TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 65.934,70 Ft (tonna)
Napraforgómag: 141.894,57 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 63.049,15 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 53.080,68 Ft (tonna)
Repcemag: 160.540,57 Ft (tonna)
Full-fat szója: 207.331,58 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 605 Ft
Benzin ára: 607 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 387,87
USD: 357,68
CHF: 393,49
GBP: 452,43
Hirdetés
A kiutat keresik a gabonapiac szereplői

A kiutat keresik a gabonapiac szereplői

Növénytermesztés - 2023.10.27

Kérdésekkel, kétségekkel, bürokratikus nehézségekkel – és az ukrán terménnyel – küzd az ágazat

A magyar felvásárlási árak alacsonyabbak a tőzsdei áraknál, ami jelentős nehézséget okoz a termelőknek. A felvásárlók kivárnak, ami miatt lefagyott a piac – jellemezte a helyzetet szeptemberben egyik egyeztető tárgyalásán Nagy István agrárminiszter. Nehéz helyzetbe került a magyar agrárium, az exportpiacok összeomlottak, a tavalyi árak feléért se találtak vevőt a gazdák. Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, miként látják a piaci zavarokat azok, akik benne élnek? Erről kérdeztünk közvetlen piaci szereplőket, jelesül a termelőt, a felvásárlót, a kereskedőt és a feldolgozót.

Így látja a helyzetet a magyar gazda

A kiutat keresik a gabonapiac szereplőiZsíros János Békés vármegyében, Medgyesegyháza határában gazdálkodik. Őstermelőként mintegy 100 hektárt művel, búzát, kukoricát, árpát termel, és egy vállalkozást is működtet, mert több lábon kell állni manapság. Az idei termésről elmondta, hogy Békésben a júniusi meleg megszorította az árpát és a búzát is, sokkal, úgy 30-40 százalékkal kevesebb lett a termés, mint amire számítottak. Az árpa 45 mázsa lett, a búza pedig 50 mázsa körüli hektáronként Egy-két olyan szerencsésebb gazda volt, aki korai búzafajtát vetett, ők 7 tonna körüli termésről beszélnek. Viszont elkeserítően olcsó a gabona: amikor egy országban olcsóbb az árpa, a búza és a kukorica, mint a tűzifa vagy a barnaszén, az nagyon szomorú, mert a fűtőértékük nagyjából ugyanannyi. Gazdaságosabb lenne árpával és búzával fűteni, ráadásul a víztartalmuk kisebb. Ez katasztrofálisan hangzik, de így van, fejtette ki Zsíros János.

Ő a kialakult helyzetet annak tulajdonítja, hogy begyűrűzött az ukrán eladási kényszer: nem jut ki Afrikába hajókon a gabona, ezért elárasztották vele Európát. A 40 millió tonnás ukrán szárazföldi exportból 30 millió itt maradt Európában, ezért az európai raktárak tele vannak vele. Talán szerencsésebb lett volna, ha a környező országok – és mi is –, hamarabb, már tavaly megtiltották volna az ukrán gabona importját. A gabonaexport-bejelentési kötelezettség sem tett jót a magyar piacnak, hiszen ez az intézkedés még inkább a külföldi áru felé ösztönözte a kereskedőket. Azután viszont minőségi okok miatt nem tudták az árut továbbvinni. Sokaknak a nyakán maradt, benn áll a raktárakban, és most sok helyen nincs hová tenni az új kukoricát, pedig kezdődik az aratás. A nyugat-európai árak 40 százalékkal magasabbak, mint az itthoniak, ebből is látszik, hogy csak a kelet-európai térséget sújtja a rendkívül alacsony ár.

