Aratás, 2023

A nagy nyári munkáról, a hozamokról, a kilátásokról, az árakról, a terménypiacon tapasztalható változásokról és a következő gazdasági évről, a hogyan továbbról kérdeztük a magyar agrárgazdaság három szereplőjét: a kereskedőt, a gazdálkodót, valamint a gabonaszövetség elnökét. 

Az őszi vetésterületek nagysága átlag feletti ebben a gazdálkodási évben; csaknem 1,8 millió hektár várt aratásra Péter-Pálkor ezen a nyáron. A termés országos mennyisége és átlaghozama az előzetes várakozásokhoz képest alacsonyabbnak ígérkezik, de természetesen lényegesen jobb a tavalyi, történelmi aszályos esztendőnél – közölte az aratás félidejében az agrárminiszter. Vajon hogyan látják a helyzetet a gyakorlati szakemberek?

A piac – és a víz – az úr

Ádám Jenő, az Ádám és Társa Kft. ügyvezető igazgatója
 

Az Ádám és Társa Kft. több mint 30 éve mezőgazdasági gépekkel és technológiákkal, valamint export-importtal. A cég ügyvezető igazgatója, Ádám Jenő ügyvezető igazgató nyilatkozott lapunknak.

– Kedvezett-e az időjárás, milyen az idei árpatermés a Hajdúságban?

– A csapadék több mint duplája volt a tavalyinak, ez már a ló másik oldala. Jó ez a kukoricának, a napraforgónak nem biztos, a kalászosoknak, a repcének, és ami még döntően betakarításra vár, annak viszont nem jó, késlelteti a munkát – sorolta a cégvezető. – Az árpa aratása már majdnem befejeződött, kevesebb a termése, mint amit vártak, a termésátlag és a hektolitertömeg sem mindig éri el a kívánatos 60-65 fölötti mértéket. Amikor túlkínálat van, akkor nagyon nehéz eladni a kicsit gyengébb minőséget, és ez vonatkozik az árpára is. A tavalyi aszály után kukorica alig termett, ezért vetettek sok kalászost. Július eleje van, és még csak érintőlegesen tudtak búzát betakarítani.

– Milyennek látja a gabonapiaci helyzetet?

– Európában eléggé telített a gabonapiac, bejött az ukrán gabona az év elején, és ez a piacokat nagyrészt telítette. Tavaly az aszály tarolt, azután Magyarországra bejött a búza, árpa, kukorica, napraforgó a májusi intézkedés előtt, és még most is vannak raktáron ukrán termények. Nagyon nehéz okosnak lenni, mert mi exportálunk, búzából lenne 2,5-3 millió tonna, de kérdés, hogy kinek. Ott van az olasz piac. Csakhogy tavaly nem volt búza, ami termett, azt drágán akarták eladni, így beragadt, sokaknak a nyakán maradt, közben az olasz piacról kiestünk. A helyzet az, hogy csak a magas minőségű búza kell; kell a takarmánybúza is, de azon az áron, és fertőzésmentes legyen. A tőzsdei jegyzés szerint most elfogadhatóak az árak, és még a szállítást illetően is sikerült jobb árakat elérni – csak el kellene tudni adni. Most túlkínálat lesz, aratnak az ukránok, románok, szerbek, lengyelek, mindenki. Ha pedig a betakarítás során romlik a minőség, akkor még nehezebb lesz eladni a gabonát. 

– Mit lehet jól eladni?

– A piac a minőséget fizeti meg. Ahhoz, hogy jól el tudjuk adni, eleve külön kellene már a táblán minősíteni és külön-külön tárolni a 12–14, a 14–15 és a 15 százalék feletti fehérjetartalmú búzát, a takarmánybúzát, a fertőzöttet és szintén külön a dőlt gabonatermést. A tárolóink viszont kevéssé alkalmasak arra, hogy ennyifélét elkülönítsünk. A nálunk alkalmazott minősítési formák, úgymint malmi I, malmi II, takarmány- és eurobúza, elmarad a korszerű minősítéstől, és kevésbé ismert a többi piacon. Mi exportőrök vagyunk, nem veszünk, hanem eladunk, nekünk fertőzésmentes, a betegségekre kevéssé fogékony és magas minőségű búzával kell jelen lennünk a piacon.

– A tárolás nehezen megkerülhető. Mik a lehetőségek?

