé válik, vagy ha az gradációs szintet ér el, a kémiai anyagokkal történő védekezés nem kerülhető el. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha 100 m²-en 2-3 lakot járatot találunk, a védekezés elvégzése máris indokolttá válik. A lakott járatok megállapítására alkalmas, ha egy területen betapossuk a járatokat, majd egy nap múlva megszámoljuk a kibontott, azaz lakott járatok számát. Azonban a gyakorlott szemnek nincs szüksége erre a módszerre, hiszen a járt, karbantartott járatokat könnyű megkülönböztetni azoktól, amelyeket már elhagytak a pockok, sőt, a járatok közötti „kitaposott” csapásokból is benyomás szerezhető a jelenlétükről.

Az eredményes védekezés egyik alapja a műveletlen területekről táblára történő betelepülésük megakadályozása.

A mezei pocok elleni eredményes és hosszabb távon is hatásos védekezés nem képzelhető el anélkül, hogy ne kontrollálnánk azokon a területeken is az egyedszámát, amelyek nem állnak művelés alatt. Az ezeken megmaradó állomány amolyan „törzsállományként” szolgál, így ezekről a területekről újra és újra be fognak települni a táblánkba. Ezek a táblaszéli füves részek, erdősávok, közutak és vasutak mentén lévő füves-fás részek. Ezeken időnként döbbenetes mennyiségű mezei pocok (5. kép) található, amelyek kártétele a táblaszéli részeken rendkívül erőteljes lehet (6. kép). De ugyanígy külön figyelmet kell fordítanunk a táblánkban húzódó elektromos vezetékek tartóoszlopait körülvevő műveletlen részekre, a pockok gyakran itt is háborítatlanul sokasodnak.

Mivel védekezzünk?

A mezei pocok kártételével szembeni védekezésnek állandó feladatot kellene jelentenie, azonban figyelmet többnyire csupán akkor kap, amikor már magas egyedszáma alakul ki. Természetesen vannak gondos gazdák, akik folyamatosan igyekeznek alacsonyan tartani a számukat. Számukra az állandóan felhasználható cink-foszfid hatóanyagú termékek nyújtanak megoldást. Sokak vélekedésével szemben ezek nem légzésméregként, hanem gyomorméregként hatnak, amit az is jelez, hogy ezek a termékek csalétkek. A különböző növényi részekre felvitt hatóanyag az elfogyasztást követően rendkívül gyorsan elpusztít minden rágcsálót, nem csupán a mezei pockot. Ez egyben azt is mutatja, hogy elfogyasztása veszélyt jelenthet a vadon élő állatokra is, ezért olyan mélyen kell a csalétket a járatba helyezni, hogy azt más élőlény ne érhesse el. A cink-foszfid hatóanyagú készítmények felhasználása nem jár külön adminisztrációs teherrel, csupán kitáblázási kötelezettség és legeltetési tilalom terheli a felhasználót.

Már lényegesen bonyolultabb a jól ismert, klórfacinon hatóanyagú készítménnyel történő védekezés. Ez a termék nem rendelkezik állandó felhasználási engedéllyel, hanem rendszeresen megújított szükséghelyzeti engedély alapján használható. Alkalmazására általában csupán járatkezelésként van lehetőség, azonban gradációs helyzetben kivételesen kiterjesztésre kerülhet a teljes felületre történő kiszórásra is. A felhasználási szabályok bejelentési kötelezettséget és adminisztrációs teendőket is jelentenek a gazdálkodó számára, valamint növényorvos közreműködését is megkívánják. Ezeket az előírásokat a kiadott szükséghelyzeti engedély tartalmazza. A készítmény járatkezelésre történő használata azt jelenti, hogy a terméket mélyen a lakott járatokba kell helyezni olyan módon, hogy ahhoz vadon élő állatok ne férhessenek hozzá, tehát a csalétekből a talajfelszínen nem maradhat (7. kép). Ha ez megtörténik, a véralvadásgátló hatóanyag melegvérűekre kifejtett hatása miatt minden madár vagy emlős veszélybe kerülhet, amely fogyaszt a csalétekből, sőt, szélsőséges esetben akár a mérgezésben elpusztult állat teteméből.

7. kép: Ami kerülendő! Járat köré, a talajfelszínre szórt rágcsálóirtó csalétek

Tudomásul kell vennünk, hogy a méreggel kezelt csalétkek szántóföldi rágcsálóirtásra történő felhasználása jelentős környezeti kockázatot jelent, ami bár meg nem szüntethető, de gondos munkavégzéssel mérsékelhető.

A mezei pocok kártételével szembeni védekezésre a súlyosan veszélyeztetett körzetekben kötelező feladatként kell tekinteniük az ott gazdálkodóknak. Azonban az eredményhez az kell, hogy ezt a munkát mindenki a magáénak érezze, mert a szigetszerű védekezésnek, amikor van, aki elvégzi, de olyan is van, aki nem, ebben az esetben nincs értelme. A mezei pocoknál fokozottan igaz, hogy a térség gazdái „együtt sírnak, együtt nevetnek”.

Szerző: AgrárUnió