Zsíros János azt a megoldást találta a kialakult helyzetre, hogy betárolták az árpát, a búzát, és betárolják majd a kukoricát is. Szerencsése van saját tárolójuk, nem szorítja őket az idő, és van tartalékuk, aminek köszönhetően ebben az évben ugyan sok millió forintot ráfizetnek, de átvészelik a nehézségeket. Akinek nincs megtakarítása, az óriási bajban van, arra kényszerül, hogy nyomott áron is értékesítse a gabonáját, elfogadva a hektáronkénti 100-150 ezer forintos veszteséget. Terveznek napraforgót is termelni, mert egyre több az aszályos nap, illetve csökkentik a költségeket, például a műtrágya-felhasználást. A kukoricát egyelőre megtartják, mert aránylag jól terem a környéken, most is 50 százalék a kukorica, 40 a búza és 10 százalék az árpa aránya a gazdaságban.

A termelőnek jelenleg a legnagyobb gondja egyértelműen az értékesítés, emiatt napi szinten nézi a magyar árutőzsdén és a MATIF-on is az árakat. Ez utóbbiak köszönő viszonyban sincsenek a magyarországi felvásárlási árakkal, hiszen 30-40 százalékos az árkülönbség a számukra mérvadó MATIF, a párizsi tőzsde és a magyar valóság között.

Az egész európai uniós társadalom a kárát látja

A kiutat keresik a gabonapiac szereplőiPetőházi Tamás a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke. A szövetség a gabona-termékpálya és egyéb kapcsolódó növények termelőinek szakmai érdekképviseleti fóruma.

– Mi vezethetett a mostani gabonapiaci helyzet kialakulásához?

– A helyzet azért alakult így, mert vektoriálisan több rossz folyamat egyszerre felerősítette egymást, és gyakorlatilag Magyarországon az elmúlt évek keresleti gabonapiaca kínálati piaccá vált, annak minden nyűgével együtt. Ezekkel pedig most egyszerre kellett szembesülnünk. A kínálati piac sajátja, hogy nincs vevő. Az elmúlt években megszoktuk, hogy itt, Magyarországon megjelentek az olasz vevők, árat csináltak és versenyhelyzetet teremtettek a felvásárlók körében. Így volt egészséges a piac a gabona tekintetében. Jelenleg nincsenek itt az exportpiaci szereplők, szinte nincs vevő, ennek következtében a megmaradt vevők egymás alá licitálnak, és olyan árakat mondanak, ami inkább megalázó, mint piaci ár.

Magyarországon az elmúlt évek keresleti gabonapiaca kínálati piaccá vált, annak minden nyűgével együtt.

– Az olaszok miért és hová fordultak tőlünk?

– Tél végén, tavasszal, amikor elkezdődött az ukrán áru beáramlása az Európai Unióba, nagyon sok nyugat-európai ország bevásárolt az olcsó ukrán gabonából. Nagyon jól tudták, hogy Közép-Európában sem ők, sem más ilyen olcsón nem tud gabonát előállítani. Valószínűleg az ukránok is veszteséggel adták a gabonát, de legalább el tudták adni. Erről a piacról az olasz vevők is áruhoz jutottak. A magyar piacnak részben az exportlassításból adódó bizonytalanság miatt hátat fordítottak az olaszok, másrészt pedig most várják, hogy az EU a tranzittámogatást kihirdesse, és továbbra is olcsón tudjanak venni Ukrajnából alapanyagokat. Feltehetően abban reménykednek, hogy ukrán telephelyi áron jutnak ukrán termékekhez, szállítási költség nélkül.

– Az exportkorlátozásról mit gondol?

– 2022. március 6-án vezették be az exportkorlátozást, ezzel akkor semmi gond nem volt. Hanem a nyáron fel kellett volna oldani a korlátozást, mert közben az összes nyugati vevő szemében hiteltelenné váltunk, miután 30 napig nem lehetett megmozdítani az árut. Annak, hogy a korlátozást a magyar kormány nem oldotta fel, több oka lehetett. Vagy rosszul spekuláltak, vagy akkor, a nyár második felében már lehetett látni: a hatalmas aszály miatt kukoricából nem nagyon lesz termés Magyarországon.

– Mi a véleménye az ukrán gabonáról?