– A minősítés megtörténhet a táblán, de a különböző minőségű búzák tárolását külön-külön kellene megoldani. A nagy tárolók – ötezer tonnás és hasonlók – nem alkalmasak erre, inkább a kisebb silók vagy a tömlős tárolás jöhet szóba. 180 tonna belefér egy tömlőbe, abból lehet venni mintát, beazonosítani a minőséget. Nagyon fontos, hogy a gabona le legyen hűtve 7–9 fokra, mielőtt akár silóba, akár sík tárolóba kerül, és akkor nem kell gázosítani, mert a különböző gombák nem tudnak toxint termelni.

Úgy gondolom, nagyon nem könnyű időszak jön termelőnek, felvásárlónak, és aki gabonát tárol, annak is. Az egyik kritikus téma a betakarítás, a másik a minőség. A tömlős tárolás nem egyedüli, csak kiegészíti a tárolókat. Ezért kellene szekcionálni minőség szerint, ám ahhoz idő kell. Enélkül viszont nem könnyű eladni a terményt. Piaci problémákat látok, mert a fogyasztás nem nőtt, hanem csökkent, a búzaárak emelkedtek, hektikusan mozognak, mert az Egyesült Államokban is aszály van, Spanyolországban is, Ausztráliában is terméscsökkenésre lehet számítani, Kínában a sok eső a gond.

– Nehéz okosnak lenni, jól dönteni. Ön szerint miben gondolkozzon a gazda?

– Ami a piacot illeti, az első kérdés, most különösen, hogy kinek kell a mi termékünk. A vevő mondja meg, hogy mi kell, mi az igénye a piacnak, ahonnan lassan kiszorulunk. Az biztos, hogy nagyon meg kell gondolni ezek után, szerkezeti változások szükségesek, hogy mit szabad termelni. És erre már nincs idő, mert augusztus végétől már vetni kell.

Ami a piacnak kell, akár belföldi, akár export, az nem a búza és az árpa. A másik szempont a döntésnél az import kiváltása. Érdemes megnézni a boltokban, hogy a paszuly, a lencse, a borsó és a többi honnan származik! Kanadából, Mexikóból, másik földrészről, az aszalt szilva Chiléből 8000 forintért. A feldolgozott termékek felé kellene nyitni, például tésztát piacra vinni. Ehhez össze kellene fogniuk a termelőknek is, és egységes minőséget előállítani. Ahhoz persze igen komoly piaci marketing kell, hogy a késztermékeket el tudjuk eladni. Egy kicsit elkényelmesedtünk, ott a támogatás, az árak, ha kevés, vetünk búzát, jövőre kukoricát, ha itt az aszály, megint búzát. De ez így nem megy.

Még valami, amiről szólni kell: a vízgazdálkodás hiánya. Roppant kevés az öntözött terület, és ez most már nagyon nagy gond. Nem bánunk úgy a vízzel, ahogyan kellene. Energia- és víztakarékos öntözésre van égető szükség.

Kitartásra van szükség

Mikó Ferenc mezőgazdasági vállalkozó, a Mikó & Mikó Kft. ügyvezető tulajdonosa
 

Mikó Ferenc enyingi mezőgazdasági vállalkozót, a Mikó & Mikó Kft. ügyvezető tulajdonosát július első napjaiban kerestük meg a kérdéseinkkel.

– Hogyan indult az aratás, és milyen nehézségek adódtak a betakarítás során?

– A felkészülés az elmúlt évekhez hasonlóan a gépeken szükséges kisebb javításokkal indult, ezeket elvégeztük. Ekkor újra világossá váltak a horrorisztikus alkatrészárak. Ezenkívül három Class Lexion kombájnt cseréltünk újra a megnyert digitalizációs pályázat keretein belül. Összességében a mai napig (július legelején – a szerk.) az őszi árpa 95%-át takarítottuk be, miközben kétszer kétnapos napos esőszünetünk volt. Az idei évben egy új jelenséggel találkoztunk: az árpa szalmája szó szerint összerogyott, emiatt lassabban haladunk.

Az elmúlt hónapokban országszerte kitűnően fejlődő őszi árpákat láthattunk. Talán egy kicsit nagy volt a várakozás, de ha valaki a későbbiek folyamán számolta a kalász- és szemmennyiséget négyzetméterenként, akkor már csak a nem elégséges hektolitersúlyban csalódott igazán. Egyébként úgy gondolom, hogy országos szinten a várthoz képest 1-3 tonna terméskiesés realizálódhat.