– A magyar folyamatok mellett sajnos zajlik egy európai gabonapiaci folyamat is. Itt az orosz–ukrán háború, és az ukrán gabonát a nyugat-európai országok szeretnék bejuttatni az unióba, értékesíteni, hogy ebből is pénzhez jussanak az ukránok. Emellett itt a tranzittámogatás, amit az Európai Unió agrár-gabonakereskedelemhez nem értő politikusai, magukat szakembernek beállító emberek szorgalmaznak. Az ukrán gabona szállítását tranzitdíjjal támogatnák, különböző összegről volt szó, most épp 30 euróról tonnánként. Ez a tranzittámogatás arra lenne jó – ha az Európai Unió balga módon megszavazná –, hogy még olcsóbb legyen Nyugat-Európában a gabona. Mivel erre számítanak a nyugat-európai kereskedők, nem vásárolnak sehonnan, hanem Ukrajnából várják az ukrán gabonát. A megoldás az lehetne, ha az EU hosszú távon átgondolná, mi legyen a harmadik országokból és Ukrajnából érkező mezőgazdasági termékekkel, mert így gyakorlatilag egy-két év alatt nemcsak a magyar, lengyel, bolgár, román termelőket, hanem az egész nyugat-európai gazdatársadalmat kivégzik ezek az átgondolatlan, áttételesen a háborút támogató intézkedések.

– A napjainkra kialakult gabonapiaci helyzetnek csak a termelő látja közvetlen kárát?

– Az egész európai uniós társadalom a kárát látja, mert előbb-utóbb nemcsak a gabonák, hanem a többi élelmiszeripari alapanyag vonatkozásában is tönkreteszi a termelést, és kétes eredetű, az európai uniós élelmezési szabványoknak nem megfelelő melléktermékek, alapanyagok fognak harmadik országokból és Ukrajnából beérkezni az EU-ba. Ott vannak országok, amelyek ennek a papírozásában segédkeznek, és ezzel etetik az Európai Unióban élőket. De az EU lakosságának joga van tudni, hogy mit eszik, az élelem honnan származik, és milyen egészségügyi kockázatot jelent egy harmadik országból, ismeretlen technológiával készült élelmiszer. Mert hiszen van, ahol például olyan növényvédő szert is lehet használni, ami az EU-ban 30 éve tilos.

A helyzetnek az egész európai uniós társadalom a kárát látja, mert előbb-utóbb nemcsak a gabonák, hanem a többi élelmiszeripari alapanyag vonatkozásában is tönkreteszi a termelést.

– A magyar gazdákkal, a terméssel mi történik?

– Aki rákényszerült, az ilyen olcsó áron is kénytelen eladni. Nagyon sokan megpróbálják betárolni és forrásokhoz jutni, hogy a termelést fenntarthassák. Tehát röviden összefoglalva sajnos kárenyhítés, kárminimalizálás folyik. Az elmúlt időkben nem volt ilyen, ezt is meg kellett élnünk. Reméljük, normalizálódik a helyzet. Most nem a nyereségre, profittermelésre mennek a termelők, hanem a túlélésüket kell, hogy biztosítsák.

–Mikor, mennyivel tetőzhetnek a búzaárak, reális lehet jövő májusra az akár 248-250 euró is?

– Amíg a szomszédban háború dúl, bármi megtörténhet. Mindenféle ármozgásnak lehet alapja a háború következtében, és ez akár a jövő hónapban is megtörténhet, mert nem lehet előre látni. Olyasmit élünk meg, ami előre nem modellezhető. A világ két nagy búzatermesztő országa háborúzik egymással, ennek következtében az árak bármikor változhatnak, jelentősen mozdulhatnak fölfelé.

A kereslet-kínálat szabja meg az árakat

A kiutat keresik a gabonapiac szereplőiVarga István logisztikus, gabonakereskedő az MG Produkt Kft.-nél. A kaposvári székhelyű kft. az ország egyik meghatározó gabonakereskedő cége, felvásárlási területe elsősorban a dél-dunántúli térség. Exportált termékeik legfőbb célpiacai Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Svájc és Románia. Az MG Produkt gabonakereskedőjét arról kérdeztük, milyen ütemben zajlik a cégnél a felvásárlás, az exportáru kiszállítása, merre, hogyan mozdulnak az árak; mi a lehetséges oka, magyarázata az irányadó MATIF tőzsdei jegyzési árai és a hazai gabonafelvásárlási árak közötti nagy különbségnek.

– Mi a véleménye a jelenlegi árakról, hozzá lehet-e jutni ezen az áron a terményhez?

–Piacgazdaságban élünk, a kereslet-kínálat szabja meg az árakat. A meghatározó szereppel bíró nagy cégek nagyobb súllyal szerepelnek az ármeghatározó tényezők között. Amikor például egyetlen cég van Magyarországon, amely magas olajsavas napraforgót vásárol, akkor nincs alternatíva, annyiért lehet eladni, amennyit ő kínál.

Nálunk a felvásárlás folyamatos, de hetek vagy inkább hónapok óta csökkenő tendenciát mutatnak az árak. Például azt a kukoricát, amit egy hónappal ezelőtt 70 ezer forintos áron megvásároltam, arra tegnap (szeptember 15-én – a szerk.) 60 ezer forintos ajánlatot tudtam adni. Ez nagyon nem jó hír a termelőknek, ugyanakkor ők sem elégednek meg azzal, amit kínálunk. Amikor 70 ezret mondtam, sőt, volt az 75 ezer is előtte, nem adták el, merthogy az kevés. Azután lett 70 ezer – „nem adjuk el, mert kevés, lesz az jobb is” –, és a végsőkig tartják az árat, addig taktikáznak, amíg a végén kényszerpályára kerülnek. Nem diverzifikálják a kockázatukat, tehát hogy a várható termés egy részét eladják azon az áron, aztán egy kicsit később újabb tételt, amikor már látszik, merre tart a piac. Sokan nem így gondolkodnak, hanem egyben akarnak nagyot szakítani, nagy mennyiséget eladni. Ez idejétmúlt gondolkodás. Látom ugyanis, hiszen napi kapcsolatban vagyok a termelőkkel, hogy aki ezt belátja, és nem egy tételben való értékesítésben gondolkodik, hallgat a partneri tanácsra, az nem jár rosszul, és megköszöni a jó tippeket.

A termelők több esetben a végsőkig tartják az árat, addig taktikáznak, amíg a végén kényszerpályára kerülnek.

Ön szerint miért alacsonyabbak a hazai felvásárlási árak a nyugat-európaihoz képest?

A felvásárlási árakat az exportpartnerek diktálják, mi abból számolunk vissza. Nekünk az exportpiacunk javarészt Olaszország. Most ott nagyon nagy mennyiségben van jelen az ukrán gabona – hogy az orosz jelen van-e, azt nem tudom –, és ehhez áraznak a partnerek. Ami pedig azt a kérdéskört illeti, hogy a magyar felvásárlási árak miért sokkal alacsonyabbak a tőzsdei áraknál, nos, a MATIF-paritáson számolt árakból az elmúlt egy évben jelentősen megemelkedett fuvarköltségek kerülnek levonásra, és nagyrészt ez alakítja árakat. Ezenkívül a piacon lévő néhány domináns nagyvállalat diktálja az árakat, figyelembe véve az elérhető áru mennyiségét.

Hogy Magyarországra jöhet vagy nem jöhet az ukrán gabona, szerintem teljesen mindegy. A lényeg az, hogy ha az exportpiacainkat eléri ez az olcsó áru – ami, azt látom, már ennél olcsóbb nem nagyon lesz –, ezt és az ukrán árut sem rentábilis már ez alatt a szint alatt kivinni Olaszországba.

Ez az év a termelők kenyerét nem fogja megzsírozni

A kiutat keresik a gabonapiac szereplőiDr. Lakatos Zoltán a debreceni Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója, a Gabonaszövetség Gabonafeldolgozók Tagozatának elnöke. A Hajdú Gabona a magyar malomipari termelés 8 százalékát adja, évi körülbelül 80 ezer tonna búzát őröl két malmában.

–Hogyan látja a piaci helyzetet most, 2023. szeptember derekán?