Június első két hetében kétszer is kiutaztam Németországba, hogy tanulmányozzam a különbségeket a hazai és a kinti kalászosok között. Még a búzánál is lehet különbség az elvárt és a valós eredményekben – gondolok itt a hektáronként betakarított mennyiségre vagy a hektolitersúlyra. Éppen ezért az integrált gazdáknak sem tudok mást mondani, mint hogy majd a betakarítás végén fogjuk meglátni a végleges hektolitersúlyt, és csak ezután próbálkozhatunk az értékesítéssel. Gondok nincsenek, ha van elég kombájn, kezelő, pénz az alkatrészre, gázolajra és elég kitartás. Az időjárási anomáliákra viszont nincs ráhatásunk. Egy-egy kis eső után várunk, míg szárad a gabona, és indulunk újra.

Az árpát és a búzát nem szoktuk szárítani. Tárolási problémánk nincs, mivel 50 000 tonna tárolókapacitással rendelkezünk (silókkal, síktárolókkal). Tavaly épült egy 3000 m²-es síktárolónk, ebben az évben pedig egy 1200 m²-es síktárolót tervezünk építeni.

Matekozni kell a terményárakkal

– Hogyan látja a gabonapiaci helyzetet, hogy alakulnak a terményárak?

– Úgy gondolom, hogy a jelenlegi, nagyon nyomott árak valamennyit a későbbiek folyamán korrigálni fognak, de azt is figyelembe kell venni, hogy ma még 14-16%-os kamatra az árát le is lehet kötni. Tehát matekozni is kell. Termény összességében van a világ valamennyi tájegységén. Sikerült egy hatalmas, pszichés áremelkedést elérniük az érdekelteknek, hiszen gondoljunk csak bele, hogy egy-két évvel ezelőtt is ugyanennyi gabona, gáz, olaj, vas és egyéb nyersanyag állt rendelkezésre a világban. Maximum a célba juttatással volt némi bizonytalanság, gondolok itt a fekete-tengeri helyzetre. Na de kérdem én: hány százaléka volt ez az akkori, az egész világon megmozduló gabonamennyiségnek? Tudjuk, hogy ez nem indokolt volna ekkora áremelkedést minden egyes összetevőre vonatkoztatva. Enélkül az egész világ megúszta volna a hatalmas inflációs nyomást.

A világ szükséglete azt eredményezi, hogy most is szükség lesz a megtermelt mennyiségre, hiszen az átmenő készlet nem éri el a háromhavi szükségletet, aminek kétharmadával Kína rendelkezik. Nyilván az árakat ma pontosan megmondani nem lehet, de olyan gyorsan változnak világviszonylatban a dolgok, gondolok itt elsősorban az időjárási anomáliákra, hogy bárhol kialakulhat például egy nagy szárazság, illetve nem látjuk az ukrajnai helyzet végét sem. Ami a jövőt illeti, alapfeltétel, hogy azt vessünk, amit el is tudunk adni. Szeretnék én nagyon sok lóbabot termelni, de nem kell senkinek sem. A mi vidékünk alkalmatlan szójára, repcére, ugyanis nagyon kevés a csapadék, így marad az árpa-búza-kukorica-napraforgó.

Hogyan tovább?

– Mit lesz érdemes vetni ősszel, milyen növényekben gondolkoznak; illetve min terveznek változtatni?

– Talajművelésben közel két évtizede forgatás nélküli technológiával dolgozunk. Az unió is ezt az utat jelölte ki szinte mindenkinek, aki támogatást szeretne. Ezen nem kívánok változtatni a jövőben sem. Természetesen fémzárolt vetőmagot vetünk. Inputanyag tekintetében a cél, hogy a még meglévő termékekből minél olcsóbban vásároljunk. A növényvédelmi technológiáknál pedig egyre jobban be kell építeni az agyunkba, a gondolatainkba a fohászkodást is, gondolok itt a rovarölő szerek jelenlegi helyzetére. Jelen időjárási és éghajlati körülmények között – mivel az elmúlt három év csapadékmennyisége évenként a 450 mm-t sem érte el hazánkban, nem beszélve arról, hogy ebből mennyi volt az 5 mm alatti mennyiség – a fent említett technológia alkalmazásával tudunk életben maradni.

Már második éve próbálkozunk gabonavetésben forgóboronás vetőgépet is alkalmazni. A mostani eredmények is azt mutatják, hogy így többlettermést tudunk elérni a tárcsás direktvető gépekhez képest. Úgy gondolom, hogy mivel kevés volt a csapadék, a szermaradványok nagyobb mértékű bedolgozása miatt realizálódott a többlettermés. De még szükséges egy-két év ahhoz, hogy ezt biztosan kijelenthessük. Eddig sem volt két egyforma év, és valószínűleg nem lesz a jövőben sem a mezőgazdaságban.

Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnöke
 

Petőházi Tamással, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnökével július második hetében beszélgettünk, amikor már elég jól érzékelhető volt, hogy milyen évet zárnak a termesztők.

– Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok?

– Az őszi árpa aratásával végeztünk, most történik az összesítés. Úgy látjuk, 5,4-5,5 tonna/hektár lesz az átlagtermés. A vetésterület 397 ezer hektár volt, rekordnagyságú. Többfelé elkezdték az őszi káposztarepce aratását, 25-30 százaléknál tart a betakarítás, 3 tonna körüli országos átlaggal számolunk. Az ország több pontján az őszi búza aratása is elkezdődött, a korábbinál 50-60 ezer hektárral nagyobb területről, egymillió-hétezer hektárról kell a termést betakarítani ezen a nyáron. Ott még csak becsléseink vannak, minimum 15 százalék learatása után lehet majd nagyjából látni az országos átlagot.

De tapasztalataink már vannak a 2023-as hozamokat illetően, és sajnos nem jók. Az őszi árpánál az említett 5,4–5,5 tonna/hektáros átlag másfél-két tonnával kevesebb, mint amire számítottunk, és a hektolitersúly is alacsonyabb. Nagyon sok termelő jelezte, hogy sokkal kevesebbet vág, mint amivel számolt. Ennek a fő oka lehet, hogy gyenge volt a tél, nagyon sokfelé vírusfertőzöttek voltak a növények, ez komoly terméscsökkenést okozott. Tavasszal, a csapadékos időben ugyanis a vegetatív felületre fejlesztett a növény, nem pedig a termést hozta. Ennek következtében és a nitrogéntúlsúlyos trágyázás miatt alakulhatott így a hozam. Ez kevesebb árpában, mint az előző évben, de így is meg lehetünk elégedve.

– A búza nagyon ígéretesnek tetszett idén.

– Azt már lehet látni, hogy rekordtermés nem lesz. Ötmillió tonna körüli búzatermésre számítunk az országban. Tavaly az aszály miatt nagyon gyenge év volt a búzából, hozzávetőleg négymillió tonna termett. A minőséget még nem lehet megítélni, eddig többen azt jelezték, hogy kicsit alacsony a fehérjetartalom.

Még változhat a helyzet

– Mit lát az árakkal, értékesítéssel kapcsolatban; nagy gond lesz ezekkel?

– Már nagy gond van! Sajnos az árpaárak nem emelkednek, 40-45 ezer forint körüli áron megrekedtek. Nincsenek itt a megszokott olasz vevők, akik aratási időszakban keresik az őszi árpát az olasz takarmánykeverőknek, hanem bevásároltak ókészletből Ukrajnából. A búza ára viszont elindult fölfelé, elérte a 70 ezer forintot, aztán visszaesett 60 ezer forint körülire. Nagy valószínűséggel ez emelkedni fog.

– Visszatérve az értékesítésre, mik a kilátások, lehetőségek?

– Akinek most országos átlag körüli a hektáronkénti hozama, és drágán vásárolta az inputot, az biztosan veszteséget lesz kénytelen elkönyvelni, ha ezen az áron eladja a terményt. Azoknak van esélyük, akik betárolnak, és várják a jobb időket. A nyári szezonban valószínűleg nem lesz probléma a tárolókapacitásokkal, a megszokott nagyobb és az ukrán betárolt tételek ellenére sem. Hogy érdemes lesz-e tárolni, azt nem tudom, de ha most eladja a gazda, akkor vesztesége lesz. Minden termelőnek azt javaslom, hogy folyamatosan nézze a piacot, gyakorlatilag mindennap változhat és változik is. 

– És hogyan tovább, mit vessen a gazda jövőre?

– Úgy vélem, a következő évben az ősziek vetésterülete jelentősen csökken Magyarországon. Nem elképzelhetetlen, hogy akár több százezer hektárral kevesebb lesz az őszibúza-vetés. Akik most veszteséget könyvelnek el, azok már nem fognak hektáronként 300 ezer forintot beruházni arra, hogy búzát vessenek. Még az is lehet, hogy ugaroltatnak majd a termelők, gyengébb termőhelyeken pedig nem termelő beruházásra vállalkoznak.

Szerző: AgrárUnió