A gabonapiacon tavalyelőtt kezdődött ez a történet, 2021 júliusában 62 ezer forinttal indult a búza ára. Ezt mindenki nagyra becsülte, mert addig ez volt a legmagasabb, ami valaha Magyarországon induló árként megjelent. Történt, hogy Kína kipucolta az európai piacot, Magyarországon a takarmányosok áru nélkül maradtak. Mindenki nekiesett a 2021-es termésű búzának, és pillanatok alatt a 62 ezer forintból 85-90 ezer forint lett, amit sikerült 2022-ben felsrófolni egészen 135-140 ezer forintig; ezzel a világ egyik legmagasabb árú búzája lett. A malomipar megvásárolta, hiszen őrölni akart, ezzel viszont becsalogattuk ide az összes környező országbeli búzát és lisztet is. Ezt követte nyilvánvalóan a lisztár emelkedése. Innen indult a történet.

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, 5,6 millió tonna búza termett Magyarországon, mintegy 400-500 ezer tonnányi átmenő készlet jön ehhez hozzá, meg egy kicsi import, tehát rendelkezésre áll mintegy 6,2 millió tonna búza. Ebből Magyarországnak 2,5 millió tonna a szükséglete, az összes többi azt követelné, hogy exportra kerüljön, illetve zárókészlet lesz belőle. Tehát legalább 2,8 millió tonnát kellene kivinni ahhoz, hogy ne forduljunk nagyon nagy zárókészlettel. Tudni kell, hogy békés kereskedelmi körülmények között vittünk ki 2,8 millió tonnát, ezt most nagyon nehezen tudjuk teljesíteni. Komoly gond, hogy Magyarországon az 5,6 millió tonnából körülbelül 25 százalék nevezhető csak őrölhető étkezési búzának, az összes többi sajnos takarmányminőség. A műtrágyaárak miatt nyilván kimaradt a nitrogén alóla, emiatt a gyenge minőség. Ketté fog válni a piac az étkezési és a takarmánybúza ára között, ami idáig nem volt gyakorlat. Általában 1-2 ezer forint volt a különbség, most ez akár 10-15 ezer forintnál is többet elérhet. Takarmánybúzából nagyon nagy lesz a kínálat, mert sok van belőle, és itt van Magyarországon. Étkezési búzából nagyon kevés van, és ebben az évben ez komoly gond lesz.

– Mi a véleménye a behozatali tilalomról és az exportbejelentési kötelezettségről?

– A szeptember 15-i döntés a behozatali tilalom meghosszabbításáról már alig, sőt, egyáltalán nem befolyásolja a jelenlegi magyarországi árakat, sem a helyzetet. Magyarországon olyan alacsony árak alakultak ki, hogy nem érdemes Ukrajnából búzát behozni. A gabonapiaci helyzet ilyetén romlása tavaly júliusban kezdődött, amikor mindenki megijedt, hogy kikerül az országból az a kevés jó búza, ami megtermett, emiatt 29 nappal visszafogták az exportengedélyek kiadását. És egy hónap alatt az ukránok és a szerbek leterítették azt a piacot, ahol mi jelen voltunk. Most, ha szállítunk is, csak nagyon olcsó búzából tudunk eladni exportra az olaszoknak, ebből adódóan komoly küzdelem várható.

– „Hektikus búzaármozgás, ami nehezen érvényesíthető a lisztárakban” – a várható veszélyek között ezt említette ön még 2018-ban egy előadásában, amikor a malomipar jelenéről és jövőjéről beszélt. Lehet mondani, hogy a veszély „bejelentkezett” az idén?

Egyértelmű. A malomipar nagyot vesztett, az első fél évben és még most is. Nyilván a szokásoknak megfelelően komoly, négy-öt havi készlettel rendelkeztek a vállalatok december 31-én. Ennek a készletezési ára minimum 135 ezer forint/tonna volt. Innen indultunk lefelé, miután a malomipar egy-két szereplője úgy gondolta, hogyha ő a többieket megelőzve elkezd olcsó lisztárakat mondani, akkor talán hamarabb tud megszabadulni ettől a 135 ezer forintos búzától. Ennek az lett a vége, hogy egy kilóval nem adtunk el többet, mint máskor, csak egymástól elvettük a piacokat, és a lisztár csökkenése megelőzte még a búzáét is. A malomipar óriási veszteséggel hagyta maga mögött az első fél évet; az egészségtelen verseny kényszerítette ki ezt a szerencsétlen ármozgást. Ezt valami módon korrigálnia kell a malomiparnak, mert a jelenlegi árakkal veszteséget termel.

– Összefogás kell – ezt sürgette Debrecenben egy búzakonferencián. Hogyan?

– A búza és az árpa nagyjából még elfért a raktárakban. Mivel azonban nem tud az export megfelelő ütemben kijutni, a kukorica és a napraforgó már keresni fogja a helyét. Erre mondtam, ha nem tudunk segíteni mi, a feldolgozók abban, hogy tárolunk a termelőnek, és majd később adják el a terményt, akkor nagyon keserves helyzet alakulhat ki. De ebben van együttműködés, az én vállalatomnál biztosan; komoly mennyiség van letárolva nálunk a termelőktől. Segítünk, hogy el tudják helyezni a terményüket, mert nemsokára választaniuk kell, hogy melyik maradjon a raktárban, a napraforgó, a kukorica vagy a búza. Ebben az évben erre az összefogásra nagy szükség lesz, annál is inkább, mert ez az év a termelők kenyerét nem fogja megzsírozni. A termelőknek volt ezelőtt öt-hat nagyon jó évük, most meg van egy rossz. Ezeket együtt kellene nézni, nincs minden veszve. Azt pedig tudnunk kell, hogy az ukrán búza nem fog elveszni, az ukrán búza akkor is itt lesz, ha nem ilyen lesz a helyzet Ukrajnában. Tudomásul kell venni, hogy nekünk versenyezni kell a piacon az ukrán búzával és liszttel. A termelők közötti összefogásra is szükség van, mert az nem fog menni, hogy 50-100 hektárokon akarunk versenyezni a több ezer hektáros ukránokkal.

Segítenünk kell a termelőknek, hogy el tudják helyezni a terményüket, mert nemsokára választaniuk kell, hogy melyik maradjon a raktárban, a napraforgó, a kukorica vagy a búza.

– Ha olcsóbb a gabona, a liszt ára is lefelé tendál?

A liszt ára jelenleg aláment a búza árának. Veszteséget termel az iparág. Felére ment vissza a liszt ára, és ez a saját hibánk, nem a sütőipar kényszerítette ki. A saját szakmánkat hibáztatom, ilyen bután még nem viselkedett a szakmánk a piacon, mint ebben az évben. Felfelé mozdulni pedig sokkal nehezebb, de most már a szükség követeli, a megnövekedett költségek miatt meg kell lépni. Nagyon nehéz időszak jön most.

– Mindent egybevetve a mögöttünk hagyott időszak sem volt könnyű!

Nem bántva senkit, mert hiszen mindenki jót akart itt az ársapkától kezdve sok mindennel, egy működő keresleti-kínálati piacba nem lehet belenyúlkálni, mert azzal megzavarjuk a piacot. Ebbe most belelépegettünk rendesen, és nagyon komoly következménye lett. Az a véleményem, az én területemen, a lisztnél, ha semmit nem lépnek, sokkal konszolidáltabb árak alakultak volna ki ott is, és a búzánál is. Ha nem nyúlnak bele ezekkel a felső sapkákkal, akkor szerintem ez a piac sokkal szabályozottabban működik, mert a piac önmagát beszabályozza, azért kereslet-kínálati piac. Magyarország szántóföldi növénytermesztésben komparatív előnyökkel rendelkezik, és ezt ki kell tudnunk használni. Olyan rendszert, olyan helyzetet kell teremteni, hogy Magyarország versenyképes tudjon lenni ezen a piacon.




Szerző: AgrárUnió

Címkék: gabona, gabonapiac, Ukrajna
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

Kalászfuzáriózis, kalászvédelem

Az idei terménypiaci várakozásokat látva, könnyen lehet, hogy ismételten nehéz év vár a búzatermesztőkre. Erre ...